Molnár Szabolcs (irodalomtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molnár Szabolcs
Született1943. április 12. (81 éves)
Mezőtelegd
Nemzetiségemagyar
HázastársaMolnár Erzsébet
GyermekeiMolnár Zsófi
Foglalkozásairodalomtörténész,
műfordító
SablonWikidataSegítség

Molnár Szabolcs (Mezőtelegd, 1943. április 12.–) erdélyi magyar irodalomtörténész, műfordító. Molnár Erzsébet férje, Molnár Zsófi apja.

Életútja[szerkesztés]

Református lelkész családjában született, középiskolát Aradon végzett (1960), a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett tanári oklevelet (1966). A kisiratosi általános iskolában tanított (1966-69), majd tanársegéd, 1973-tól adjunktus, 1990-től előadótanár a bukaresti egyetemen, ahol régi magyar irodalmat és művelődéstörténetet ad elő.

Az egyetemi oktatás céljaira Magyar irodalmi szöveggyűjteményt (I–III, 1973–76) állított össze a régi magyar irodalomból, ill. a felvilágosodás korának költészetéből. Irodalmi szöveggyűjteményt jelentetett meg a líceumok XI. osztálya számára is (1980). Antológiájának a mohácsi vészig terjedő I. része két kötetben a nagyközönség számára átdolgozott változatban Idők szép virága címmel jelent meg (Bukarest-Budapest, 1991, 1993).

Munkássága[szerkesztés]

Első írását az aradi Vörös Lobogó közölte (1960). Gondozta Berde Mária Versek-Műfordítások (1970) és Tüzes kemence (Kolozsvár, 1985), Haller János Hármas história (Téka, 1978) című kötetét, a Száz fabula, Krónika és egyéb írások című Heltai Gáspár-gyűjteményt (1980), összeállította a Históriás énekek és széphistóriák (1981) című antológiát; ugyancsak gondozásában jelent meg Andrád Sámuel Elmés és mulatságos rövid anekdoták (Téka, 1988) című kötete. Magyarra fordította az Árnyékok uralma című Ion Vinea-kötetet (Mircea Vaida utószavával, 1976), Lucian Blaga Egy évszázad arcai című aforizma-, esszé- és tanulmánykötetét (Szilágyi Domokossal, 1978), valamint Tudor Vianu Korok, írók, művek című tanulmány-gyűjteményét (Halász Annával, Szilágyi Domokossal és Zirkuli Péterrel, 1983); az Arte poetice. Renaşterea (1986) című kötetben a román olvasóknak mutatta be Vitéz Jánost, Janus Pannoniust, Zsámboky Jánost és Rimay Jánost. "Körültekintő alaposságáért" a szakkritika elismeréssel fogadta fő művét, a Berde Mária című monográfiát (1986).

1990 tavaszán megszervezte az önálló Hungarológiai Tanszéket a bukaresti egyetemen, s ennek tanszékvezetőjeként az idegen nyelvek és irodalmak karának tanácstagja lett. A szlovéniai Mariborban rendezett Mátyás-konferencián adta elő tudományos gyűjteményben is megjelent tanulmányát (Maribor 1991), s Pécsett a magyar nyelv mint idegen nyelv tanításának megvitatásán Az oktatás tartalmát meghatározó politikai célok címen tartott előadást (1991).

Jegyzeteit, nyelvművelő írásait, ismertetéseit a Művelődés, Munkásélet, A Hét, NyIrK, a budapesti Helikon, Irodalomtörténeti Közlemények (Budapest) hasábjain tette közzé, 1990 óta a Romániai Magyar Szó, Valóság munkatársa. A Változó Valóság 1992/2. számában Célirányos badarságok című alatt leplezi le az állítólagos "székely nyelv" zavaros elméletét.

Művei[szerkesztés]

  • Antologia literaturii maghiare, 1-2. / Magyar irodalmi szöveggyűjtemény; szerk. Molnár Szabolcs; Universala, Bucureşti, 1973
    • Pînă la 1600
    • 1600-1772
  • Berde Mária. Monográfia; Kriterion, Bukarest, 1986

Társasági tagság[szerkesztés]

  • A Bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alelnöke
  • A Nemzetközi Filológiai Társaság tagja
  • A Bukaresti Calvineum Koós Ferenc-kör tagja
  • EME tag

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Binder Pál: Heltai Gáspár magatartásmodellje. A Hét, 1981/25.
  • Gaal György: Berde Mária vallomása és vállalása. Utunk, 1987/16.
  • Kozma Dezső: Könyv – Berde Máriáról. Korunk, 1987/4.
  • Kovács János: Arckép – kinagyításokkal. Igaz Szó, 1987/9.
  • Idő(m)értékek, kontextusok. Írások Molnár Szabolcs 65. születésnapjára; szerk. Bányai Éva, Szonda Szabolcs; RHT, Bukarest–Sepsiszentgyörgy, 2008