Mugen-Honda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mugen-Honda egy Forma-1-es motorszállító, mely 1992 és 2000 között szállított motorokat többek között a Footwork, a Lotus, a Ligier(később Prost) és a Jordan csapatoknak.

Pályafutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Footwork (1992-93)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mugen-Honda 1992-ben lépett be a Forma-1-be, mint motorszállító a Footwork oldalán, azzal a céllal, hogy a Honda korábbi motorjának a továbbfejlesztett változatát elkészítse, és azt szállítsa azoknak a csapatoknak, amelyek használni akarják. Miután a Footwork a középmezőnyt erősítette nem vártak nagy eredményeket. 1992-ben Michele Alboreto és Aguri Suzuki volt a Footwork két versenyzője. A két versenyző közül Alboreto bizonyult a jobbnak, miután 6 ponttal a 10. helyen végzett az egyéni pontversenyben. Alboreto a szezon harmadik versenyén a brazil nagydíjon szerezte meg a Mugen-Honda első pontját, miután 6.-ként intették le. A másik versenyző Aguri Suzuki nem szerzett pontot abban az évben. A csapat 6 ponttal a 7. helyen zárt a konstruktőrök pontversenyében. 1993-ban, miután a Honda bejelentette 1992-es szezon végén, hogy kivonulnak a Forma-1-ből, a Mugen-Honda maradt az egyedüli motorszállító, amely Honda motorokkal foglalkozott. 1993-ban maradtak a Footwork oldalán. A két versenyző közül Aguri Suzuki maradt, míg Alboreto elhagyta a csapatot, helyére a csapat korábbi versenyzője Derek Warwick került. A csapat ugyan gyengébben szerepelt, mint 1992-ben, ennek ellenére Warwick a 4. helyére hozta be a magyar nagydíjon az autót értékes pontokat hozva a csapatnak. Ezt leszámítva a csapat nem sokat tudott felmutatni 1993-ban. Warwick 4 ponttal a 16. helyen zárt a konstruktőrök között. Csapattársa Aguri Suzuki ezúttal sem hozott pontot a csapatnak. A Footwork 1993-ban 4 ponttal a 9. helyen zárták a konstruktőrök pontversenyét.

Lotus (1994)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1994-ben a Mugen-Honda a Footwork helyett a Lotusnak szállította a motorokat. Miután a Lotus 1994-ben már nem az a csapat volt, amely korábban, ezért a csapat nem igazán érte kiugró eredményeket. A csapatnál hiába versenyzett a csapathoz sokáig hűséges, majd a portugál nagydíj után távozó Johnny Herbert, a csapat már nem az volt mint egykor. A Lotus színeiben vezetett 1994-ben Zanardi, Lamy, Philippe Adams, Eric Bernard, és Mika Salo, egyiküknek sem sikerült pontot hozniuk a csapatnak, így a Lotus először maradt pont nélkül pályafutása során. Miután a csapat anyagi gondjai miatt felszámoltak az 1994-es szezont követően, a Mugen-Hondának másik csapatot kellett keresnie magának, hogy a Forma-1-ben tudjanak maradni.

Ligier (1995-96)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a másik csapat a Ligier lett, amely csapat miután az 1994-es szezont követően elvesztette a Renault-t, így a Mugen-Honda volt a legjobb megoldás, amely betöltötte a Renault helyét. A Mugen-Honda érkezésével Aguri Suzuki is jött, de csak 6 versenyen vezetett a csapatnál, a többi versenyen Martin Brundle vezetett, aki két év után ismét a Ligier színeiben versenyzett. A másik autóban Olivier Panis ült, aki 2. évét kezdte meg a csapattal. 1995-ben komoly sikereket mutatott fel a Mugen-Honda a Ligierrel, miután 2 dobogós helyezést is szerzett a csapat. A Mugen-Honda első dobogós helyezését Martin Brundle szerezte, aki az esős belga nagydíjon a 3. helyen ért célba. A 2. dobogós helyezés Olivier Panisnak köszönhető, aki a szezon utolsó versenyén az ausztrál nagydíjon a 2. lett, két kör hátránnyal Hill mögött. A csapat 3 versenyzője közül Olivier Panis volt a legjobb, aki 16 ponttal a 8. lett a pontversenyben, Martin Brundle 7 ponttal 13., Aguri Suzuki pedig 1 ponttal 17. lett. A csapat 24 ponttal a 5. lett. 1996-ban a Mugen-Honda kitartott a Ligier mellett, miután bízott a sikeres szereplésben. A csapat két versenyző Olivier Panis és Pedro Diniz volt. 1996-ban összejött a Mugen-Honda első győzelme, miután az esős Monaco-i nagydíjon Olivier Panist intették le elsőként a Ligierrel. Ez a győzelem nemcsak a Mugen-Honda első győzelme, hanem Olivier Panisé is. Óriási siker volt ez a Mugen-Hondának. A győzelmet leszámítva a Ligier nem igazán mutatott fel nagy eredményeket, hiszen a csapat nem került dobogó közelbe a monacói nagydíjat leszámítva. Panis 13 ponttal 9., Diniz 2 ponttal 15. lett a pontversenyben. A Ligier csapat 15 ponttal a 6. lett.

