Modern animáció Amerikában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A motkány a Jégkorszakból

Amerikai animációs modern kor alatt a nyolcvanas évektől napjainkig tartó időszak animációs tendenciáit értjük. Ezt a kort gyakran az amerikai animáció reneszánszának is nevezik, mivel számos régi rajzfilmstúdió nyitotta meg újra kapuit a hetvenes években kezdődő hanyatlás után.


Irányvonalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Disney-reneszánsz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolcvanas évek elején a Disney stúdió továbbra sem tudta kiheverni Walt Disney halálát és Don Bluth-ék távozását; Bluth stúdiója hamarosan új konkurenciát jelentett. A Disney veterán animátorai utánpótlás-nevelésbe kezdtek, így került a céghez egy sor fiatal és tehetséges művész, mint Glen Keane, Ron Clements, John Musker és Andreas Deja. Ezidőtájt készült Disney-filmek: Mentőcsapat, Pete’s Dragon (félig élőszereplős-félig animációs) és A róka és a kutya, illetve a The Small One (Don Bluth utolsó munkája a cégnél) és a Mickey’s Christmas Carol (az 1953 óta nem foglalkoztatott Miki egér visszatérésével) című rövidfilmek.

Eközben Steven Lisberger animátor egy teljesen új koncepciót vázolt fel a stúdió számára: egy film, melyben egy programozó a virtuális valóságba kerül. A filmben vegyülne az élőszereplős és a számítógéppel animált látvány. Ebből az ötletből született a 17 millió dollárba kerülő Tron. A Disney-részvények 4%-ot emelkedtek,[1] s bár a film csak közepesen teljesített a kasszáknál,[2], Roger Ebert filmkritikus el volt ragadtatva tőle [3], és így rövidesen kultuszfilmmé vált. A Tron hatása a számítógépes animáció történetében hosszú távon mutatkozott meg.

1984-ben Saul Steinberg indítványozta a Disney-cég feldarabolását. A vállalat elnöke, Roy E. Disney (aki 1977-ben került a cég élére) lemondott az igazgatótanácsbeli posztjáról, hogy ezzel lökést adhasson a stúdiónak. A vállalat végül úgy menekült meg a feldarabolástól, hogy 50%-nál magasabb részesedést szerzett meg Steinberg elől, azonban ezt követően az igazgató, Ron W. Miller lemondott, átadva a helyét Michael Eisner-nek. Roy E. Disney visszatért az igazgatótanácsba mint alelnök, s megkérte Eisnert, hadd vezethesse az animációs részleget, ami később a The Black Cauldron bukása után bizonytalanná vált.[4]. A stúdió következő filmje, a The Great Mouse Detective már jobban teljesített, köszönhetően az eleve alacsonyabb költségvetésnek, viszont az ex-Disney-s Don Bluth An American Tailje,[5], amiben szintén egerek szerepeltek, elhalványította a Disney sikereit. 1988-ban a stúdió összefogott Steven Spielberggel és Robert Zemeckis-szel, s így elkészült a Roger nyúl a pácban, egy élőszereplős/animációs detektív-vígjáték, ami az amerikai animációs aranykor előtt rója le tiszteletét. A Disney-figurák együtt szerepelnek a Warner Brothers, a Metro-Goldwyn-Mayer, a Universal Pictures és más rivális stúdiók rajzfilmsztárjaival, mindezt először a történelemben. A film óriási kasszasiker lett, négy Oscar-díjjat nyert és ismét divatossá tette a moziban vetített rajzfilmeket. Több idős legenda, mint Chuck Jones vagy Friz Freleng évtizedekig tartó ignoráltság után újra a reflektorfénybe került. A klasszikus Disney-mozik és rövidfilmek megjelenése videón, és a Disney Channel 1983-as indulása új generációkkal ismertette meg a stúdió munkásságát.

