Mozart: Zongoraverseny No. 20

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Wolfgang Amadeus Mozart No. 20. d-moll zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 466. szám alatt szerepel.

Mozart-by-Croce-1780-81.jpg

Keletkezése-története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart a versenyművet 1785. február 10-én fejezte be, s nyomban elkészülte után bemutatta február 11-én, Bécsben a Mehlgrube Casinóban. A zongoraszólót a premieren maga Mozart játszotta. Ott volt a bemutatón édesapja is, aki Mozart húgának írt levelében többek közt ezt írta: „…mikor megérkeztünk, a másoló még dolgozott rajta, és bátyádnak annyi ideje sem volt, hogy a Rondót legalább egyszer eljátssza, mivel a másolatot kellett átnéznie…”

A műhöz Beethoven és Brahms is írt kadenciát.

Szerkezete, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű a partitúra szerint zongorára, fuvolára, két oboára, két basszetkürtre, két kürtre két trombitára, üstdobra és vonósokra íródott.

Tételei:

  1. Allegro
  2. Romance
  3. Rondo.Allegro assai

A mű hangneme d-moll. A moll hangnem viszonylag ritka Mozart műveiben, ezért ezeknek a kompozícióknak különös jelentősége van. A d-moll hangnem adja démoni alaptónusát a Don Giovanni című operának, és a Requiem hangneme is ez.

Az első tételt a bevezető zenekari tuttiban végzet-atmoszféra jelenik meg, de a zongora szólama is sötét és vészterhes. A lassú tétel poétikus románc-zene, mélabús álmodozás, melyet a tétel közepén egy riasztó, vad látomás szakít meg. Komor és félelmetes a zárótétel rondó témája is, a befejezés előtt a zene dúrba vált, és a szín kivilágosodik, hogy vidáman érjen véget a mű.

Ismertség, előadási gyakoriság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talán a legismertebb és az egyik legkedveltebb Mozart zongoraverseny. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban igen gyakran hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta saját kadenciájával, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
  • Steinberg, M. The Concerto: A Listener's Guide, Oxford (1998
  • Hutchings, A. 1997. A Companion to Mozart's Piano Concertos, Oxford University Press. ISBN 0-19-816708-3
  • Girdlestone, C. M. Mozart's Piano Concertos. Cassell, London.
  • Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 17-22 teljes partitúra. Dover Publications, New York.
  • RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544