Monmouthi csata (1233)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Monmouthi csata
Great Tower, Monmouth Castle - geograph.org.uk - 649346.jpg
A romos monmouthi vár

Időpont 1233. november 25.
Helyszín Monmouth
Eredmény Richard Marshal győzelme
Szemben álló felek
angolok
walesiek
angolok
flamandok
Parancsnokok
Richard Marshal III. Balduin, Guînes grófja
Szemben álló erők
? ?
Veszteségek
? ?
Térkép
Monmouth  (Wales)
Monmouth
Monmouth
Pozíció Wales térképén
é. sz. 51° 48′ 38″, ny. h. 2° 43′ 12″Koordináták: é. sz. 51° 48′ 38″, ny. h. 2° 43′ 12″

A monmouthi csata 1233. november 25-én, Alexandriai Szent Katalin ünnepnapján zajlott a III. Henrik angol királyhoz hű csapatok valamint Richard Marshal, Pembroke 3. grófjának (earl) csapatai között, aki szövetséget kötött a walesi herceggel, Llywelyn ap Iorwerthszel és annak támogatójával, Owain ap Gruffuddal, a deheubarthi Rhys ap Gruffydd unokájával.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Richard Marshal, William Marshal, Pembroke első grófjának második fia vezette a III. Henrik angol király hatalmának és befolyásának növekedését megakadályozni próbáló bárókat. Ugyanakkor ellenséges viszonyban állt a király külföldi (elsősorban francia) szövetségeseivel, névlegesen Peter de Rivaux-val és Peter des Roches-val. 1233 augusztusában Marshal nem volt hajlandó részt venni a király gloucesteri udvari gyűlésén ezért III. Henrik hazaárulónak nyilvánította. Ezt követően Marshal visszavonult a chepstowi várába, miközben a király seregei nyugati irányba, Abergavenny felé vonultak. Látva a király seregeinek mozgását, Marshal csatlakozott a rebellis Owainhoz. Miután elfoglalták Cardiff és Newport várait Abergavenny és Grosmont felé vonultak. A király ekkor visszavonult Gloucesterbe.[1][2]

A csata és következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roger of Wendover krónikás Flores Historiarum (magyarul: A történelem virágai) című műve szerint Marshal és néhány lovagja ezt követően titokban Monmouth alá vonult, felmérni a helyzetet a város ostroma előtt. Érkezésüket azonban a monmouthi várban székelő III. Balduin, Guînes grófja észrevette. Balduin flamand grófot a király bízta meg a város és a vidék védelmével. Szolgálatában vegyes, flamand és francia csapatok álltak. A város akkori helyi ura, John of Monmouth nem vett részt a csatában.[3] Balduin viszont rosszul mérte fel a helyzetet és azt hitte, hogy Marshalnak kevés a követője. Kilovagolt a városból és csapataival üldözőbe vette Marshalt. Pembroke grófja viszont hamarosan fordított a helyzeten. Roger of Wendover krónikájában a következőképpen írta le az eseményeket:[4]

Marshal távol tartotta őket magától, kardját jobbra és balra suhogtatta és lesújtott arra, aki közelébe került, vagy véget vétve életüknek vagy pedig bénító ütést mérve rájuk. S noha egyszerre kellett szembeszállnia tizenkét ellenféllel, mégis hosszú ideig sikerült megvédenie magát. Ellenségei, miután nem merték megközelíteni, lándzsáikkal leszúrták lovát, de Marshal, aki rendkívül képzett volt a francia háborús módszerekben, lábánál fogva elkapta az egyik, őt támadó lovagot, lerántotta a lováról és felpattant helyére a nyeregbe és tovább folytatta a harcot... Ilyen körülmények között... Marshal egyik íjásza, látva, hogy ura élete veszélyben forog, kilőtte nyilát és mellkason találta Balduint. Az íj átszúrta a gróf páncélját, aki a földre zuhant abban a tudatban, hogy halálos sebet kapott... Mindeközben az összecsapás híre elérte Marshal táborát is. A csapatok azonnal segítségére siettek és megfutamították támadóit. A visszavonulók azonban nem tudtak bemenekülni a várba, mert az oda vezető úton álló híd el volt romolva. Sokan közülük a folyóba ugrottak és lovastól belefulladtak. A többiek nagy részét Marshal seregei lemészárolták, egyeseket foglyul ejtettek. Csak nagyon kevesen menekültek meg...

Balduin túlélte a csatát, távozott a városból, amelynek vezetését John of Monmouth vette át. Marshal pedig Írországba utazott csapatokat toborozni az angol király ellen. 1234-ben sikerült békét kötnie III. Henrikkel. Nem sokkal később, a curragh-i csatában halálosan megsebesült.[1]

A csata helyszíne[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Glamorgan-Gwent Régészeti Társaság (angolul: Glamorgan-Gwent Archaeological Trust) véleménye szerint a csata az egykori, úgynevezett Castle Field-en (magyarul: vár mezeje) zajlott le, a Monnow folyó nyugati partján.[5] A mezőt ma Vauxhall Fields néven ismerik. Más vélemények szerint a csata a várostól délnyugatra zajlott le és valószínűsítik, hogy a krónikában említett híd a Monnow híd lehet, amely abban az időben valóban sérült és használhatatlan volt. Ezt a véleményt arra alapozzák, hogy egy 1234-es rendelet szerint harminc tölgyfát vágtak ki a közeli Dean-erdőből a St. Thomas the Martyr-templom javítására, ami a híd lábánál állott és valószínűleg a csatában sérült meg.[6][7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Arthur Clark, The Story of Monmouthshire, Vol. 1, Christopher Davies, 1962, pp.99-100
  2. Raymond Howell, A History of Gwent, Gomer Press, 1988, ISBN 0-86383-338-1, p.79
  3. Kissack, Keith. Mediaeval Monmouth. The Monmouth Historical and Educational Trust (1974) 
  4. Roger of Wendover, Flowers of History: the history of England from the descent of the Saxons to A.D. 1235. vol.2, pp.575-576. Accessed 6 January 2012
  5. RCAHMW: Monmouth, Site of battle. Accessed 16 December 2011
  6. M.L.J. Richards, Monnow Bridge and Gate, Alan Sutton Publishing, 1994, ISBN 0-7509-0415-1, p.2
  7. History of St Thomas the Martyr. Monmouth Parishes. (Hozzáférés: 2011. december 9.)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Monmouth (1233) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.