A Roger nyúl után az első Disney-projekt az 1988-as, nagy sikerű [6] Olivér és társai volt, majd az 1989-es Andersen-adaptáció, a Kis hableány következett, aminek a betétdalait olyan Broadway szerzők írták, mint Alan Menken és Howard Ashman. A Kis hableány váratlanul nagy port kavart, két Oscart nyert a zenéjéért, és a Disney reneszánszának első hírnökévé vált. A stúdió rengeteg pénzt invesztált a számítógépes animációba, amit a hagyományos technikával vegyítettek. Az új technológia a Mentőcsapat a kenguruk földjén-ben debütált, de ez a film csak 27 millió dollárt hozott,[7], kevesebbet, mint az 1977-es első rész.[8]

A Csipet-csapat logója

A Disney sikerszériája olyan darabokkal folytatódott, mint a Szépség és a szörnyeteg és az Aladdin, amelyek nagyszerű kritikákat kaptak, begyűjtöttek több Oscart és kasszasikerek lettek. A Szépség és a szörnyeteg emellett az első egész estés rajzfilm volt, ami Golden Globe-ot nyert a „legjobb musical vagy vígjáték” kategóriájában, s a legjobb filmnek járó Oscarra jelölték (a következő ilyen film a 2009-es Fel! ). 1993-ban került a mozikba a Karácsonyi lidércnyomás, az első egész estés stop-motion animációs film. A sikersorozat csúcsát 1994-ben érte el az Oroszlánkirállyal, ami a stúdió legmerészebb álmait is felülmúlva 328 millió dollárt hozott, s mind a mai napig Amerika 18. legsikeresebb filmjeként jegyzik [9]. A következő Disney filmek, mint a Pocahontas, a Notre Dame-i toronyőr, a Herkules, a Mulan és a Tarzan szintén sikeresek voltak, jóllehet az Oroszlánkirállyal nem tudtak versenyezni.

1994-ben Frank Wells halálával és Jeffrey Katzenberg távozásával (hogy megalapítsa a DreamWorks-öt) a vállalat teljes vezetése Michael Eisner kezébe került. A Disney szép lassan zuhanni kezdett. A század végére olyan filmek, mint az Atlantisz: az elveszett birodalom, a Kincses bolygó vagy a Legelő hősei már messze nem hozták a kilencvenes évekbeli alkotások sikerét. Ez alól a Lilo és Stich és az Eszeveszett birodalom kivétel. Ugyanekkor a Toy Story, az első teljesen számítógéppel készült animációs film új irányvonalat alkotott. A Pixar-filmek (és más stúdióké, mint a DreamWorks Shrek-je, amely Katzenberg egyfajta visszavágása volt a Disney-nek) arra sarkallták a Disney stúdiót, hogy a számítógépes animáció nyomvonalát kövesse. A Legelő hősei után a Disney leállt a hagyományos, 2D-s rajzfilmek készítésével, és 2005-től olyan 3D-s filmek következtek, mint a Csodacsibe. A vezetés és az animációs részleg között kipattant vita egyik sarokpontja az volt, mikor Roy E. Disney lemondott pozíciójáról 2003-ban, s a céget „kapzsinak és lelketlennek” titulálta, ami csak „a könnyű nyereség felé tart”.[10] Roy indította el a Save Disney.com-ot (=„mentsük meg a Disney-t”),[11] hogy ezzel is elhatárolódhasson Eisnertől, aki 2005-ben lemondott. Eisnert Robert Iger váltotta, akinek első teendője Oswald a nyúl jogainak visszavásárlása volt (Oswald volt Walt Disney egyik első figurája). A Disney 2006-ban felvásárolta a Pixart, s a cég elnöki székébe John Lasseter került, akinek tervei közt szerepelt, hogy visszahozza a 2D-s animációt. Az első, ismét hagyományos technikával készült rajzfilm a 2009-es A hercegnő és a béka.

Televíziós sorozatok és csak videón megjelenő folytatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marge és Homer Simpson

Harminc évnyi ellenállás után a televíziós háttérrel rendelkező Michael Eisner vezette Disney végül megadta magát a TV-nek. Az első TV-s rajzfilmek, amelyek a Disney név alatt jöttek ki, a The Wuzzles a CBS-n, és a Gumimacik az NBC-n. Mindkét sorozat 1985 őszén indult el. A média szabványait áthágva ezek a rajzfilmek nagyobb költségvetésű animációval és igényesebb történetekkel rendelkeztek. Míg a The Wuzzles csak egyetlen évadot ért meg, a Gumimacik sikeresen futott hat éven keresztül. 1987-ben a Disney tv-s divíziója elindította a Carl Barks képregényéből, a Dagobert McChip-ból adaptált sorozatát, a csatornafüggetlen Kacsameséket. A műsor sikere még egy mozifilmet is termelt Kacsamesék – Az elveszett lámpa kincse címmel. Ezzel vette kezdetét a Disney televíziós korszaka, azaz a The Disney Afternoon, egy kétórás, csatornafüggetlen műsor olyan sorozatokkal, mint a Csipet csapat, Balu kapitány kalandjai, a Darkwing Duck, a Dinka banda (Goofy és csapata), a Gézengúz hiúz és a Gargoyles. Több Disney mozihős kapott saját sorozatot, mint például Micimackó, a Kis hableány és Aladdin.

