Mongólia és Tibet barátsági és szövetségi szerződése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szerződés egyik példánya

Mongólia és Tibet barátsági és szövetségi szerződése államközi szerződés, amelyet 1913. február 2-án[1] írtak alá „Urga” (ma Ulánbátor) városban a mongol és a tibeti kormány képviselői. A szerződés aláíróinak jogosultságait később kétségbe vonták, ezért a nagyhatalmak képviselői nem ismerték el a szerződés jogosságát.[2]

A szerződés mongol változatát 1982-ben adta közre a mongol tudományos akadémia,[3] míg a tibeti változat angol nyelvű fordítását az emigráns tibeti kormány (ld. Külső hivatkozások) tette közzé.

A szerződés előzményei és aláírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután 1911-ben Kínában megdöntötték a Csing-dinasztia uralmát, Tibet és Mongólia azonnal kikiáltották függetlenségüket a helyi láma vezetése alatt. Egyik államnak sem sikerült azonban függetlenségét elismertetni az előbb Szun Jat-szen, majd Jüan Si-kaj tábornokok vezetése alatt álló Kínai Köztársasággal.

A két ország ekkor kölcsönös barátsági és szövetségesi szerződést kötött egymással, amelyben elismerték a másik állam függetlenségét. A szerződést 1913. február 2-án „Urga” (ma Ulánbátor) városban írták alá, mongol részről Da Lama Ravdan külügyminiszter és Manlaibaatar Damdinsüren tábornok. Tibeti részről a szerződés aláírói Agvan Dorjiev (aki burját nemzetiségű orosz állampolgár volt), valamint két tibeti állampolgár, Chijamts és Gendun-Galsan. A tibeti aláírók miatt a szerződés érvényességét nem volt nehéz kétségbe vonni: a 13. dalai láma mindenesetre nem ismerte el, hogy Dorjievet felhatalmazta volna arra, hogy Tibet nevében tárgyaljon Mongóliával. Emellett az akkor hivatalban lévő tibeti kormány és a papság sem ratifikálta a szerződést.[4] Az orosz kormány pedig mindig is azon az állásponton volt, hogy Dorjiev, mint orosz állampolgár hivatalosan semmilyen diplomáciai minőségben nem képviselhette a dalai lámát.[5]

Részben ezért, részben eltérő érdekek miatt egyik nagyhatalom sem ismerte el a szerződést, illetve Tibet és Mongólia függetlenségét. Éppen ellenkezőleg, a britek és az oroszok továbbra is a kínai kormányzat fennhatóságát ismerték el és támogatták a két terület fölött. Az oroszok és a britek még a Csing-dinasztia alatt kötöttek erről szóló szerződéseket Kínával, amelyeket a kínai köztársasági kormány továbbra is érvényben lévőnek tekintett. Tibet és Mongólia függetlenségének elismerésével Nagy-Britannia és Oroszország tehát szerződésszegést követett volna el. Ezen felül mint a britek, mind az oroszok attól tartottak, hogy Tibet és Mongólia elismerésével a két állam a másik fennhatósága, de legalábbis befolyása alá kerül. Ezt mindkét nagyhatalom képviselői hátrányosabbnak ítélték meg, mintha mindkét terület a (polgárháború következtében meggyengült) kínaiak befolyása alatt marad.

További fejlemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerződés aláírásáról szóló hírek jelentős aggodalmat ébresztettek a szimlai konferencia résztvevői (elsősorban a britek) között, akik a Nagy-Britannia, Kína és Tibet közötti tárgyalásokon akarták rendezni a térség sorsát. A britek azt gyanították, hogy az oroszok akarnak befolyást szerezni Tibet felett.[4] A kínai kormány végül nem is írta alá a szimlai egyezményt,[6][7] de később mégis aláírták a kyakhtai egyezményt 1915. május 25-én, amely Mongólia, Kína és Oroszország között elrendezte az előbbi helyzetét. A szerződés értelmében[8] Mongólia függetlenséget kapott a belügyek tekintetében, egyidejűleg elismerték Oroszország érdekeit a térségben és Kína formális fennhatóságát az ország felett.[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Udo B. Barkmann, Geschichte der Mongolei, Bonn 1999, p.119-122,380f ((németül))
  2. Smith, Warren, "Tibetan Nation", 186.o.:"A szerződés érvényességét komolyan megkérdőjelezik, elsősorban abban a tekintetben, hogy Dorjiev mennyire volt jogosult Tibet nevében tárgyalni…a tény, hogy Dorjiev orosz állampolgár volt, bár nemzetisége szerint valóban tibeti, némileg kétségessé teszi szerepét; a szerződés bizonyos előnyhöz juttatta Oroszországot, amennyiben úgy is lehetett értelmezni, hogy Oroszország kiterjeszti Mongólia felett fennálló protektorátusát oly módon, hogy abba Tibet is belefoglaltassék."
  3. Udo B. Barkmann, Geschichte der Mongolei, Bonn 1999, p. 380f
  4. ^ a b Bell, Charles, Tibet Past and Present, 1924, 150., 228, 304.o.
  5. UK Foreign Office Archive: FO 371/1608;
  6. A szerződés szövegét lásd a Simla Convention of 1914 oldalon (angolul).
  7. A kínai kormány képviselői aláírták, de később a kormány visszautasította a szerződés ratifikálását. A részletekért lásd Goldstein, Melvyn C., A History of Modern Tibet, 75.o.
  8. A szerződés szövegét B. L. Putnam Weale idézi könyvében: The Fight For The Republic In China (angolul)
  9. Lásd még: Mongolia - Modern Mongolia, 1911-84, Mongólia 20. századi történelme (angolul).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Mongólia és Tibet barátsági és szövetségi szerződése témában.