Monmouthi csata (1233)
| Monmouthi csata | |||
 | |||
| A romos monmouthi vár | |||
| Időpont | 1233. november 25. | ||
| Helyszín | Monmouth | ||
| Eredmény | Richard Marshal győzelme | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Monmouth
Pozíció Wales térképén
| |||
 é. sz. 51° 48′ 38″, ny. h. 2° 43′ 12″Koordináták: é. sz. 51° 48′ 38″, ny. h. 2° 43′ 12″ | |||
A monmouthi csata 1233. november 25-én, Alexandriai Szent Katalin ünnepnapján zajlott a III. Henrik angol királyhoz hű csapatok valamint Richard Marshal, Pembroke 3. grófjának (earl) csapatai között, aki szövetséget kötött a walesi herceggel, Llywelyn ap Iorwerthszel és annak támogatójával, Owain ap Gruffuddal, a deheubarthi Rhys ap Gruffydd unokájával.
Előzmények[szerkesztés]
Richard Marshal, William Marshal, Pembroke első grófjának második fia vezette a III. Henrik angol király hatalmának és befolyásának növekedését megakadályozni próbáló bárókat. Ugyanakkor ellenséges viszonyban állt a király külföldi (elsősorban francia) szövetségeseivel, névlegesen Peter de Rivaux-val és Peter des Roches-val. 1233 augusztusában Marshal nem volt hajlandó részt venni a király gloucesteri udvari gyűlésén ezért III. Henrik hazaárulónak nyilvánította. Ezt követően Marshal visszavonult a chepstowi várába, miközben a király seregei nyugati irányba, Abergavenny felé vonultak. Látva a király seregeinek mozgását, Marshal csatlakozott a rebellis Owainhoz. Miután elfoglalták Cardiff és Newport várait Abergavenny és Grosmont felé vonultak. A király ekkor visszavonult Gloucesterbe.[1][2]
A csata és következményei[szerkesztés]
Roger of Wendover krónikás Flores Historiarum (magyarul: A történelem virágai) című műve szerint Marshal és néhány lovagja ezt követően titokban Monmouth alá vonult, felmérni a helyzetet a város ostroma előtt. Érkezésüket azonban a monmouthi várban székelő III. Balduin, Guînes grófja észrevette. Balduin flamand grófot a király bízta meg a város és a vidék védelmével. Szolgálatában vegyes, flamand és francia csapatok álltak. A város akkori helyi ura, John of Monmouth nem vett részt a csatában.[3] Balduin viszont rosszul mérte fel a helyzetet és azt hitte, hogy Marshalnak kevés a követője. Kilovagolt a városból és csapataival üldözőbe vette Marshalt. Pembroke grófja viszont hamarosan fordított a helyzeten. Roger of Wendover krónikájában a következőképpen írta le az eseményeket:[4]
Marshal távol tartotta őket magától, kardját jobbra és balra suhogtatta és lesújtott arra, aki közelébe került, vagy véget vétve életüknek vagy pedig bénító ütést mérve rájuk. S noha egyszerre kellett szembeszállnia tizenkét ellenféllel, mégis hosszú ideig sikerült megvédenie magát. Ellenségei, miután nem merték megközelíteni, lándzsáikkal leszúrták lovát, de Marshal, aki rendkívül képzett volt a francia háborús módszerekben, lábánál fogva elkapta az egyik, őt támadó lovagot, lerántotta a lováról és felpattant helyére a nyeregbe és tovább folytatta a harcot... Ilyen körülmények között... Marshal egyik íjásza, látva, hogy ura élete veszélyben forog, kilőtte nyilát és mellkason találta Balduint. Az íj átszúrta a gróf páncélját, aki a földre zuhant abban a tudatban, hogy halálos sebet kapott... Mindeközben az összecsapás híre elérte Marshal táborát is. A csapatok azonnal segítségére siettek és megfutamították támadóit. A visszavonulók azonban nem tudtak bemenekülni a várba, mert az oda vezető úton álló híd el volt romolva. Sokan közülük a folyóba ugrottak és lovastól belefulladtak. A többiek nagy részét Marshal seregei lemészárolták, egyeseket foglyul ejtettek. Csak nagyon kevesen menekültek meg...
Balduin túlélte a csatát, távozott a városból, amelynek vezetését John of Monmouth vette át. Marshal pedig Írországba utazott csapatokat toborozni az angol király ellen. 1234-ben sikerült békét kötnie III. Henrikkel. Nem sokkal később, a curragh-i csatában halálosan megsebesült.[1]
A csata helyszíne[szerkesztés]
A Glamorgan-Gwent Régészeti Társaság (angolul: Glamorgan-Gwent Archaeological Trust) véleménye szerint a csata az egykori, úgynevezett Castle Field-en (magyarul: vár mezeje) zajlott le, a Monnow folyó nyugati partján.[5] A mezőt ma Vauxhall Fields néven ismerik. Más vélemények szerint a csata a várostól délnyugatra zajlott le és valószínűsítik, hogy a krónikában említett híd a Monnow híd lehet, amely abban az időben valóban sérült és használhatatlan volt. Ezt a véleményt arra alapozzák, hogy egy 1234-es rendelet szerint harminc tölgyfát vágtak ki a közeli Dean-erdőből a St. Thomas the Martyr-templom javítására, ami a híd lábánál állott és valószínűleg a csatában sérült meg.[6][7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Arthur Clark, The Story of Monmouthshire, Vol. 1, Christopher Davies, 1962, pp.99-100
- ↑ Raymond Howell, A History of Gwent, Gomer Press, 1988, ISBN 0-86383-338-1, p.79
- ↑ Kissack, Keith. Mediaeval Monmouth. The Monmouth Historical and Educational Trust, 25. o. (1974)
- ↑ Roger of Wendover, Flowers of History: the history of England from the descent of the Saxons to A.D. 1235. vol.2, pp.575-576. Accessed 6 January 2012
- ↑ RCAHMW: Monmouth, Site of battle Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben. Accessed 16 December 2011
- ↑ M.L.J. Richards, Monnow Bridge and Gate, Alan Sutton Publishing, 1994, ISBN 0-7509-0415-1, p.2
- ↑ History of St Thomas the Martyr. Monmouth Parishes. [2012. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Monmouth (1233) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.