Mumtáz Mahal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mumtáz Mahal

Mumtāz Mahal (perzsául, Urdu: ممتاز محل; kiejtése /mumtɑːz mɛhɛl/; jelentése "a palota kedves ékessége") Arjumand Banu Begum közismert beceneve, aki 1593 áprilisában született Agra városában, Indiában. Apja Abdul Hasan Asaf Kán perzsa nemes volt, Nur Jehan fivére. 1612. május 10-én, 19 évesen lett Khurram herceg felesége, aki később I. Jahan sah néven lépett a trónra. Bár a herceg harmadik felesége volt, mégis ő lett a kedvence. 1631. június 17-én hunyt el, a Dekkán-fennsík területén fekvő Burhanpurban) mai neve Madhja Prades), tizennegyedik gyermekének születése közben. Ez a kislánya a Gauhara Begum nevet kapta. Az agrai Tádzs Mahalban helyezték örök nyugalomra.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem sokat tudunk róla azon kívül, hogy legendás szépségű és erényes asszony volt, akit nagyon mély és szeretetteljes kapcsolat fűzött férjéhez, Jahan sahhoz. Már életében ódákat zengtek a költők a szépségéről, kecsességéről és szenvedélyességéről. Mumtaz Mahal a sah bizalmas társa volt, aki vele tartott a Mogul birodalomban tett utazásai során. A férje olyannyira megbízott benne, hogy még uralkodói pecsétjét, a Muhr Uzah-ot is nekiadta. Mumtazt tökéletes, politikai hatalomra nem törekvő feleségként ábrázolták, ellentétben Jahangir nejével, Nur Jehannal, aki jelentős befolyással bírt az előző érában.[1] Nagy befolyása volt a férfire, a szegények és elesettek védelmében gyakran lépett fel. Ugyanakkor szerette nézni az udvarban elefántokkal és harcosokkal előadott csatákat. Nemesi származású hölgyek gyakran rendeltek el építkezéseket a Mogul birodalomban. Mumtaz egy agra folyóparti kert tervezésével foglalatoskodott, és feltételezhető, hogy eziránt a kert iránti szeretete volt a Tádzs Mahal formájának ihletője.[1]

1607-ben Khurrum herceg eljegyezte az akkor még csak 14 éves Arjumand Banu Begumot. Ez a lány lett élete szerelme. Azonban öt évig várniuk kellett, mielőtt összeházasodtak. Esküvőjük után adta a herceg Begumnak a 'Mumtaz Mahal' (a palota kiválasztottja) nevet, mivel “külseje és jelleme a kor minden nője fölé emelte”.[2] 18 AH). A közbeeső években Khurrum két másik feleséget is vett magának. Khurram azonban olyan sok időt töltött Mumtazzal, hogy alig gyakorolta a többnejűségi jogait két korábbi feleségével, azonkívül persze, hogy kötelességtudóan egy-egy gyermeket nemzett velük. Az udvari krónikás, Qazwini szerint a többi feleségével való kapcsolata “csupán a törvény szerint megkötött házasságra terjedt ki. Az az intimitás, őszinte szenvedély, figyelem és kedvesség, amit Őfelsége Mumtaz iránt mutatott, ezerszer felülmúlta azt, amit bármelyik másik felesége iránt érzett."[2][3][4]

Gyakori terhességei ellenére Mumtaz Jahan sahhal tartott korábbi hadjáratai során, majd az apja ellen vívott harcba is. Kapcsolatuk intenzív és bizalmas volt. Az udvari történetírók végtelenül hosszan ecsetelik a pár intim szerelmi életét. Házasságuk tizenkilenc éve alatt 13 gyermekük született, akik közül hét születésekor vagy nagyon fiatalon meghalt.[1]

Mumtaz Burhanpurban halt meg 1631-ben. A férjét kísérte, aki a Dekkán-fennsíkon folytatott harcokat.[5] Ideiglenesen Burhanpurban temették el egy Zainabad nevű kertben a Tapti folio partján. A legenda szerint halálos ágyán az volt az utolsó kívánsága, hogy a férje állítson emléket a szerelmüknek. Arra is megkérte a férjét, hogy ne nősüljön meg többé. Az uralkodó ezt azonnal megígérte. A korszak történetírói szokatlanul nagy figyelmet szenteltek Mumtaz Mahal halálának és Jahan sah gyászának. A haláleset után az uralkodó vigasztalhatatlan volt.[6] Felesége elvesztése után Jahan sah egy évre elvonult, hogy magányosan gyászoljon. Visszatértekor haja ősz volt, háta hajlott, arca beesett. Legidősebb lánya, Jahanara Begum segített Jahannak a gyász feldolgozásában, és elfoglalta Mumtaz helyét az udvarban. A burhanpuri temetés után a sah és udvara elkötelezték magukat egy agrai mauzóleum és sírkert megtervezése mellett.[6] Több mint 20 évbe és a kincstár javainak legnagyobb részébe került a sírhely, a Tádzs Mahal felépítése.

Ma a Tádzs Mahal a szerelem legnagyobb jelképe, és az uralkodónő szépsége és élete előtti tisztelgés.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Shahzadi Huralnissa Begum (1613. március 30. – 1616. június 14.)
2. Shahzadi (hercegnő) Jahanara Begum (1614. április 2. - 1681. szeptember 16.)
3. Shahzada (herceg) Dara Shikoh (1615. március 30. – 1659. szeptember 8.)
4. Shahzada Mohammed Sultan Shah Shuja Bahadur (1616. július 3. - 1660)
5. Shahzadi Roshanara Begum (1617. szeptember 3. - 1671)
6. Badshah (uralkodó) Mohinnudin Mohammed Aurangzeb (1618. november 3. – 1707. február 21.)
7. Shahzada Sultan Ummid Baksh (1619. december 18. - 1622 március)
8. Shahzadi Surayya Banu Begum (1621. június 10. – 1628. április 28.)
9. Sultan Murad Baksh (1624. szeptember 8. – 1661. december 14)
10. Shahzada Sultan Luftallah (1626. november 4. - 1628. május 14.)
11. Shahzada Sultan Daulat Afza (1628. május 9. - ?)
12. Shahzadi Husnara Begum (1630. április 23. - ?)
13. Shahzadi Gauhara Begum (1631. június 17. - 1706)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Koch, p.19
  2. ^ a b Koch, p.18
  3. Qazwini. fol. 233a translated by Begley and Desai (1984), p.14
  4. Bloom, J. and Blair, S. (1994). "The Art and Architecture of Islam: 1250-1800". New Haven and London: Yale University Press
  5. Daljeet, Exotic Indian Art
  6. ^ a b Koch, p.20
  • Koch, Ebba. The Complete Taj Mahal: And the Riverfront Gardens of Agra (Hardback), First (English nyelven), Thames & Hudson Ltd, 288 pages. o. ISBN 0500342091 [2006. augusztus 1.] 

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mumtaz Mahal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.