Morris Swadesh
Morris Swadesh (Holyoke, 1909. január 22. – Mexikóváros, 1967. július 20.), főleg a Swadesh-lista révén ismert amerikai nyelvész és antropológus.
Tartalomjegyzék |
Élete[szerkesztés]
Morris Swadesh Massachusetts államban, Holyoke-ban született, Oroszországból származó zsidó családban. Anyanyelve a jiddis volt.
Felsőfokú tanulmányait a Chicagói Egyetemen kezdte, ahol német és francia nyelvet tanult, majd a Connecticut állambeli, new haveni Yale Egyetemen folytatta. Itt szerezte meg doktori diplomáját 1933-ban, egy kanadai indián nyelvről, a nutkáról szóló disszertációjával.
1933 és 1937 között tanársegéd volt a Wisconsin állambeli Madisoni Egyetemen, majd Mexikóvárosban élt (1937–1939), a Bennszülött Nyelvek Tanácsa igazgatójának tisztét töltve be. Ugyanakkor a Nemzeti Műszaki Intézet és az Antropológiai Iskola professzora volt.
1939 és 1941 között nyelvészként tevékenykedett a Védelmi Minisztérium keretében.
1948-ban társprofesszor lett a New York-i Városi Egyetemen, de 1949-ben menesztették és bevonták az útlevelét, baloldali nézetei és tevékenysége miatt. Ő volt az egyike azoknak az antropológusoknak, akiket zaklattak a McCarthy-féle kommunistaellenes kampány során. 1953-ig könyvtárosként dolgozott a philadelphiai Amerikai Filozófiai Társaság könyvtárában, majd függetlenként munkálkodott 1956-ig, amikor újból Mexikóvárosba költözött. Itt haláláig a Történelmi Intézet és az Antropológiai és Történeti Nemzeti Iskola professzora volt.
Munkássága[szerkesztés]
Swadesh sokat foglalkozott kanadai, USA-beli és mexikói indián nyelvekkel, húsz ilyen nyelvről gyűjtve adatokat. Az 1930-as években főleg a chitimacha nyelvet tanulmányozta. Jegyzetei és publikált írásai a fő információforrások erről a közben kihalt nyelvről. Mexikóban tananyagokat készített az indiánok írás-olvasásra való tanítására saját anyanyelveiken.
A második világháború idejében a hadsereg számára dolgozott, referencia anyagokat gyűjtve a burmai, a kínai, az orosz és a spanyol nyelvről. Ugyanakkor tananyagokat készített ezen nyelvek tanítására is.
Fontos hozzájárulása volt a fonológia terén, ugyanis kifejlesztett egy elvrendszert a nyelv fonémáinak meghatározására a hangzók elosztása alapján. Például, az angol nyelvben, a p hangzó különbözik a pit ’gödör’, upper ’fenti’ és spill ’szétszór’ szavakban. Mivel egy hangzó kiejtése a szón belüli helyzetétől függ, Swadesh kimutatta, hogy ezek a helyzeti hangzó-variánsok „egymást kiegészítve vannak elosztva”, ezért egy bizonyos típusú hangzó vagy fonéma eseteinek tekintendők. A elosztás-alapú elemzés a nyelvek szerkezetének alapelemei tanulmányozásának az általános módszere lett, és mindmáig a nyelvészet módszertanának része.
Swadesh a lexikostatisztika kezdeményezője volt. Főleg a Swadesh-lista megalkotása révén ismerik, és ennek alkalmazása révén, elsősorban a nyelvek közötti rokonsági fok felmérésére.
A glottokronológia kezdeményezője is volt. Ez két rokon nyelv szétválási idejének felbecsülésére szolgáló módszer, ugyancsak a Swadesh-lista alapján.
Swadesh lexikostatisztikai és glottokronológiai módszereit erősen vitatták és vitatják ma is, de listája hasznos marad az összehasonlító nyelvészetben, a nyelvek kezdeti, alapfokú tanulmányozására, vagy amikor nem állnak rendelkezésre teljes adatok egy bizonyos nyelvről.
Fontosabb publikációi[szerkesztés]
- The Expression of the Ending-Point Relation in English, French, and German (1932)
- The Phonemic Principle. Language, 10 sz. (1934)
- A Method for Phonetic Accuracy and Speed. American Anthropologist, 39 sz. (1937)
- Linguistics as an Instrument of Prehistory. Southwestern Journal of Anthropology, 15 sz.
- [1972]: The Origin and Diversification of Language. Routledge & Kegan Paul, London (befejezetlen, 1959)
Irodalom[szerkesztés]
- Stanley Newman (1967): Morris Swadesh (1909-1967). Language, 43 sz.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- (angolul) Morris Swadesh
- (angolul) Philipp Strazny [2005]: Morris Swadesh: critical essay. The Encyclopedia of Linguistics, Routledge, New York.
