Mozart: Zongoraverseny No. 14

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mozart-by-Croce-1780-81.jpg

Wolfgang Amadeus Mozart No. 14. Esz-dúr zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 449. szám alatt szerepel, és a Ployer I. melléknevet viseli.

Keletkezése-története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyra tartott Bécsben írt zongoraversenyek első darabja, melyet Wolfgang Amadeus Mozart 1784. február 9-én fejezett be. A művet tanítványának, Barbara Ployernek ajánlotta, innen a mű Ployer I. mellékneve. A bemutatón a zongoraszólamot maga Mozart játszotta, apjának írt levelében a koncert rendkívüli sikeréről számol be.

Szerkezete, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tételei:

  1. Allegro vivace 3/4-ben
  2. Andantino 2/4-ben
  3. Allegro ma non troppo 2/2-ben

Az első tétel heroikus lendületű témával kezdődik, az Esz-dúr témafejekhez elengedhetetlenül hozzátartozik a trilla-motívum is. A tétel hangvétele mindvégig komoly, néhol szenvedélyes.

A lassú tétel jellemzője a szinkópált ritmikájú, kérlelő tematika.

A finálé rondótémája darabosan markáns, annak ellenére, hogy szertelenül vidám muzsikát vezet be.

A zongora szólama mindvégig mívesen kidolgozott, aprózott dallamokban és ékesítésekben gazdag.

Ismertség, előadási gyakoriság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag gyakrabban hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában hallható volt, a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap