Muminok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tove Jansson 1965-ben

A múminok (svédül Mumintroll) a központi szereplői egy könyvsorozatnak és képregényeknek, melyet eredetileg a finn, svéd anyanyelvű író és illusztrátor, Tove Jansson (1914.08.09 - 2001.06.27.) jelentetett meg svédül Finnországban. A múminok egy troll (a skandináv mitológiában egy óriásokhoz hasonló ijesztő faj, de azoknál gyakran kisebb méretűek) család tagjai, fehérek és kerekdedek, nagy orral, amely a vízilovakhoz hasonlóvá teszi őket. A gondtalan és kalandvágyó család a Múmin-völgyben él, habár korábban az ideiglenes lakóhelyük között szerepelt világítótorony és színház is. Számos kalandban vesznek részt barátaikkal.

A sorozatban 9 könyv található, valamint 5 képeskönyv és egy képregénysorozat is, melyek mind Jansson alkotásai, s 1945 és 1993 között jelentek meg.

Azóta a múminok több rajzfilmsorozat, film, illetve egy tematikus park alapjául szolgáltak, melynek neve Moomin World (’Múmin Világ’, finnül: Muumimaailma), s a finnországi Naantaliban található. Magyarországon az 1990-es évek elején rövid ideig ment a televízióban a múminokról szóló rajzfilmsorozat.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A múmintörténetekben több furcsa és különös alakú szereplő található, néhányan rokonságban állnak egymással. Múmin-völgyben megértéssel viseltetnek a másság, a más életformát élők iránt, a szereplők az emberi természet gyengeségeit is megjelenítik. A központi család tagjai Múmin papa (Muminpappan), Múmin mama (Muminmamman) és Múmin (Mumintrollet). Egyéb szereplők: Mafli (Sniff), Bájocska (Snorkfröken), Vándor (Snusmumriken), Pöttöm (Lilla My), Fürkész (Snorken).

A magyar kiadás nagy hibája, hogy a különböző könyvekben, és a rajzfilmsorozat különböző szinkronjaiban a fordítás eltérő, ami főleg a neveknél szembetűnő. A különböző fordításokban eltérő az is, hogy múminnak vagy muminnak írják a címszereplőket.

A kritikusok több szereplőről is úgy gondolják, hogy létező személy inspirálta, főként az író közeli családtagjai és barátai. Interjúkban Tove Jansson nyíltan beszélt a karakterek hátteréről és lehetséges mintáiról. A múmintörténeteknek mélyebb üzenete is van, az életet és a világ dolgait mérlegelik.

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

illetve más fordításban A bűvös cilinder. Napkút kiadó. 2009. Ford: Vukovári Panna (Trollkarlens hatt. 1948.)

  • Tove Jansson: Muminpapa hőstettei. Napkút kiadó. 2007. Ford: Vukovári Panna (Muminpappans bravader/Muminpappans memoarer. 1950.)
  • Tove Jansson: A láthatatlan lurkó. Napkút kiadó. 2008. Ford: Vukovári Panna (Det osynliga barnet. 1962.)

Egyéb kiadványok:

Képregény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A múminok képregény alakban is feltűnnek, melyeket 1959-ig Jansson rajzolt és írt. 1961-ig megosztotta a feladatokat öccsével, Lars Janssonnal, aki ezután átvette a munkát az 1975-ben megjelenő utolsó képregényig. A legelső képregény (Mumintrollet och jordens undergång) egy rövid életű próbálkozás volt a finnországi svédek baloldali újságának, a Ny Tid-nek a gyermekrovatában. Ezek 1947 és 1948 között íródtak a szerkesztő, Jansson személyes barátja, Atos Wirtanen kérésére (az írónő róla mintázta Vándor karakterét). A sorozatban hetente egy új darab jelent meg, s ez főként a Muminbocs és az üstökös adaptációja volt. Az újság később könyv formában újra megjelentette a képregényt: Jorden går under (’A világ véget ér’).

A képregények fő sorozata közvetlenül az angol piac számára készült: a British Associated Newspapers képregény osztálya terjesztette, és eredetileg az Evening News-ban jelent meg. A Drawn and Quarterly nevű kanadai kiadó 2006-tól ismét kiadta az Evening News-ban megjelent sorozatot. Az első négy része most is elérhető Moomin: The Complete Tove Jansson Comic Strip (’Múmin: A teljes Tove Jansson képregénysorozat’) címmel, s egy következő részt is terveznek.

