Mozart: Zongoraverseny No. 18

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Wolfgang Amadeus Mozart No. 18. B-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 456 szám alatt szerepel, és a "Paradies" melléknevet viseli.

Salzburg-Mozart tér, Mozart emlékmű

Keletkezése-története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart a kézirat tanúsága szerint 1784. szeptember 30-án fejezte be, és a gyermekkorában megvakult kiváló zongoraművésznőnek, Maria Theresia Paradiesnak ajánlotta. A mű premierje 1785. februárjában, Laschi énekesnő hangversenyén volt, Mozart a császár jelenlétében adta elő a darabot, hatalmas sikerrel.

Szerkezete, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű a partitúra szerint zongorára, fuvolára, két oboára, két basszetkürtre, két kürtre és vonósokra íródott.

Tételei:

  1. Allegro vivace
  2. Andante un poco sostenuto (g-mollban)
  3. Allegro vivace

Az első tétel katonás, harsány indulózene, melyből kecsesen emelkedik ki a zongora finom szólama. A lassú tétel: téma változatokkal. Itt a hangnem a Mozart életében oly jelentős, a tragikumot hordozó g-moll, mely megadja a koncert alapvető karakterét. A finálé mozgalmas, vadászat típusú zene.

Ismertség, előadási gyakoriság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkábban hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában hallható volt, a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap