Mozart: Zongoraverseny No. 19

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Wolfgang Amadeus Mozart No. 19. F-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 459 szám alatt szerepel, és a "Koronázás II." melléknevet viseli.

II. Lipót császár
Mozart 1790-ben

Keletkezése-története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart a művet 1784. december 11-én fejezte be. A darab a Koronázás II. melléknevet onnan kapta, hogy Mozart II. Lipót,(magyar király), német-római császárrá koronázásakor, az ünnepségeken, 1790. szeptember 30-án, Frankfurt am Main-ban , a No. 26 (Koronázás I.) zongoraversennyel együtt eljátszotta.

Szerkezete, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tételei:

  1. Allegro 4/4
  2. Allegretto 6/8, (C-Dúrban )
  3. Allegro 2/4

Az első tételén a főtéma pontozott induló jellege uralkodik. A második tétel (kivételesen nem lassú tétel, hanem Allegretto tempójú) a tavaszváró Mozart-melódiák családjába tartozó, ringató álmodozó dallam. A zárótételt kontrapunktikus szövésmóddal felépített, vígoperai finálét idéző dallam uralja.

Ismertség, előadási gyakoriság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkábban hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában hallható volt, a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap