Moszatevő márna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Moszatevő márna
Chinese algae eater.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Algaevő pontyfélék (Gyrinocheilidae)
Nem: Gyrinocheilus
Faj: G. aymonieri
Tudományos név
Gyrinocheilus aymonieri
(Tirant, 1883)
Szinonimák
  • Psilorhynchus aymonieri Tirant, 1883
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Moszatevő márna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Moszatevő márna témájú kategóriát.

A moszatevő márna vagy más néven algaevő tapadóhal (Gyrinocheilus aymonieri) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül az algaevő pontyfélék (Gyrinocheilidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A moszatevő márna Thaiföld és Laosz folyóiból és patakjaiból származik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A moszatevő márna 25 centiméteres megnyúlt testű hal, színe barna, pikkelyei sötét szegélyűek. A nőstény teltebb, mint a hím. Orrától a faroknyélig sötét sáv fut. A farokúszón apró, sötét foltok vannak. Stresszhelyzetben vagy izgalmi állapotban teljesen elfeketedik. Alsó állású szája szívókorongot alkot, ezzel radírozza le a moszatot a szilárd felszínekről. A fejen lévő különleges nyíláson keresztül lélegzik, miközben a tartály üvegfalához tapad.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az algákon kívül szívesen fogyasztja a forrázott salátalevelet, uborkát, cukkinit és a szárított eleséget is. Az egyik legjobb algaevő, akvárium tisztító faj. Idős korára agresszívvé válhat. Nagyon gyors mozgású, kissé félénk hal, nehéz megfogni. Biztosítsunk számára tágas úszóteret. A kifejlett példányok agresszíven viselkednek egymással szemben. Szintén zavarhatják a rokon fajokat és a kisebb testű fenéklakó halakat. Vizének hőfoka 23-28 °C között legyen. Egy 12 -15 centiméteres példány már szaporodhat. Eredeti vad formája mellett az albínó színváltozatát is kitenyésztették.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]