Mádl Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mádl Ferenc
A harmadik magyar köztársaság 2. köztársasági elnöke
Hivatali idő
2000. augusztus 4. – 2005. augusztus 4.
ElődGöncz Árpád
UtódSólyom László
Magyarország művelődési és közoktatási minisztere
Hivatali idő
1993. február 22. – 1994. július 15.
ElődAndrásfalvy Bertalan
UtódFodor Gábor

Született1931. január 29.
Bánd
Elhunyt2011. május 29. (80 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert

HázastársaNémethy Dalma
Foglalkozásjogtudós, egyetemi tanár
Iskolái

Díjak
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (2005)
  • Fehér Sas-rend
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje
  • Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (2002)
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • Szent Mihály és Szent György rend nagykeresztje
  • Kölcsey-emlékplakett (1994)
  • Románia Csillaga érdemrend nagykeresztje lánccal
  • Grand Order of King Tomislav
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • Order of the White Star, Collar Class
  • Decoration for Exceptional Merits
  • a Magyar Érdemrend nagykeresztje a nyaklánccal és az arany sugaras csillaggal (2000)
  • Széchenyi-díj (1999)
  • Budapest díszpolgára (2011)
  • Grand Cross with Collar of the Order of the White Rose of Finland (2002. augusztus 8.)

Mádl Ferenc aláírása
Mádl Ferenc aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mádl Ferenc témájú médiaállományokat.

Mádl Ferenc (Bánd, 1931. január 29.Budapest, 2011. május 29.[1]) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog neves kutatója. 1990 és 1993 között tárca nélküli miniszter, 1993 és 1994 között művelődési és közoktatási miniszter. 2000-től 2005-ig a Magyar Köztársaság elnöke.

Életpályája[szerkesztés]

Bánd és Szentkirályszabadja elemi iskolája után, középiskolában, 1943–1951 között, a Veszprémi Piarista Gimnáziumban (később Állami, jelenleg Lovassy László Gimnázium) tanult. 1951-ben vették fel a Pécsi Tudományegyetemre, majd 1953-ban átkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kára, ahol 1955-ben szerzett jogi diplomát. 1961 és 1963 között a Strasbourgi Egyetem Nemzetközi Összehasonlító Jogi Karán vett részt posztgraduális képzésen.

Diplomájának megszerzése után bírósági fogalmazó, majd bírósági titkár volt. 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia Hivatalának állam- és jogtudományi referense lett, később osztályvezetői minőségben dolgozott ott 1971-ig, majd 1980-ig a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt.

Akadémiai állása mellett 1971-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgári jogi és nemzetközi magánjogi tanszékének oktatója volt, kezdetben docensi minőségben. 1973-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1978-ban az egyetem Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatójává, emellett 1985-ben a nemzetközi magánjogi tanszék vezetőjévé nevezték ki. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor: Kaliforniai Egyetem, Berkeley (1967, 1979), Strasbourgi Egyetem (1968, 1970), McGeorge Jogi Egyetem, Sacramento (1979), Lajos–Miksa Egyetem, München (1995).

1964-ben védte meg az állam és jogtudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. Akadémiai doktori disszertációjának témája: „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában”. 1977-ben lett tagja az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának. 1984-ben a Tudományos Minősítő Bizottság titkárává nevezték ki, amely tisztségét a TMB 1990-es megszűnéséig viselt. Közben 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban rendes tagjává. 1985-ben a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-ban az Európai Akadémia, 1989-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. 1999-től a Szent István Akadémia tagja volt.

Az Állam és Jogtudomány, az Acta Juridica és a hamburgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia szerkesztőbizottságába is bekerült. Húsz szakkönyvet és több mint kétszáz tanulmányt publikált magyarul és idegen nyelveken. 1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.

2011. május 29-én hunyt el. 2011. június 7-én a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (28-as parcella 0 szakasz, 1. sor, 40. sírhely) helyezték örök nyugalomra.[2][3][4][5][6]

Közéleti pályafutása[szerkesztés]

1988-ban a magánjog egységesítését szolgáló római nemzetközi intézet kormányzótanácsának tagja, 1989-ben az államok és a külföldi beruházások washingtoni nemzetközi választottbíróságának bírája lett.

