Molter Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molter Károly
Született 1890. december 2.
Överbász
Elhunyt 1981. november 30. (90 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író,
kritikus,
irodalomtörténész

Molter Károly (Óverbász, 1890. december 2.Marosvásárhely, 1981. november 30.) magyar író, kritikus, irodalomtörténész. Marosi Péter, Pál és Barna apja.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kecskeméten érettségizett (1908), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-német szakos diplomát (1912). A marosvásárhelyi Református Kollégium tanára (1913-45), majd a Bolyai Tudományegyetemen doktorált (1945), az egyetem német irodalom szakos professzora (1945-51). Tevékeny résztvevője az 1918 után önállóan kialakuló erdélyi magyar irodalmi életnek, 1919-20-ban a Jövő Népe felelős szerkesztője, 1920-tól a KZST tagja, a Zord Idő társszerkesztője, 1926-tól rendszeresen jelen volt a marosvécsei helikoni találkozókon, az Erdélyi Szépmíves Céh irodalmi lektora.

Írói sajátossága a bácskai sváb kovácsmester-családból örökölt 1848-as magyar öntudat demokratizmusa: elutasít minden faji kizárólagosságot. A néptestvériség gondolata vezette a magyar őszirózsás forradalom radikális táborába, s írói pályáján a szociális haladás szószólója is lett. A marosvásárhelyi Tükör hasábjain kifejtett újságírói tevékenysége során (1918-25) "a helyi ügyek szinte észrevétlenül világproblémákká tágulnak és súlyosodnak" – írja fél századdal később a Buborékharc címen kötetbe foglalt esszékről Kovács János, a kétkedés fölényét értékelve e korai publicisztikában.

A szülőházból hozott gondolatvilágból indult szépírói pályája is. A fiatal tanárnak az Erdélyi Helikon 10 éves jubileumára kiadott antológiában megjelent A gomb (1934) c. novellájában a hős vita közben leszakítja a hazafiaskodó alispán mentegombját, s míg az repatriál, a beszármazott az államfordulatkor helyben marad... A rejtett önéletrajznak tekinthető Tibold Márton (1937) c. regényről maga a szerző vallja, hogy a fajőrület vérségeszméje hozta ki belőle: a svábból lett magyar regényhős hazafisága sokkal igazabbnak bizonyul számos törzsökös harsány nacionalizmusánál. Láng Gusztáv írja e mű egy későbbi kiadásával kapcsolatban: "...a Tibold Márton-féle humanista nemzetköziségnek egészséges népi hagyományai vannak, s hősünkben is egyre világosabb a felismerés, hogy a nemzetiségek problémájának megoldása elválaszthatatlan a társadalmi alapkérdésektől; hogy a faji gőg mindig osztálygőggel, népellenes reakcióval párosul." Nem véletlen, hogy az éles szemű Móricz Zsigmond a Kelet Népe szervezése közben erről a néptestvéri humánumról kér cikket a marosvásárhelyi tanártól, aki azt Erdélyi vérkeveredés c. alatt meg is írja (1941).

Az antifasiszta vonulathoz tartozik Baj van Metániában c. cikke a Brassói Lapokban (1933), mely a régebbi Metánia RT szatirikus-szürrealista regény logikai folytatásaként az uralomra jutott Hitler rendszerének a gázhalállal való borzalmas összefüggését jelzi előre. Nem véletlen, hogy az I. világháborút követő német humanista írók, egy Thomas Mann, egy Ernst Toller írásait bemutató, a szász Klingsor transzilvanista íróit fogadó marosvásárhelyi tanár hamarosan a német nemzetiszocialisták támadásainak pergőtüzébe került.

Megkapta az Igaz Szó kritikai és irodalomtörténeti díját (1968), s érdemeinek előtérbe helyezésével a bírálóbizottság kiemelte, hogy írásaiban átfogóan igazolta szellemi haladásunk hasznos irodalmi pluralizmusát. Amit hirdetett és vallott, az a humánum találkozása a Korunktól az Erdélyi Helikonig, a munkásotthon szociális tüzű irodalmi életének felkarolásától A Hírnök katolikus irodalmi estjeinek méltatásáig vagy a népi-konzervatív Pásztortűz hagyományőrző íróinak fogadásáig.

70. születésnapja alkalmából az Igaz Szó külön összeállításban ünnepelte tizenkét író megemlékezéseivel. Születésének 100. évfordulóján a Helikon időszerűnek érezte 1924-ben írt Calais-i polgárok c. esszéjét újraközölni, amely Georg Kaiser drámája nyomán "sok-sok önfeláldozást" követelt Erdélyünkben egy "meddő katasztrófavárás" helyett.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Harámbasák (vígjáték, Mv. 1920);
  • Majdnem hősök (novellák, Mv. 1925);
  • Özvegyország (színdarab Lenauról, Mv. 1926);
  • Tank (színmű, Mv. 1926);
  • Metánia RT (regény, Kv. 1929);
  • Faluszerző (kisregény, Brassó 1935);
  • Tibold Márton (Kv. 1937, 2. kiadás 1958);
  • Bolond kisváros (elbeszélések, Kv. 1943, 2. kiadás Kv. 1976);
  • Reformáció és magyar műveltség (tanulmány, Kv. 1944);
  • Deutsche Literatur im XX. Jahrhundert (egyetemi jegyzet, Kv. 1946);
  • Der Bürger in der deutschen Literatur (egyetemi előadások, Kv. 1948);
  • Csaló is csalódik (vígjáték, 1955);
  • Harci mosolyok (karcolatok, elbeszélések, Mv. 1956);
  • Iparkodj, kisfiam! (elbeszélések, Izsák József bevezetésével, RMI, 1964);
  • Szellemi belháború (tanulmányok, cikkek, krokik, 1918-1944, RMI, 1968);
  • Metánia RT – Tibold Márton (két regény, RMI, 1969);
  • Komor korunk derűje (anekdoták, 1971);
  • Örökmozgó – Tank – Csaló is csalódik (három színmű, RMI, 1974);
  • Buborékharc (publicisztika, 1980).
  • Molter Károly levelezése. I-II. köt. (1. köt.:1914-1918; 2. köt.:1927-1932; Budapest - Kolozsvár, 1995; 2001).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Izsák József: Népi humorunk irodalmi hagyományai. Igaz Szó 1956/4;
  • Izsák József: Molter Károly száz éve. Helikon 1990/49.
  • Antal Péter: Tibold Márton vándorévei. Utunk 1958/45.
  • Láng Gusztáv: Régi könyv – mai mondanivaló. Korunk 1959/1.
  • Baróti Pál: Élményből is lehet adoma. Utunk 1963/22.
  • Sőni Pál: Tiszta humánum forrása. Utunk 1965/49.
  • Sütő András: Molter Károly köszöntése. Igaz Szó 1965/12.
  • Huszár Sándor: Vidéken él-e vidéken az író? Utunk 1966/27.
  • Domokos Géza: Molter Károly – az újságíró. Előre 1968. márc. 17.
  • Balogh Edgár: Egy irodalmi díj kapcsán. Korunk 1969/5.
  • Jancsó Elemér: A kritikus és az irodalomtörténész. Keresztury Dezső: Derűs fölény. Olosz Lajos: Az emlékezés tükrében. Igaz Szó 1969/11.
  • Szász János: Emlék, főhajtás, búcsú. Előre 1981. dec. 6.
  • Kovács János: A kétkedés fölénye. Közli A kockázat bűvölete. 1986. 264-69.

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]