Móse Daján

Móse Daján
Született	1915. május 20. Degania Alef
Elhunyt	1981. október 16. (66 évesen) Tel-Aviv
Állampolgársága	izraeli
Házastársa	Ruth Dayan
Gyermekei	Assi Dayan Yael Dayán Ehud Dayan
Szülei	Dvora Dayan Shmuel Dayan
Foglalkozása	politikus katonatiszt régész
Tisztsége	Chief of the General Staff (1953. december 6. – 1958. január 29.) a Kneszet tagja (1959. november 30. – 1981. október 16.) Minister of Agriculture and Rural Development (1959. december 17. – 1964. november 4.) védelmi miniszter (1967. június 5. – 1974. június 3.) Izrael külügyminisztere (1977. június 20. – 1979. október 23.)
Iskolái	Senior Officers' School (1951–1952)
Kitüntetései	Distinguished Service Order a francia Becsületrend lovagja Israeli military decorations a francia Becsületrend főtisztje (1956)
Halál oka	rák vastagbélrák és végbélrák szívinfarktus
Sírhelye	Nahalal
Móse Daján aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Móse Daján témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Móse Daján (héber betűkkel משה דיין, izraeli angol átírással Moshe Dayan, 1915. május 20. – 1981. október 16.) izraeli katonai vezető és politikus, az Izraeli Védelmi Erők főparancsnoka 1953 és 1958 között, és Izrael Állam harcának szimbóluma.

Életpálya

Menáhém Begín és Móse Daján

Móse Daján 1915-ben – Oroszországból kitelepült ukrajnai zsidó szülők gyermekeként – született a palesztinai Degáj kibucban. 1929-ben, 14 évesen csatlakozott a Haganához, a földalatti zsidó hadsereghez. 1937-től, őrmesteri rendfokozatban szolgált az angol hadsereg mellé beosztott legális zsidó telepes rendőrség egyik mozgó alakulatának parancsnokaként, majd részt vett a területekre behatoló arabok ellen folytatott éjjeli őrjáratokban, Orde Wingate angol parancsnok mellett.

1939 novemberében, amikor a Hagana törvénytelenné vált, az angolok letartóztatták, de 1941 februárjában kiengedték, és belépett az angol hadseregbe. A későbbiek során mezőgazdasági miniszter (1959), majd hadügyminiszter (1967). 1965-ben adta ki a „A sínai hadjárat naplója, 1956” című könyvét.

1981-ben 66 évesen rákban halt meg Tel-Avivban.

Katonai pálya

A szövetségesek oldalán harcolt a Vichy-Franciaország fennhatósága alatt lévő Libanon és Szíria területén. Daján már az első ütközetben elvesztette bal szemét, fekete szemtapasza az idők során jelképpé vált. 1947-től őrnagyi rendfokozatban volt vezérkari tiszt, arab ügyekkel és felderítéssel foglalkozott a Haganában. 1948-ban győzött a szírek ellen a Jordán-völgyben, a degáni csata során, a 89. gépesített rohamzászlóalj parancsnokaként elfoglalta Karatíját. Ezután alezredesi, majd vezérőrnagyi rangba került, 1949 novemberétől a déli parancsnokság főparancsnoka volt. Az 1950-es években az angliai vezérkari tiszti iskola hallgatója volt, 1953. december 6-án vezérkari főnökké nevezték ki. 1956-ban a sínai hadjárat győztes hadvezére volt.

A hatnapos háború (1967) idején Izrael hadügyminisztere volt. A jom kippuri háború sikerében aktívan közreműködött, de az elszenvedett emberáldozatok nagysága, és az elvesztett hadianyagok miatt őt vonták felelősségre, és kénytelen volt lemondani a honvédelmi miniszteri posztról. 1977 és 1979 között külügyminiszter volt.

Kiváló diplomáciai képességekkel rendelkezett, hatást gyakorolt az Egyiptommal folytatott béketárgyalásokra, ami nagyban elősegítette a térségben izzó feszültségek enyhülését.