Hazai közéleti szerepe a rendszerváltás után lett, amikor az Antall-kormányban kinevezték Európa-ügyi és a tudománypolitikáért (ezáltal az MTA felügyeletéért) felelős tárca nélküli miniszterré 1990. május 23-ai hatállyal. Miniszteri tisztségét 1993. február 22-éig viselte, amikor művelődési és közoktatási miniszterré nevezték ki. Tisztségét a Boross-kormányban is megtartotta. Eközben 1990 júliusától 1994-ig a kormány mellett működő Tudománypolitikai Kollégium elnöke volt. Miniszteri munkássága alatt fontos szerepet játszott a hazai oktatásügy és tudományos kutatás új, korszerű kereteinek, valamint törvényi szabályozásának kialakításában. Emellett privatizációs miniszterként 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnöki tisztét töltötte be.

1995-ben az akkori ellenzéki pártok többsége (Fidesz, MDF, KDNP) Mádl Ferencet jelölte köztársasági elnökjelöltnek, az Országgyűlés azonban a kormányoldal (MSZP, SZDSZ) jelöltjét, Göncz Árpádot választotta újra államfőnek. Jelölése az ellenzék jelöltállító szerepét volt hivatott jelezni.

1996 és 2000 között a konzervatív Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként tevékenykedett, emellett 1999 és 2000 között az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt.

2000-ben az akkori koalíciós megállapodás szerint az FKgP volt jogosult a kormánypártok nevében köztársasági elnököt jelölni. A párt Mádl Ferencet jelölte. Június 6-án az Országgyűlés megválasztotta Göncz Árpád utódjaként köztársasági elnökké a harmadik fordulóban. Ekkor távozott minden addigi munkahelyéről. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát utódjának, Sólyom Lászlónak. Visszavonulása után emeritálta és díszdoktori címet adományozott neki az ELTE.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Fő kutatási területei a nemzetközi gazdasági jog, az Európa-jog és a nemzetközi összehasonlító magánjog. Kutatásai során a deliktuális felelősség jogi rendjét a társadalmi fejlődés szemszögéből mutatta be. Kimunkálta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméletét. Megszervezte az említett diszciplínák oktatási és kutatási tanszéki feltételeit. Elősegítette az európai integráció, illetve Magyarország EU-s csatlakozásának jogi keretét és feltételeit, elsősorban a jogharmonizáció területén. Ehhez feldolgozta és bemutatta könyveiben az európai integráció jogi rendjének több intézményét.

A nemzetközi összehasonlító (komparatív) magánjog területén fejtett ki komolyabb tudománypolitikai, illetve -szervezési tevékenységet. Különböző tudományos fórumokon és társaságokon keresztül ösztönözte a kelet–nyugati jog-összehasonlítás kiterjesztését és tudományosabb alapokra történő helyezését.

Családja[szerkesztés]

Mádl Ferenc emléktáblája szülőfaluja, Bánd központjában

Mindkét nagyapja megjárta Amerikát és a kint szerzett keresményükből földet vettek. Szülei előbb néhány hold földön gazdálkodtak, majd béreltek még hozzá egészen a téeszesítésig. Édesapja földműves létére filozófiai mélységű könyveket olvasott, több hangszeren játszott. A Herendi Porcelángyárból ment végül nyugdíjba.[7]

Hatan voltak testvérek, szűkös soruk dacára szüleik segítségével valamennyien egyetemet végeztek: két testvére jogi egyetemet, egy közgazdasági egyetemet, kettő bölcsészettudományi egyetemet végzett.

