Motu proprio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Motu proprio (latin saját kezdeményezésből): a pápa saját kezdeményezésére - nem valakinek a kérvénye alapján - kiadott törvény vagy közigazgatási intézkedés.

A motu proprio a 16-17. század fordulóján kialakult dokumentumtípus (litterae apostolicae motu proprio datae). Megkülönböztető jegye a rajta szereplő motu proprio (saját indíttatásból) kifejezés, ami eredetileg arra utalt, hogy nem beadványra, kérelemre született intézkedést tartalmaz, hanem a pápa önálló kezdeményezését. Az elnevezés azonban napjainkban pusztán történeti érdekesség, hiszen az egyházban sem létezik már régóta a kérelemre történő jogalkotás. Kezdetben főképpen a Római Kúria és a pápai állam ügyeinek intézésére alkalmazták, ma a kevésbé ünnepélyes egyetemes vagy részleges egyházi törvények kihirdetésére. Ilyen például a Summorum Pontificum az 1970-es reform előtti római liturgia használatáról vagy a kivételesen olasz nyelvű Vent’anni or sono, a Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma jóváhagyásáról és kihirdetéséről.

A motu proprio egy elvi bevezető részből és cikkekre tagolt rendelkező részből áll.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]