A DisneyToon Studios-t a nyolcvanas évek végén alapították Párizsban, kifejezetten a Kacsamesék film készítésére, ami a Disney-mozik hivatalos jegyzékében nem szerepel.[12] Ez adta meg a döntő löketet az „apokrif” (csak videón megjelenő) Disney-filmeknek, amelyek általában folytatások voltak. Az első mű a sorban az 1994-ben kiadott Jafar visszatér, az Aladdin folytatása. Ebben a témában gyakran hivatkoztak Walt Disney híres mondására: „you can’t top pigs with pigs.” (ez azt jelenti, hogy maga Disney is készített folytatást egy klasszikus rajzfilmhez, nevezetesen az 1933-as Három kismalachoz).[13] A csak videón megjelenő folytatások sikeresek voltak, ezért a stúdió a rendkívül rossz kritikák ellenére is sorozatban gyártotta ezeket a filmeket; 2001-ben a Hamupipőke II 0%-os értékelést kapott a Rotten Tomatoes-on [14]. A John Lasseter-korszakban a stúdió beszüntette a videós folytatások készítését.[15][16].

A DisneyToon számos más „apokrif” Disney-filmet is készített, mint a Goofy: a Film vagy a Tigris színrelép. Ez utóbbi abból a szempontból különleges, hogy a zenéjét ismét a Sherman Brothers szerezte, akik az 1971-es Bedknobs and Broomsticks óta nem dolgoztak a stúdiónak.

Don Bluth[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Madagaszkár (film) pingvinjei

Don Bluth cége kétszer is csődbe jutott, először a The Secret of NIMH bukásakor (ami az animátorok sztrájkjához vezetett), másodszor pedig 1983-ban, mikor a Cinematronics, hogy csökkentse veszteségeit 3 millió dollárt vont el Bluth-tól, míg ők a Dragon’s Lair című videojáték folytatásán dolgoztak. Ekkor Bluth Morris Sullivan üzletemberrel közös vállalkozásba vágta fejszéjét, ebből lett a Sullivan Bluth Studios, ami 1986-ban, Steven Spielberg segítségével elkészítette az An American Tailt. A film sikeres volt és 47 millió dollár bevételt hozott.[17]. Készítése során a stúdió Írországba települt, hogy az ír adókedvezményekben részesülhessen. Bluth 1988-as The Land Before Time-ja még több bevételt, 48 millió dollárt hozott,[18] s ennek köszönhetően 12 folytatást és egy tv-sorozatot érhetett meg. Az American Tail 1991-es, An American Tail: Fievel Goes West című folytatásának Spielberg Bluth nélkül volt producere. Hogy a kapcsolatukat megszilárdítsa, Bluth Spielberggel közösen készítette el 1989-ben az All Dogs Go to Heaven-t. A film veszte az volt, hogy egy napon kezdték vetíteni a Disney Kis hableányával. A videós forgalmazás valamivel kompenzálta a veszteségeket.[19]

A kilencvenes évek eleje nehéz időszak volt a stúdió számára, filmjeik sorra megbuktak. Az 1992-es Rock-a-Doodle-t rossz kritikák és a közönség teljes ignoranciája fogadta; mindössze 11 milliót hozott a pénztáraknál [20], s emiatt a Sullivan Bluth csődbe jutott. A következő film, az 1994-es Thumbelina sem járt sokkal jobban, míg a szintén 1994-es A Troll in Central Park már alig került mozikba, és 23 millió dolláros költségvetéséből mindössze 71 ezret hozott vissza.[21]. Bluth és partnere, Gary Goldman kiszállt a The Pebble and the Penguin című 1995-ös projektből a forgalmazó Metro-Goldwyn-Mayerrel kapcsolatos nézeteltéréseik miatt. A film befejezetlen egyharmadát egy magyar stúdió készítette el.