Felesége Némethy Dalma volt. Egy fia és három unokája született. Másod-unokatestvére Mádl Antal irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Mádl Ferenc szobra Bánd központjában
  • A Veszprém megyei Bándon 2016. július 31-én szobrot avattak a tiszteletére (Gácsi Barna alkotása).[10]
  • Az előbbitől néhány méterre, a község iskolaépületének falán már 2014-ben emléktáblát állítottak arra emlékezve, hogy azon a helyen kezdte meg az iskolai tanulmányait.
  • Összehasonlító jogi munkásságának emléket állítva viseli nevét a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A deliktuális felelősség a társadalom és a jog fejlődésének történetében; Akadémiai, Bp., 1964
  • Külkereskedelmi monopólium, nemzetközi magánjog; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1966 (angolul is)
  • Juristische Fragen der Entwicklung einer wirtschaftlichen Integration in den Comecon-Ländern; Enke, Stuttgart, 1971 (Abhandlungen aus dem gesamten bürgerlichen Recht, Handelsrecht und Wirtschaftsrecht)
  • Az Európai Gazdasági Közösség joga a vállalatok, beruházások, a tőkepiac, a gazdasági verseny és az állam gazdasági szerepének integrációs szabályozásában; Akadémiai, Bp., 1974
  • Összehasonlító nemzetközi magánjog, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. Az elméleti alapokhoz és a gyakorlathoz; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1978
  • The law of international transactions; angolra ford. Decsényi József; Akadémiai, Bp., 1982
  • Bán Chrysta–Mádl Ferenc: A külgazdaság jogi alapintézményeinek fejlődése. Külkereskedelmi monopolium; ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Bp., 1984
  • A külgazdaság és a nemzetközi beruházások joga a szocialista országokban (1988)
  • Király Miklós–Mádl Ferenc: A külföldi beruházások jogi védelme; ELTE, Bp., 1989
  • Az európai örökség útjain. Beszédek, előadások, tanulmányok, interjúk 1990–1994; Athenaeum, Bp., 1995
  • Állam és gazdaság. Forradalom a jog útján a közép- és kelet-európai országokban / State and Economy in Transformation; angolra ford. Burián László; Akadémiai, Bp., 1997
  • EU Integration Process – Enlargement and Institutional Reforms (1997)
  • Magyar nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (Vékás Lajossal, 1985–2004, 8 kiadás)
  • Állam és gazdaság – Forradalom a jog útján a közép- és kelet-európai országokban (1997)
  • Quo vadis Europa? A magyar államfő Európában / The Hungarian head of state in Europe; szerk. Király Miklós; ELTE ÁJTK European Center of Excellence, Bp., 2004
  • Europa wächst zusammen. Ungarns Beitrag. Stuttgarter Reden zu Europa mit Ferenc Mádl, Präsident der Republik Ungarn am 5. Mai 2004 in Stuttgart; szerk. Christoph-E. Palmer; Staatsministerium Baden-Württemberg, Stuttgart, 2004 (Europaschriften des Staatsministeriums Baden-Württemberg)
  • Mádl Ferenc–Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga; 9. átdolg. kiad.; ELTE Eötvös, Bp., 2018 (ELTE jogi kari tankönyvek)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Mádl Ferenc (magyar nyelven) (html). Magyarország.hu, 2011. május 29. [2015. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 2.)
  2. Ma lesz Mádl Ferenc temetése HVG.hu
  3. Felavatták Mádl Ferenc síremlékét (MTI 2012-06-09 15:48) Archiválva 2012. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben metropol.hu
  4. Mádl Ferenc a nemzet egyik hőse (Híradás Orbán Viktornak Mádl Ferenc síremléke felavatásán tartott beszédéről)[halott link] miniszterelnok.hu
  5. Mádl Ferenc a nemzet egyik hőse (Orbán Viktor beszéde Mádl Ferenc síremlékének felavatása alkalmából)[halott link] orbanviktor.hu
  6. Erdő Péter bíboros beszéde Mádl Ferenc síremlékének megáldása alkalmából magyarkurir.hu
  7. Mádl Ferenc interjúja a Szabad Földnek, 2001. augusztus 17. [2012. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 30.)
  8. Royal Norwegian Order of St. Olav (angol nyelven). bookrags.co. (Hozzáférés: 2011. május 30.)
  9. http://band.extra.hu/galeria/kepes_osszefoglalok/falunap_2008.07.11-13.htm#levelek[halott link]
  10. Mádl Ferenc szobrot kapott. Index.hu, 2016. július 31. (Hozzáférés: 2016. július 31.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Im Dienste der Auslandsgermanistik. Festschrift für Professor Dr. Dr.h.c. Antal Mádl zum 70. Geburtstag; szerk. Szász Ferenc, Kurdi Imre; ELTE, Bp., 1999 (Budapester Beiträge zur Germanistik)
  • Mádl Ferenc köszöntése. 80; Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, Bp., 2011
  • "Fabula de te narratur". Ünnepi előadások Mádl Ferenc 80. születésnapjára; szerk. Király Miklós; ELTE ÁJK, Bp., 2011 (Bibliotheca iuridica Libri amicorum)
  • Ius privatum, ius commune Europae. Liber amicorum. Studia Ferenc Mádl dedicata. Az ELTE Nemzetközi Magánjogi és Polgári Jogi Tanszékének munkatársai köszöntik a tudóst és a barátot; ELTE ÁJK, Bp., 2001 (Bibliotheca iuridica Libri amicorum)
  •  Limits to sustainability. Sustainability, values, responsibility. The Global Round Table, June 2011. Dedicated to the memory of professor Ferenc Mádl; Konrad-Adenauer-Stiftung, Bp., 2011
Elődje:
Göncz Árpád
A Magyar Köztársaság köztársasági elnöke
20002005
A III. Magyar Népköztársaság címere (1990–)
Utódja:
Sólyom László