Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Wolfgang Amadeus Mozart Esz-dúr versenymű két zongorára (No. 10. zongoraverseny ) műve a Köchel-jegyzékben a 365-ös számot viseli. (KE 316a)

Mozart szülőházán az emléktábla

Keletkezése-története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart az 1779-es esztendő elején tért haza nagyszabású európai művészkörútjáról, melynek utolsó állomása München , utolsó élménye az Aloysia Weber okozta szerelmi csalódás volt. Salzburgban sem sok jó várt rá, apjától a Weber családdal való kapcsolata miatt elhidegült, s Coloredo salzburgi érsek szolgálatába is csak azért tér vissza, mert jobb állás nem akad számára. Ez a depressziós időszak sem a művek számát, sem értékét tekintve nem hagyott nyomot Mozart muzsikáján. Ebben az időszakban született a két zongorás koncert Esz-dúrban.

Szerkezete, jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koncert a partitúra szerint két zongorára, két oboára, két basszuskürtre, két kürtre, üstdobra és vonósokra íródott.

Tételei:

  1. Allegro
  2. Andante
  3. Rondoeau Allegro

A kétzongorás versenymű jóval igényesebb, mint a korábbi három zongorás koncert, ezt ugyanis Mozart nem többé kevésbé ügyes dilettánsok, hanem maga és nővére számára komponálta. Az első tétel formai megoldásában szellemesen megváltoztatott visszatérés tér el a megszokott sémától. A záró rondó szertelenül vidám dallamát egyik 1776-ban komponált divertimentójában (K. 252) már felhasználta Mozart: ezt az egyik augsburgi gyűjteményből ismert régi német népdalt, rajta kívül Haydn és Beethoven (C-dúr zongoraverseny III. tétel) is felelevenítette.

Ismertség-előadási gyakoriság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkán hallgatható darab. 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában volt hallható.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]