Morvay István
| Morvay István | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1920. szeptember 1. Kolozsvár |
| Elhunyt | 2008. május 8. (87 évesen) Kolozsvár |
| Pályafutás | |
| Hangszer | fuvola |
| Tevékenység | zenei szakíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Morvay István (Kolozsvár, 1920. szeptember 1. – Kolozsvár, 2008. május 8.)[1] magyar zenei szakíró.
Életútja, munkássága[szerkesztés]
Már gyermekként megkezdte zenei képzését, hangszere kezdetben a zongora, később a fuvola.[2] 1940-ben végezte el az elméleti gimnáziumot. Zsidó származása miatt 1943-ban a szerbiai Borba hurcolták kényszermunkára,[1] ahonnan 1945 őszén tért haza Kolozsvárra. 1949-ben a Kolozsvári Zeneakadémián fuvolaművész diplomát szerzett. 1948-ban a Kolozsvári Állami Magyar Opera alapító tagja; itt dolgozott 1972-es nyugdíjazásáig.[2]
Már nyugdíjasként veti fel a kérdést a Szabadság 1991. augusztusi 3-i számában: „Hogyan lett Kolozsvár a világ egyetlen városa, ahol két különböző nyelven működő Operaház van?” Válaszként Opera a Sétatéren cím alatt elkezdi a Kodály Háry Jánosával 1948. december 11-én megnyílt „népopera” folytatásos monográfiáját, mely 1992-ben meg is jelenik a Szabadság egyik szombati számaiban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Csapody Tamás: Orvosok és orvoslás Borban. Aszklepion. (Hozzáférés: 2017. május 24.)[halott link]
- ↑ a b Turánitz J. Lajos: In memoriam Morvay István. Szabadság, 2008. május 15. (Hozzáférés: 2017. május 24.)
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
.svg){kind=small}