Prost (1997)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a Ligiert felvásárolta a korábbi Forma-1-es versenyző, a négyszeres világbajnok Alain Prost, így a csapatot Ligierről Prostra keresztelték át. A Mugen-Honda maradt a tulajdonos váltáson átesett csapat mellett. Ez jó döntésnek bizonyult, miután a csapat Bridgestone gumikra váltott, a Prost igencsak jól muzsikált. A csapat két versenyzője Olivier Panis és Shinji Nakano voltak. Panis a Prosttal igencsak jó eredményeket, hiszen a csapattal gyakori pontszerző lett, és a győzelemhez is nagyon közel kerültek. Panis legjobb eredménye a spanyol nagydíjon elért 2. helyezés volt. A csapat célkitűzése már a győzelem volt, ám ez végül csak álom maradt, miután Olivier Panis a kanadai nagydíjon fékhiba miatt a gumifalba csapódott, és lábtörést szenvedett. Panisnak, így 7 versenyt kellett kihagynia. Panis helyére a Minardival bemutatkozó Jarno Trulli ült, aki első Prost-os versenyén a 6. helyére kvalifikálta magát. Panis hiánya meglátszott a csapaton, hiszen az eredményeket jócskán elmaradtak. Az osztrák nagydíjon Trulli nagyon jól ment 37 körön keresztül vezette a versenyt, majd a 2. helyen állt, ám a motor elfüstölése miatt fel kellett adnia a versenyt, így a jó eredmény végül elmaradt. Az 1997-es szezon utolsó 3 versenyére a felgyógyult Panis visszaült, így Trulli az utolsó 3 versenyen nem állt rajthoz. Panis a luxemburgi nagydíjon elért 6. hellyel tért vissza. 1997-ben Panis 16 ponttal a 9., Trulli 3 ponttal a 15, Nakano 2 ponttal a 18. lett az egyéni pontversenyben. A csapat 21 ponttal a 6. helyen zárt.

Jordan (1998-2000)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban a Mugen-Honda csapatot váltott, és a Prost helyett a Jordannak szálította a motorokat. A két versenyző az 1996-os világbajnok Damon Hill, és Ralf Schumacher voltak. A szezon első felében a csapat nem sokat mutatott fel, de a szezon második felében valósággal szárnyaltak, olyannyira, hogy az esős belga nagydíjon a csapat megszerezte első győzelmét, ami rögtön kettős győzelem lett. Damon Hill nyerte a futamot, Ralf Schumacher pedig a 2. lett. A csapat fantasztikus szárnyalásának köszönhetően a Jordan 34 ponttal a 4. lett a konstruktőrök között. Damon Hill 20 ponttal 6., Ralf Schumacher 14 ponttal 10. lett a pontversenyben. 1999 volt a Mugen-Honda legjobb éve. A Mugen-Honda továbbra is a Jordannek szállították a motorokat. A két versenyző közül Hill maradt, R. Schumacher helyére Heinz-Harald Frentzen érkezett. Frentzen igazán jó választásnak bizonyult, miután a csapatnak rendszeresen szállította a pontokat, ráadásul két futamot megnyert, miután az esős Francia, és olasz nagydíjon is ő lett az első. Ráadásul a szezon utolsó előtti versenyéig még a világbajnoki címre is jó esélye volt, ám azonban az utolsó két futam nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, így a világbajnoki cím, végül nem jött össze. Frentzen 54 ponttal 3., Hill 7 ponttal a 12. lett. A Jordan 61 ponttal 3. lett a konstruktőrök között. 2000-ben visszatért a Honda a Forma-1-ben, így a Mugen-Honda számára a 2000-es lett az utolsó évük a Forma-1-ben. Ám az utolsó évben még szerették volna a világbajnokságot, de ez a Jordannel nem jött, hiszen a csapat igencsak visszaesett 1999-es évhez képest. Frentzen még ennek ellenére is szerzett két 3. helyet, miután a Brazil és Amerikai nagydíjon 3.-nak intették le. A csapat két versenyzője (Trulli és Frentzen) közül Frentzen bizonyult jobbnak, miután 11 ponttal 9. lett, Trulli pedig 6 ponttal 10. lett az egyéni pontversenyben. Konstruktőrök között a Jordan 17 ponttal 6. lett. Miután a Jordan bejelentette, hogy 2001-től a Honda lesz a motorszállító, a Mugen-Honda utolsó versenye a maláj nagydíj lett, a 2000-es szezon végén búcsút intettek a Forma-1-nek.