Multics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Multics /Máltiksz/ (Multiplexed Information and Computing Service) egy korai időmegosztó, többfelhasználós, többfeladatos operációs rendszer.

A Multics fejlesztése 1964-ben kezdődött a MIT-en, a General Electric és a Bell Labs együttműködésével. 1970-ben a GE átadta teljes számítógép ágazatát a Honeywellnek, így a Multics-ot is. A Honeywell az 1980-as években úgy döntött, hogy nem fejleszti tovább a Multics-hoz tartozó architektúrát, és leáll az operációs rendszer fejlesztésével. A fejlesztés érdekessége, hogy bár a Multics-ot PL/1-ben kezdték írni, fordítójuk sokáig nem volt. Ez idő alatt csak egy szószerkezet-feldolgozó állt a fejlesztők rendelkezésére.

A Multics több dologban is első volt:

  • 1985-ben a Multics a világon elsőként kapta meg a B2-es minősítést (a TCSEC alapján).
  • A Multics-ban használtak először ACL-eket a fájlrendszer bejegyzésekhez (egyébként ez volt az első hierarchiával rendelkező fájlrendszer is egyben).
  • A Multics-hoz kapcsolódik a parancssor ötlete, hogy egy szó beírására a rendszer azt a programot indítja el aminek ez a neve.
  • A Multics hardverében alkalmazták először a máig is élő SMP rendszer elődjét, azaz hogy több CPU egy közös RAM-ot használ. (shared memory multiprocessor)
  • A Multics tartalmazott először üzleti összefüggés-alapú adattárolórendszert (Multics Relational Data Store)

Bár az operációs rendszerről széles körben az a hír járja, hogy sosem készült el, mainframe-környezetben egészen 2000-ig használták.

1969-ben, amikor a Bell Labs kiszállt a Multics fejlesztéséből, Ken Thompson és Dennis Ritchie a Multics fejlesztésében szerzett tapasztalatok alapján kezdte el fejleszteni a Unix-ot.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]