A Sullivan Bluth Studios 1995-ben zárt be. Bluth és Goldman visszatért az Egyesült Államokba, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a 20th Century Fox-szal egy lehetséges animációs divízió létrehozásának ügyében. A stúdió korábbi három rajzfilmje (a FernGully: The Last Rainforest, a Once Upon a Forest és az élőszereplős/animációs hibrid The Pagemaster) bukás volt. Az 1997-es Anasztázia, a hasonló című 1956-os Ingrid Bergman-film remake-je jobban szerepelt a pénztáraknál, mint Bluth bármelyik műve az All Dogs Go To Heaven óta.[22], de a 2000-es Titan A.E. , a korábbi Bluth-rajzfilmektől teljesen különböző mozi megbukott. A Fox bezárta animációs divízióját, és minden egész estés rajzfilm-projektet a Blue Sky Studios-hoz küldött.

A Warner Bros. rajzfilmek új generációja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spielberg eközben a televíziós animáció felé fordult, s együttműködésbe kezdett a Warner Bros.-szal, ahol a rajzfilmes projekteket a hatvanas években felfüggesztették. Egy csapat Hanna-Barberás animátor (Tom Ruegger vezetésével) került ekkor a Warnerhez, s megalapították a Warner Bros. Animation-t, hogy elkészítsék a Tiny Toon Adventures-t, egy sorozatot, ami a klasszikus Warner-Termite Terrace rajzfilmek előtt tiszteleg. A Tiny Toon Adventures hamar népszerűvé vált a gyerekek körében, így a Warner visszatért a rajzfilmiparba. A Tiny Toon után indult a Steven Spielberg bemutatja: Animánia, majd a Pinky and the Brain. Ezekre már az idősebb nézők is felfigyeltek. A Warner, immáron Spielberg nélkül készítette a Batman: The Animated Series-t. Ezt a szériát nagy ováció övezte animációja és felnőtteknek szóló tartalma miatt, s még egy egész estés filmet (Batman: Mask of the Phantasm) is készítettek hozzá. A négy új Warner-sorozat összesen 17 Emmy-díjjat nyert.

Mikor a Disney sikerszériája beindulóban volt, a Warner is próbálkozott (Spielberg nélkül) az egész estés rajzfilmekkel. A stúdió szerencsétlenségére a filmjeik (a Cats Don’t Dance, a Quest for Camelot és a Szuper Haver) messze nem értek fel a Disney sikereihez (bár a Szuper Haver rendkívül jó kritikákat kapott, és hamar kultfilmmé vált), a 2001-es élőszereplős/animációs hibrid, az Ozmózis Jones Bill Murray szereplésével pedig egyenesen bukásnak bizonyult [23].

A továbbra is nagyon népszerű Looney Tunes figurák is visszatértek. Míg a régi rövidfilmeket és az azokból készült válogatásokat állandóan ismételték, a kilencvenes években végre új Looney Tunes-filmek is készültek. Látván az új Nike reklámok (ahol a kosárlabdás szupersztár Michael Jordan rajzfilmfigurákkal játszott) és a Disney sikerét a Roger nyúl a pácbannal, 1996-ban elkészült az élőszereplős/animációs hibrid, a Space Jam. A film vegyes kritikákat kapott, de közepesen jól teljesített a kasszáknál [24]. A 2003-as, hasonló film, a Bolondos dallamok: Újra bevetésen már rosszul teljesített: a 80 milliós büdzsének mindössze a negyedét hozta vissza.[25]. Egyéb Looney Tunes projektek már más útvonalakon indultak el. Az eredeti rövidfilmektől eltérően a The Sylvester and Tweety Mysteries és a Bébi Bolondos Dallamok kifejezetten kisgyerekek számára készül, míg a Loonatics Unleashed-ben a figurák a távoli jövőbe kerültek.

Bakshi visszatér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ralph Bakshi, a forradalmi Fritz a macska és az 1978-as Gyűrűk ura rendezője visszatért a rajzfilmiparba a nyolcvanas évek közepén.1985-ben összeállt a fiatal, magyar származású, kanadai születésű animátorral, John Kricfalusival, és a legendás angol zenekarral, a Rolling Stones-szal hogy elkészítsen egy élőszereplős/animációs hibrid videoklipet a The Harlem Shuffle című számhoz, ami 1986 elején készült el. A film által összejött új stúdió, a Bakshi Animation következő projektje a rövid életű Mighty Mouse: The New Adventures volt. Bakshi több projekten is dolgozott, de legnagyobb műve, az 1992-es Cool World nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket [26]. 2005-ben Bakshi bejelentette, hogy egy új egész estés filmen dolgozik, a Last Days of Coney Island-en, amit ő maga finaniszíroz.

