Morfia jeruzsálemi királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Morfia jeruzsálemi királyné és edesszai grófné, született Morfia melitenei úrnő (1088 körül – 1126. október 1.) örmény nemeskisasszony, házassága révén Edessza grófnéja és Jeruzsálem királynéja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Morfia melitenei úrnő valamikor az 1070-es évek körül született a kilikiai örmény állam területén Gábor melitenei nagyúr és egy örmény hercegnő leányaként. Édesanyja neve ismeretlen; a krónikák tanúsága szerint I. Konstantin kilikiai örmény nagyúr egyik leánya volt,[1] Morfia melitenei úrnő ily módon rokonságban állt az örmény uralkodócsaláddal. Örmény gyökerei ellenére a család a görög ortodox vallást gyakorolta. Melitene városa a legelsőként megalakult keresztes állam, Edessza szomszédságában volt; mint egykori örmény városra, Gábor melitenei nagyúr jogot formálhatott az edesszai trónra.

1101 körül, nem sokkal azt követően, hogy örökölte az koronát, II. Balduin edesszai gróf feleségül vette Morfia melitenei úrnőt. A házasságnak politikai oka volt, a gróf ugyanis így biztosíthatta uralmának törvényes mivoltát; emellett Gábor melitenei nagyúr hatalmas, 50 000 bezant hozományt adott leánya mellé. Annak ellenére, hogy hatalmi érdekekből kötött frigyről volt szó, a házasság a rendelkezésre álló csekély számú forrás alapján jól sikerült, mintaértékűvé vált a korszakban. Négy gyermekük született, mindannyian leányok voltak, ami trónöröklés szempontjából igen jelentős problémát jelentett a keresztes államoknak:

Mikor unokatestvére halála után 1118-ban II. Balduin edesszai gróf lett a jeruzsálemi király, az uralkodó a fővárosba sietett. Felesége és gyermekei hátramaradtak Edesszában, ahol az irányítást Josselin de Courtenay frank nemesúr vette át. Az 1119-es vérmező csata elvesztését követően a jeruzsálemi király visszatért északra a családjához, hogy felügyelje a békét. Miután sikeresen biztosította a határokat, a király családja kíséretében visszatért Jeruzsálembe. 1120 karácsonyának ünnepi keretei között Morfia jeruzsálemi királynéthivatalosan is királynévá koronázták Betlehemben.[2][3] A királynénak erős befolyása volt az udvarra: hatására görög és örmény szokások terjedtek el, a hétköznapokban és a kulturális életben egyaránt. A királyság művészetére jellemző lett a keleti és a nyugati elemek keverése; maguk a keresztes lovagok is egyre több örmény hagyományt vettek át. 1123-ban a királyt az edesszai határok védelme közben fogságba ejtették a mozlimok. 1125-ben a királyné leányai férje unokatestvére, I. Joscelin edesszai gróf társaságában északra utazott tárgyalni férje szabadon bocsátásáról. A nyolcvanezer dinár váltságdíjból húszezret azonnal ki kellett fizetni; ezt az összeget a királyné teremtette elő. A váltság maradék részének zálogát tulajdon gyermeke, a kisleány Ioveta hercegnő jelentette, aki túszként ottmaradt a saizari emír udvarában édesapja szabadulásáért cserébe.

Morfia jeruzsálemi királyné és edesszai grófné leánya zsoltárgyűjteménye, a Melisende zsoltároskönyv szerint 1126. október 1-jén hunyt el; bár az évre vonatkozóan nincsenek egyértelmű utalások, lehet 1127 is. A jeruzsálemi Szent Mária Josaphat kolostorában temették el. Férje nem nősült meg másodszorra; halála után legidősebb leányukra és férjére szállt a jeruzsálemi korona.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Rupenid-ház családfája (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 5.)
  2. Runciman. 393. oldal
  3. Türoszi Vilmos: Historia rerum in partibus transmarinis gestarum

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Howarth, Stephen. A templomosok titka, ford. Pálvölgyi Endre, Kossuth Kiadó. ISBN 963-09-2872-8 (1986) 
  • Read, Piers Paul. A templomosok, ford. Majorossy Judit, Gulliver Könyvkiadó Kft.. ISBN 963-92-3212-2 
  • Runciman, Steven.szerk.: Veszprémy László: A keresztes hadjáratok története, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna, Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963-379-448-X [1995] (1999) 

Kapcsolódó irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző:
Arda marasi úrnő
Edessza grófnéja
1101–1118
A Courtenay-ház címere
Következő:
Beatrix örmény hercegnő
Előző:
Adelaide del Vasto
Jeruzsálem királynéja
1118–1126
A Jeruzsálemi Királyság címere
Következő:
Komnéna Teodóra bizánci hercegnő