Európai Szén- és Acélközösség
| Európai Szén- és Acélközösség | |
 | |
| Az ESZAK zászlaja | |
 | |
| Egyéb nevek | Montánunió |
| Alapítva | 1951 |
| Megszűnt | 2002 |
| Típus | nemzetközi szervezet |
| Jogelőd | International Authority for the Ruhr |
| Jogutód | Európai Unió |
| Székhely | Nagy-Brüsszel |
| Tagság |  Franciaország NSZK Olaszország Belgium Hollandia Luxemburg |
| A Főhatóság elnöke | Jean Monnet (1952–1955) |
| Működési régió | Európa |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Szén- és Acélközösség témájú médiaállományokat. | |
Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK, angolul European Coal and Steel Community, ECSC) más néven Montánunió egy 1951-ben alapított nemzetközi szervezet, amit 6 állam: Franciaország, az NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia hozott létre az acél- és szénkészletek kezelésére a tagállamok területén a hidegháború alatt. Az ESZAK volt az első szupranacionális elven létrehozott szervezet.[1] A szervezet 1952 és 2002 között működött.
Történelme[szerkesztés]
A független Nyugat-Németország 1949-es létrehozását ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az igen fontos szén- és acéltermelő Ruhr-vidéket a franciák dominálta Nemzetközi Ruhr Hatóság irányítása alá rendelik. Azonban mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez a helyzet nem tartható fent sokáig.[2] Az ESZAK létrehozását - Jean Monnet francia közgazdász ötlete alapján - Robert Schuman német származású francia külügyminiszter javasolta 1950. május 9-én, a Schuman-tervben (vagy Schuman-deklarációban).[1][3] Célja az volt, hogy ezzel megakadályozzanak egy esetleges újabb háborút Franciaország és Németország között, hiszen ha a szén- és acéltermelés nemzetközi felügyelet alatt van, az egyes államok nem tudnak miből felfegyverkezni.[4]
A hat alapító állam (Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a három Benelux állam) már 1950. június 20-án elfogadta a Schuman-deklaráció alapelveit, és a tárgyalások eredményeként Európa első szupranacionális szervezetét formálisan az 1951. április 18-án aláírt párizsi szerződés hozta létre.[4] Felkérték az Egyesült Királyságot is a csatlakozásra, ám az inkább az EFTA-t választotta.
A szerződés két ötéves átmeneti időszakot tűzött ki: az elsőben a tagállamok el kellett töröljék a szénre, vasra, kokszra és ócskavasra vonatkozó belső vámokat, egyéb korlátozások, vámuniót megvalósítva; míg a másodikban közös piac kialakítása volt a cél a megjelölt gazdasági szektorokban.[4] Az ESZAK lett az Európai Gazdasági Közösség (később Európai Közösség), és az Európai Unió alapja. Politikai szerepén túl fontos gazdasági előnyökkel is járt, mivel az 1940-es – 50-es években a megnövekedett igények miatt mindkét fontos ipari alapanyagból hiány keletkezett és az együttműködés keretein belül lehetőség nyílt a készletek koordinált felhasználására.
A Párizsi szerződés 1952. július 23-án lépett hatályba. A szerződést 50 évre kötötték, így az ESZAK 2002. július 23-án megszűnt.[5] Kötelezettségei és jogai az Európai Közösségre szálltak, tevékenységét az Európai Unió ma is folytatja.[6] Szervezetrendszere még 1967-ben, az egyesítő szerződés hatályba lépésével egyesült az EGK-éval és az Euratoméval, amikkel együtt alkotta az Európai Közösségeket, vagyis az Unió első pillérét.[7]
Szervei[szerkesztés]
- Főhatóság: 9 tagja volt (Franciaország, Németország, Olaszország 2-2, a többi állam 1-1 taggal képviselteti magát, a mai Európai Bizottság elődje)
- Miniszterek Tanácsa: a 6 ország szakminiszterei voltak a tagjai, a saját nemzeti érdekeiket képviselve. Politikai ellenőrző és gazdasági koordinációs feladatai voltak.[8] (ez ma az Európai Unió fő döntéshozó szerve)
- Közgyűlés: 78 fő, Strasbourgban üléseztek tanácsadó szervként, első elnöke Paul-Henri Spaak volt (ebből alakult ki a mai Európai Parlament)
- Bíróság: 6 fő, panaszfórumi és jogértelmezési feladatokkal
Főhatóság[szerkesztés]
A Főhatóság (az Európai Bizottság elődszervezete) egy kilenctagú végrehajtó testület volt, ami irányította a közösséget. A főhatóság tagjai hat évig voltak hivatalban. Nyolc tagot a hat aláíró tagállam jelölt:[9] kettőt-kettőt a három nagy állam, egyet-egyet a kicsik.[10] Ez a nyolc tag azután saját maga jelölte ki a kilencedik személyt, aki a Főhatóság elnöke lett.[1]
Annak ellenére, hogy a nemzeti kormányok jelölték őket, a tagoknak mégsem a nemzeti érdekeket képviselték, hanem ehelyett a közösség, mint egész, általában vett érdekét kellett szem előtt tartaniuk. Ennek megfelelően nem fogadhattak el és kérhettek utasítást.[10] A tagok függetlenségét azáltal is biztosítani kívánták, hogy nem vállalhattak semmilyen foglalkozást a hatósági munkájuk mellett, ill. az ezt követő három évben, és nem lehetett üzleti érdekeltségük. A tagság egyharmadát kétévente megújították a szerződés 10. cikke értelmében.[1]
A hatóság elvi alapjának újdonsága a szupranacionális jellegből adódott. Széles hatásköre volt annak érdekében, hogy a szerződés céljait meg tudja valósítani, és hogy a közös piac problémamentesen működjön. A Főhatóság három jogi eszközzel rendelkezett: határozatokat hozhatott, amelyek teljes egészükben kötelező erejűek voltak; ajánlásokat tehetett, amelyek csak céljuk tekintetében voltak kötelezőek, megvalósításuknak módja a tagállamok hatáskörébe tartozott; és állásfoglalást adhatott ki, amelynek nem volt kötelező ereje.[1][10]
Az 1965-ös egyesítő szerződésig a hatóságnak öt elnöke volt, amit egy átmeneti elnöki periódus követett.[11] A szerződés hatályba lépése után a Főhatóság megszűnt.