Költségtakarékos animáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haku a sárkány az amerikai szuperprodukciókat verő Chihiro szellemországbanból.

Az amerikai animációs projektek számának növekedése annak tudható be, hogy valódi animációs munkálatokat olcsóbb, Dél- és Délkelet ázsiai cégekhez szervezték ki, így több fázisrajz készülhetett alacsonyabb költségekért. A történetek, a karakterek és a storyboard Amerikában készült, s ezeket később az animátoroknak küldték. Ennek az volt a hátulütője, hogy a munkálatokat nem tudták felügyelni a gyártók, s nem is látták az elkészült rajzokat egészen addig, míg azok vissza nem jutottak az államokba. Míg a költségvetés csökkent, a tengerentúli animációs cégek volt, hogy csak egy-egy epizódot, vagy csak egy-egy jelenetet készítettek attól függően, hogy a gyártó mennyi pénzt óhajtott a vállalkozásba invesztálni. Emiatt a sorozatok minősége epizódról epizódra változhatott. Ezt a problémát jól reprezentálja a Gargoyles és a Batman: The Animated Series, ahol a karakterek néha elütöttek szokásos kinézetüktől.

Rajzfilmek felnőtteknek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Simpsons és a Fox[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kilencvenes években kezdődött a felnőtteknek szóló animáció újhulláma egy évtizednyi marginalizáltság után. 1987-ben, a The Tracey Ullman Show-ban debütált a Simpson család című, Matt Groening által jegyzett rövidfilm, ami 1989-től sorozat formájában jelentkezett. A Frédi és Béni óta ez volt az első főműsoridős rajzfilmszéria. Bár a legelső epizódot 70%-ban újraalkották, ezzel három hónapot csúszva a premierrel, ezzel együtt is a Simpsons lett a Fox network első nagy sikersorozata. A műsor hamar beépült a köztudatba többek közt azért, mert szatirikusan ábrázolta az amerikai kultúrát, életvitelt, társadalmat és családmodellt. A sorozat rengeteg kitüntetést kapott: 24 Emmy-t, 26 Anniet és egy Peabody díjjat. A Time magazin 1999 december 31-én a huszadik század legjobb tévésorozatának választotta. A sorozatból 2007-ben mozifilm készült, ami világszerte félmilliárd dollárt hozott.[27] 2009 február 29-én a Fox további két évadot rendelt a sorozatból, s így továbbra is ez minden idők legtovább futó főműsoridős szériája. 2009 szeptember 27-én, a 21. évad indulásakor megdőlt a Gunsmoke húszévados rekordja.[28] A sikeren felbuzdulva a Fox más felnőtteknek szóló rajzfilmsorozatot is sugározni kezdett, többek közt a King of the Hillt (készítette Mike Judge, Beavis és Butt-head szülőatyja), a Futuramát (szintén Groening), a Family Guyt (Seth MacFarlane-től), az American Dad! -et és a The Cleveland Show-t (szintén MacFarlane-től). A King of the Hill 13 éven keresztül futott sikeresen. A Futuramat és a Family Guy-t törölték, de a DVD-kiadás sikere után ismét műsorra kerültek.

Ren és Stimpy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brian a Family Guy-ból

1991-ben indult a Nickelodeonon a Ren és Stimpy Show. A műsor a szombat reggeli rajzfilmek összes íratlan szabályát megszegte, s leginkább az aranykor animációjának nyomvonalát követte. A műsor szülőatyja, John Kricfalusi, Ralph Bakshi „tanítványa” főleg a klasszikus Bob Clampett-rajzfilmekből merítkezett. Bár a sorozat népszerű volt, botrányok övezték: a határidőket nem tartották és állandó cenzúrázásnak volt kitéve a Nickelodeon részéről, akik kirúgták Kricfalusit 1992-ben. A show-t ezután a Games Animation készítette 1996-ig. 2003-tól a TNN-en ismét felbukkant Ren és Stimpy, ezúttal Kricfalusi több szabadságot kapott, azonban ekkor csak 10 epizód készült.

