Molter Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Molter Károly (Óverbász, 1890. december 2. – Marosvásárhely, 1981. november 30.) magyar író, kritikus, irodalomtörténész. Marosi Péter, Pál és Barna apja.

Tartalomjegyzék

Életútja [szerkesztés]

Kecskeméten érettségizett (1908), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-német szakos diplomát (1912). A marosvásárhelyi Református Kollégium tanára (1913-45), majd a Bolyai Tudományegyetemen doktorált (1945), az egyetem német irodalom szakos professzora (1945-51). Tevékeny résztvevője az 1918 után önállóan kialakuló erdélyi magyar irodalmi életnek, 1920-tól a KZST tagja, a Zord Idő társszerkesztője, 1926-tól rendszeresen jelen volt a marosvécsei helikoni találkozókon, az Erdélyi Szépmíves Céh irodalmi lektora.

Írói sajátossága a bácskai sváb kovácsmester-családból örökölt 1848-as magyar öntudat demokratizmusa: elutasít minden faji kizárólagosságot. A néptestvériség gondolata vezette a magyar októbrizmus radikális táborába, s írói pályáján a szociális haladás szószólója is lett. A marosvásárhelyi Tükör hasábjain kifejtett újságírói tevékenysége során (1918-25) "a helyi ügyek szinte észrevétlenül világproblémákká tágulnak és súlyosodnak" – írja fél századdal később a Buborékharc címen kötetbe foglalt esszékről Kovács János, a kétkedés fölényét értékelve e korai publicisztikában.

A szülőházból hozott gondolatvilágból indult szépírói pályája is. A fiatal tanárnak az Erdélyi Helikon 10 éves jubileumára kiadott antológiában megjelent A gomb (1934) c. novellájában a hős vita közben leszakítja a hazafiaskodó alispán mentegombját, s míg az repatriál, a beszármazott az államfordulatkor helyben marad... A rejtett önéletrajznak tekinthető Tibold Márton (1937) c. regényről maga a szerző vallja, hogy a fajőrület vérségeszméje hozta ki belőle: a svábból lett magyar regényhős hazafisága sokkal igazabbnak bizonyul számos törzsökös harsány nacionalizmusánál. Láng Gusztáv írja e mű egy későbbi kiadásával kapcsolatban: "...a Tibold Márton-féle humanista nemzetköziségnek egészséges népi hagyományai vannak, s hősünkben is egyre világosabb a felismerés, hogy a nemzetiségek problémájának megoldása elválaszthatatlan a társadalmi alapkérdésektől; hogy a faji gőg mindig osztálygőggel, népellenes reakcióval párosul." Nem véletlen, hogy az éles szemű Móricz Zsigmond a Kelet Népe szervezése közben erről a néptestvéri humánumról kér cikket a marosvásárhelyi tanártól, aki azt Erdélyi vérkeveredés c. alatt meg is írja (1941).

Az antifasiszta vonulathoz tartozik Baj van Metániában c. cikke a Brassói Lapokban (1933), mely a régebbi Metánia RT szatirikus-szürrealista regény logikai folytatásaként az uralomra jutott Hitler rendszerének a gázhalállal való borzalmas összefüggését jelzi előre. Nem véletlen, hogy az I. világháborút követő német humanista írók, egy Thomas Mann, egy Ernst Toller írásait bemutató, a szász Klingsor transzilvanista íróit fogadó marosvásárhelyi tanár hamarosan a német nemzetiszocialisták támadásainak pergőtüzébe került.

Megkapta az Igaz Szó kritikai és irodalomtörténeti díját (1968), s érdemeinek előtérbe helyezésével a bírálóbizottság kiemelte, hogy írásaiban átfogóan igazolta szellemi haladásunk hasznos irodalmi pluralizmusát. Amit hirdetett és vallott, az a humánum találkozása a Korunktól az Erdélyi Helikonig, a munkásotthon szociális tüzű irodalmi életének felkarolásától A Hírnök katolikus irodalmi estjeinek méltatásáig vagy a népi-konzervatív Pásztortűz hagyományőrző íróinak fogadásáig.

70. születésnapja alkalmából az Igaz Szó külön összeállításban ünnepelte tizenkét író megemlékezéseivel. Születésének 100. évfordulóján a Helikon időszerűnek érezte 1924-ben írt Calais-i polgárok c. esszéjét újraközölni, amely Georg Kaiser drámája nyomán "sok-sok önfeláldozást" követelt Erdélyünkben egy "meddő katasztrófavárás" helyett.

Munkái [szerkesztés]

  • Harámbasák (vígjáték, Mv. 1920);
  • Majdnem hősök (novellák, Mv. 1925);
  • Özvegyország (színdarab Lenauról, Mv. 1926);
  • Tank (színmű, Mv. 1926);
  • Metánia RT (regény, Kv. 1929);
  • Faluszerző (kisregény, Brassó 1935);
  • Tibold Márton (Kv. 1937, 2. kiadás 1958);
  • Bolond kisváros (elbeszélések, Kv. 1943, 2. kiadás Kv. 1976);
  • Reformáció és magyar műveltség (tanulmány, Kv. 1944);
  • Deutsche Literatur im XX. Jahrhundert (egyetemi jegyzet, Kv. 1946);
  • Der Bürger in der deutschen Literatur (egyetemi előadások, Kv. 1948);
  • Csaló is csalódik (vígjáték, 1955);
  • Harci mosolyok (karcolatok, elbeszélések, Mv. 1956);
  • Iparkodj, kisfiam! (elbeszélések, Izsák József bevezetésével, RMI, 1964);
  • Szellemi belháború (tanulmányok, cikkek, krokik, 1918-1944, RMI, 1968);
  • Metánia RT – Tibold Márton (két regény, RMI, 1969);
  • Komor korunk derűje (anekdoták, 1971);
  • Örökmozgó – Tank – Csaló is csalódik (három színmű, RMI, 1974);
  • Buborékharc (publicisztika, 1980).
  • Molter Károly levelezése. I-II. köt. (1. köt.:1914-1918; 2. köt.:1927-1932; Budapest - Kolozsvár, 1995; 2001).

Irodalom [szerkesztés]

  • Izsák József: Népi humorunk irodalmi hagyományai. Igaz Szó 1956/4;
  • Izsák József: Molter Károly száz éve. Helikon 1990/49.
  • Antal Péter: Tibold Márton vándorévei. Utunk 1958/45.
  • Láng Gusztáv: Régi könyv – mai mondanivaló. Korunk 1959/1.
  • Baróti Pál: Élményből is lehet adoma. Utunk 1963/22.
  • Sőni Pál: Tiszta humánum forrása. Utunk 1965/49.
  • Sütő András: Molter Károly köszöntése. Igaz Szó 1965/12.
  • Huszár Sándor: Vidéken él-e vidéken az író? Utunk 1966/27.
  • Domokos Géza: Molter Károly – az újságíró. Előre 1968. márc. 17.
  • Balogh Edgár: Egy irodalmi díj kapcsán. Korunk 1969/5.
  • Jancsó Elemér: A kritikus és az irodalomtörténész. Keresztury Dezső: Derűs fölény. Olosz Lajos: Az emlékezés tükrében. Igaz Szó 1969/11.
  • Szász János: Emlék, főhajtás, búcsú. Előre 1981. dec. 6.
  • Kovács János: A kétkedés fölénye. Közli A kockázat bűvölete. 1986. 264-69.

Jegyzetek és források [szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Molter_Károly&oldid=13377001”