Az 1990-es években egy újabb képregény is készült Skandináviában, miután Dennis Livson és Lars Jansson rajzfilmsorozatát leadta a televízió. Tove és Lars Jansson se volt bevonva a képregény munkálataiba, mindemellett a rajzfilmsorozat nyomában két új Múmin-képregény is megjelent a piacon Lars és lánya, Sophia Jansson-Zambra művészi és tartalmi felügyelete alatt. Most Sophia felügyeli a képregények árusítását.

Magyarországon az 1990-es évek elején jelentek meg képregények a Kandi-lapok sorozatban.

Filmek és sorozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A muminok történetéből több alkalommal készítettek filmeket különböző csoportok. A legutóbbi egy japán-holland együttműködés, akik egy főfilm hosszúságú (80-210 perc) filmet is megalkottak. Emellett van két szovjet sorozat is, egy bábfilm Mumi-troll (’Mumin’) címmel, és egy ún. cutout animáció Shlyapa Volshebnika (Varázsló kalapja) címmel 3-3 résszel, valamint elkészült egy lengyel-osztrák bábfilm-sorozat is, a Opowiadania Muminków/Die Mumins (’A muminok’).

  • Sturm im Mumintal (’Vihar muminvölgyben’) – Németország, 1960 (tv sorozat).
  • Múmin (’Múmin’) – Japán, 1969–70 (tv sorozat).
  • Mumintrollet (’Mumin’) – Svédország, 1969 (tv sorozat).
  • Új Múmin (Shin Muumin) (’Mumin’ vagy ’Új mumin’ – Japán, 1972 (tv sorozat).
  • Muumin (’Mumin’) – Japán, 1971 (film).
  • Muumin (’Mumin’) – Japán, 1972 (film).
  • Mumindalen (’Muminvölgy’) – Svédorsazág, 1973 (tv sorozat).
  • Mumi-troll (’Mumin’) – Szovjetunió, 1978 (3 részes rövidfilm-sorozat).
  • Vem ska trösta knyttet? ('Ki vidítja fel Toffle-t?) – Svédország, 1980 (rövidfilm).
  • Shlyapa Volshebnika (’Varázsló kalapja’) – Szovjetunió, 1980–83 (3 részes rövidfilm-sorozat).
  • Múmin (Tanoshii Muumin Ikka) (’A bűbájos mumincsalád’)– Japán/Finnország 1990–91 (tv sorozat).
  • Tanoshii Muumin Ikka: Bouken Nikki (’A bűbájos mumincsalád: Útinapló’) – Japán/Hollandia 1991–92 (tv sorozat).
  • Hur gick det sen? (’Hogyan volt azután?’)– Svédország, 1993 (rövidfilm)

Magyarországon az 1990-es évek elején a TV1, majd később a Duna TV sugározta az 1990-es animesorozatot a muminokról.

Más kiadványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több muminos számítógépes játék is megjelent magyarul, melyek a gyerekeket játszva tanítják:

  • Múmin és a titokzatos üvöltés
  • Múmin – Bújócska
  • Múmin – Tengeri kaland
  • Múmin – Láthatatlan gyermek
  • Múmin – A kobold rubintja
  • Múmin – Tél a Múminvölgyben
  • Múmin és a nagy őszi mulatság,

A mumin könyvek leírják a muminok zenés tevékenységeit is, különösképpen Vándor harmonikájának trilláit. Minden muminkarakter énekel, gyakran gondolataikról és önmagukról. Sokszor a dalok a karakterek személyiségének magját tárják fel.

Zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zene Muminvölgyön kívül volt hallható, miután színpadra kerültek Stockholmban. A rendező, Vivica Bandler 1959-ben ezt mondta Janssonnak: „Hallgasd, itt az emberek dalokat akarnak”. A korábbi verzióhoz Helsinkiben voltak a meghallgatások, dalok nélkül. A helsinki zongoristát és zeneszerzőt, Erna Taurot bízták meg azzal, hogy írjon zenét Jansson dalszövegeire. Az első gyűjtemény 6 mumin-dalt tartalmazott.

Az 1960-70-es években még több dal született, amikor Tove és Lars Jansson a több színművet készített a svéd televízió számára. Tauro egyszerű, de hatásos dallamait a televízió és a színház közönsége is jól fogadta. Az első dalokat a szereplők vagy egyedül énekelték, vagy a zongorista kísérte őket. A leghíresebb mumin-dalok Skandináviában kétségtelenül a Mumin dala és a Pöttöm dala, habár ezek nincsenek összefüggésben a könyvekkel.