| Elnök | Tagállam | Hivatalviselés kezdete | Hivatalviselés vége |
|---|---|---|---|
| Jean Monnet | Franciaország | 1952. augusztus 10. | 1955. június 3. |
| René Mayer | Franciaország | 1955. június 3. | 1958. január 13. |
| Paul Finet | Belgium | 1958. január 13. | 1959. szeptember 15. |
| Piero Malvestiti | Olaszország | 1959. szeptember 15. | 1963. október 22. |
| Rinaldo Del Bo | Olaszország | 1963. október 22. | 1967. július 6. |
| Albert Coppé | Belgium | ideiglenes | |
Idővonal[szerkesztés]
| Aláírva Hatályban Szerződés |
1948 1948 Brüsszeli szerződés |
1951 1952 Párizsi szerződés |
1954 1955 A brüsszeli szerződés módosítása |
1957 1958 Római szerződés |
1965 1967 Egyesítő szerződés |
1975 1975 Az Európai Tanács döntése |
1986 1987 Egységes Európai Okmány |
1992 1993 Maastrichti szerződés |
1997 1999 Amszterdami szerződés |
2001 2003 Nizzai szerződés |
2007 2009 Lisszaboni szerződés |
|
|
|
|
|
|
|
| ||
| Az Európai Unió három pillére | |||||||||||||||||||||
| Európai Közösségek | |||||||||||||||||||||
| Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) | |||||||||||||||||||||
| Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) | A szerződés 2002-ben hatályát vesztette | Európai Unió (EU) | |||||||||||||||||||
| Európai Gazdasági Közösség (EGK) | Európai Közösség (EK) | ||||||||||||||||||||
| TREVI-csoport | Bel- és igazságügyi együttműködés (JHA) | ||||||||||||||||||||
| Rendőri és igazságügyi együttműködés büntetőügyekben (PJCC) | |||||||||||||||||||||
| Európai Politikai Együttműködés (EPE) | Közös kül- és biztonságügyi politika (KKBP) | ||||||||||||||||||||
| Konszolidálatlan szervezetek | Nyugat-európai Unió (NYEU) | ||||||||||||||||||||
| Feloszlatva 2010-ben | |||||||||||||||||||||
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e The European Communities. European NAvigator. (Hozzáférés: 2007. december 16.)
- ↑ EU-jog (szerk. Osztovits), 31. old.
- ↑ EU-jog (szerk. Osztovits), 32. old.
- ↑ a b c Czékmann-Kalas-Torma-Turkovics, i. m. 16. o.
- ↑ Treaty establishing the European Coal and Steel Community, ECSC Treaty. Europa.eu. (Hozzáférés: 2014. január 29.)
- ↑ Czékmann-Kalas-Torma-Turkovics, i. m. 15. o.
- ↑ Czékmann-Kalas-Torma-Turkovics, i. m. 25. o.
- ↑ Czékmann-Kalas-Torma-Turkovics, i. m. 18. o.
- ↑ Dedman, Martin. The Origins and Development of the European Union. 2 Park Square, Milton Park, Abingdon, Oxon, OX14 4RN: Routledge, 60. o. (2010). ISBN 978-0-415-43561-1
- ↑ a b c Czékmann-Kalas-Torma-Turkovics, i. m. 17. o.
- ↑ Members of the High Authority of the European Coal and Steel Community (ECSC). European NAvigator. (Hozzáférés: 2007. december 16.)
Források[szerkesztés]
- EU-jog (szerk. Osztovits András), HVG-ORAC, Budapest, 2012, ISBN 978 963 258 172 9
- Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban, HVG-ORAC, Budapest, 2010, ISBN 978 963 258 090 6
- Czékmann Zsolt–Kalas Tibor–Torma András–Turkovics István: Európai közigazgatás, Miskolci Egyetemi Kiadó, 2012, ISBN 978-615-5216-35-0
További információk[szerkesztés]
- Schuman info (angolul)
- Az Európai Szén- és Acélközösség intézményei Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, European NAvigator (angolul)
- France, Germany and the Struggle for the War-making Natural Resources of the Rhineland, American University (angolul)
- Ruhr Delegation of the United States of America, Council of Foreign Ministers American Embassy Moscow, 24 March 1947 Archiválva 2007. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben, Truman Library (angolul)