MÁV E jellegű szerkocsi
| MÁV E jellegű szerkocsi | |
 | |
| MÁV Ie. szerkocsiosztály MÁV If. szerkocsiosztály MÁV E jelleg | |
| Pályaszám | |
| MÁV Ie. 733–736 MÁV If. 737–738 →MÁV Ie. 401–404 →MÁV If. 501–502 MÁV Ie. 405–493 →MÁV E222,001–095 →MÁV E651,005 →MÁV E651,010 →MÁV E651,029 →MÁV E651,039 →MÁV E651,046 →MÁV E324,610 →MÁV E324,773 →MÁV E324,999 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | MÁV Gépgyár, Bp; WLF, Floridsdorf; Lf. v. Sigl, Bécsújhely; Mf. d. StEG, Bécs |
| Gyártásban | 1890–1904 |
| Darabszám | 95 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 3 |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Futókerék-átmérő | 1 048 mm[1] |
| Hossz | 6 570 mm |
| Magasság | 2 895 mm |
| Szélesség | 3 150 mm |
| Teljes tengelytávolság | 3 200 mm |
| Üres tömeg | 15,2 t |
| Szolgálati tömeg | 40,535 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 13,635 t |
| Fékek | |
| Típusa | légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék |
| Rögzítőfék | csavarorsós kézifék |
| Átmenő fék | légnyomásos Westinghouse-rendszerű önműködő gyorsfék |
| Gőzvontatás | |
| Szerkezetszám | 91–9;[2] 734[3] |
| Vízkészlet | 17,0 m³ |
| Tüzelőanyag-készlet | 8,8 m³ szén vagy fa (8 t szén) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A MÁV E jellegű szerkocsitípusát Magyar Királyi Állami Vasgyárak az Ie. osztályú gőzmozdonyaihoz fejlesztette ki 9 szerkezetszámon. Kifejlesztését egy, a MÁV által beszerzett fővonali mozdonyoknál általánosan alkalmazott szerkocsitípusnál nagyobb befogadóképességű szerkocsi szükségessége indokolta.
Szerkezete[szerkesztés]
A bár a szerkocsi összképe nagyon hasonló volt a korábbi típuséhoz, mégis felépítése némiképp eltért amazétól. A kettős lemezkeret helyett a szerkocsi hossztartóit egy-egy 16 mm-es folytvaslemez alkotta, melyeket elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötötte össze. A középső tengely itt is a két szélső távolságának a felénél helyezkedett el, a tengelyek egymástól való távolsága 20–20 mm-rel lett nagyobb.A tengelyeknél lévő keretkivágásokat az ágytokok körül acélöntvények merevítették ki és ezen ágytokok nyúlványaira támaszkodtak a hordrugók. Mindegyik kerékcsapágy fölött egy-egy lemezes rugót helyeztek el, melyeket himbák nem kötöttek össze. A víztartálynak, melyen elöl kétoldalt egy-egy, hátul pedig egy töltőnyílást alakítottak ki, a szélessége 250 mm-rel nőtt. A tápvíz Szász-rendszerű vízkapcsolaton keresztül jutott a mozdony injektoraihoz. A szerkocsira egy 13″-os Westinghouse-rendszerű függőleges fékhengert és gyorsműködésű kormányszelepet szereltek. A szerkocsi minden kerékpárját egy oldalról (hátulról) fékezték. Az összes féktuskóerő a teljesen rakott szerkocsi súlyának 67%-a volt. A fékrudazat nyomáskiegyenlítő szerkezettel készült. A víztartály előtt kétoldalt két kisebb, míg hátul, a vonószekrény fölött egy nagyobb szerszámszekrényt alakítottak ki.
Sorozatgyártás[szerkesztés]
A típusból az alábbi mozdonysorozatokhoz szállítottak:
Pályafutásuk[szerkesztés]
A szerkocsik nagy részét a 222 sorozatú mozdonyokkal együtt 1932–1933-ban selejtezték. Tíz szerkocsit a 222 sorozatú mozdonyokkal együtt megtartottak, további ötöt pedig a szerkocsik kapocsszekrényének átalakítását követően a 651 sorozatú mozdonyokhoz kapcsolva üzemeltették tovább. Ez utóbbi szerkocsik a E651 sorozatjelet és a mozdonyok pályaszámait kapták.
A második világháború után három szerkocsit 324 sorozatú mozdonyokhoz kapcsoltak. E szerkocsik kapocsszekrénye az E651 sorozatú szerkocsikéval azonos kivitelű volt. E szerkocsiknak kezdetben a K jellegmegjelölést szánták, de végül maradt az E jelleg és az E324 sorozatjel.
A szabványosítás jegyében a szerkocsik kerékpárjait 1948-tól az M jellegű szerkocsikéval azonos, 896 mm-es kerékváz-, illetve 1040 mm-es futókör-átmérőjű kerékpárokra cserélték.
A hozzájuk tartozó mozdony selejtezését követően a jobb állapotú szerkocsikat vízszállító kocsivá alakítva tovább használták.
Források[szerkesztés]
- A magyar kir. államvasutak szerkocsi jellegrajzai. Pótlapokkal kiegészítve. Budapest: Magyar Királyi Államvasutak [1897.]