Jansson és Tauro eredeti dalai szétszóródtak az első kiadás után. A teljes anyag felvételét 2003-ban készítette el Mika Pohjola zeneszerző Muminröster (’Muminhangok’) címmel a néhai Tove Jansson tiszteletére. Független musical feldolgozások készültek a televíziós változathoz Lengyelországban, Nagy-Britanniában és Japánban is. Ezeknek a dalok gyakran egyszerű szlogeneket tartalmaznak, és a zene a gyerekek popzenéjéhez igazodik, viszont a dalszövegek nem Jansson alkotásai.

Ilkka Kuusisto, finn zeneszerző 1974-ben megírta a mumin-operát. Timo Poijärvi és Ari Vainio 2006-ban 20 új múmin-dalt alkotott meg, de ezek nem tartalmazzák Jansson eredeti szövegeit. Ezek a dalok a Muminbocs és az üstökös-ön alapszanak, és pontosan ragaszkodnak a történethez. A dalok gyerekekhez és a felnőttekhez egyaránt szólnak.

Muminvölgy a tamperei múzeumban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tamperei múzeum Muminvölgye ragaszkodik Tove Jansson eredeti munkásságához. Közel 2000 alkotás található itt. A múzeum a Mumin könyveken alapszik, s több eredeti illusztrációt őriznek az alkotótól. A gyűjtemény gyöngyszeme egy ötemeletes, kék muminház, melynek építői között van Jansson is.

Mumin bumm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es években kezdődött az ún. mumin bumm (muumibuumi), amikor Dennis Livson és Lars Jansson Japánban elkészített egy 104 részes rajzfilmsorozatot ’Történetek Muminvölgyből’ címmel, melyet az egész estés Muminbocs és az üstökös követett. A múminkönyvek Finnországban. Svédországban és Lettországban állandó bestsellerek, de a rajzfilm egy új múmin-őrületet indított mind Finnországban, mind külföldön, főként Japánban. Hatalmas kereskedelem épült a muminok köré, kezdve a kávésbögréktől a pólókon át a műanyag figurákig. Újabb könyvek és képregények jelentek meg. A muminokat arra használták, hogy Finnországot népszerűsítsék külföldön: a Helsinki-Vantaa nemzetközi repülőteret muminokkal díszítették, a Finnair pedig hatalmas mumin figurákat festett Japánba közlekedő gépeire. A csúcspont akkor volt, amikor megnyitották a Moomin World-öt Naantaliban, amely Finnország egyik nemzetközi turistacélpontjává vált.

A mumin bummot kritizálták a muminok elüzletesítése miatt. Tove Jansson barátai, és sok régi rajongó hangsúlyozta, hogy a rajzfilm az eredeti, filozofikus mumin világot egy ártalmatlan családi szórakozássá, banálissá teszi. A Disneyland-szerű Moomi World ellentéte a tamperei Mumin Múzeum, amely Tove Jansson eredeti, illusztrációit és kézzel készített modelljeit állítja ki. A Jansson családnál maradtak a mumin-jogok, és a mumin bummot is kontrollálják. A művészi ellenőrzés Lars Jansson lánya, Sophia Jansson-Zambra kezében van. Hogy ellenőrzésük alatt tartsák a muminokat, a család visszautasította a Walt Disney ajánlatát.

Az orosz rock együttes, Mumiy Troll neve a mumin szó egy orosz változata. A svéd progresszív rock együttes, a Ritual több dalban felhasználta a muminokat, például: "Seasong for the Moominpappa" (’Tengeri dal Muminpapának’), "Moomin took my Head" (’Mumin fogta a fejem), legutóbb pedig egy egész albumot szenteltek a szőrös „trolloknak”, a The Hemulic Voluntary Band címmel.

Bögre Bűzmókkal

A muminokat választották legutóbb fő motívumnak egy finn emlékéremhez, ez a 2004-es 10 €-s ’Tove Jansson és a finn gyerekek kultúrája emlékérem’. Egyik felén Tove Jansson portréja, és több egyéb tárgy (az ég vonala, a művész palettája, holdsarló, vitorláshajó), a másik felén mumin karakterek láthatók.

A mumin tárgyaknak óriási kultusza van Finnországban, az országról alkotott sztereotípia részeivé váltak. Külön "mumin üzletek" vannak, áruházaknak pedig mumin tárgyakat árusító részlegei; a repülőtéren is külön muminshop működik. Nagy designcégek is terveztek muminos termékeket, Magyarországra is elkerült a kultikus tárgyakból néhány, s finnek is előszeretettel ajándékozzák őket magyar ismerőseiknek.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Moomin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]