Spike és Mike[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mainstream rajzfilm-kultúrával egyidőben a kilencvenes években kezdődött a kísérleti, experimentális animációs mozgalmak időszaka. 1989-ben Craig „Spike” Decker és Mike Gribble (ismertebb nevükön Spike és Mike) elindított egy rövidfilmes fesztivált San Diego-ban Classic Festival of Animation címmel. A válogatott művek legtöbbje Oscarra jelölt rövidfilm volt többek között a California Institute of the Arts-tól, és különböző kísérleti munkák a National Film Board of Canadától. Az első fesztiválokon jelentek meg John Lasseter, Nick Park, Mike Judge és Craig McCracken korai alkotásai. Judge Frog Baseball című filmjében tűnt fell először a híres Beavis és Butt-head páros, míg McCracken The Woopass Girls in A Sticky Situation-jében a három szuperhős kislány, akik később Pindúr-pandúrok néven lettek híresek.

A fesztivál neve ekkor már Spike and Mike’s Sick and Twisted Festival of Animation volt, s óriási lökést adott a felnőtteknek szóló rajzfilmeknek.

Adult Swim[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hódító hódok, a Nickelodeon sorozata

1994-ben a Cartoon Networkön új sorozat indult Space Ghost: Coast to Coast címmel. Ebben a műsorban híres sztárokat interjúvoltak meg, emellett pedig feltűntek animációk az eredeti Space Ghost rajzfilmből. A sorozat kinyította az (ekkor már a Cartoon Network tulajdonában lévő) Hanna-Barbera Productions kincsestárát új tendenciát nyitva meg ezzel. A Sealab 2021, a rövid életű hetvenes évekbeli Sealab 2020 című sorozat karaktereivel operált. A Harvey Birdman, Attorney at Law-ban pedig egy másik klasszikus Hanna-Barbera figura jelent meg. Birdman eredetileg a Birdman and the Galaxy Trio sztárja volt, ebben a sorozatban ügyvéd lett. A műsor többi szereplője is klasszikus Hanna-Barbera karakter volt.

Ezzel egyidőben az amerikai közönség (főleg a Csendes-óceán partvidékén élők) érdeklődni kezdtek a japán rajzfilmek, az animék iránt. Az anime a videoipar és a tinédzserek illetve a középiskolások sztárjává vált, miután többet szinkronizáltak, vagy feliratoztak angolul. Bár kezdetben csak korlátozott számú anime-film került a boltok polcaira, később a tendencia javult. Mivel az animációt a japán kultúrában máshogy közelítették meg, az animék újdonságként hatottak Amerikában.

Napjainkban az Adult Swim, a Cartoon Network főműsoridő után kezdődő blokkja felnőtteknek szóló rajzfilmsorozatokat sugároz. A rovat először csak vasárnap éjjelente jelentkezett, 2007. július 6-a óta már minden nap hajnali ötig vetítik. Az Adult Swim saját sorozatai: The Brak Show, Aqua Teen Hunger Force, Sealab 2021, Harvey Birdman: Attorney at Law, The Venture Bros., Perfect Hair Forever, Stroker and Hoop, Tom Goes to Mayor, Robot Chicken, és Metalocalypse. A humoros rajzfilmek mellett az Adult Swimben időről időre népszerű animék is jelentkeznek, mint a Cowboy Bebop, a Ghost in the Shell, az Eureka Seven, a Full Metal Alchemist Brotherhood, a Bleach és az InuYasha.

Egyéb felnőtt rajzfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb TV-csatornák is érdeklődtek a felnőtteknek szóló rajzfilmek felé. Az MTV számos, fiatalfelnőttnek szóló, sikeres sorozatot készített, többek között a Liquid Televisiont, az Æon Fluxot, a Beavis and Butt-headet (és annak spin-offját, a Dariát), és a Celebrity Deathmatch-et (az 1994-es The Brothers Grunt nem lett sikeres). Az USA Networkön futó Duckman, Jason Alexander hangjával hamar kultusszá vált. Egy másik sikeres, felnőtteknek szóló rajzfilmsorozat a South Park, ami az 1995-ös The Spirit of Christmas-el kezdődött, és a mai napig vetítik a Comedy Centralon. Mint a Simpson család esetében, a Beavis és Butthead és a South Park is kitermelt egy-egy mozifilmet, a Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát és a South Park: Nagyobb, hosszabb és vágatlan személyében.

Csatornafüggetlen animáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államok televíziós rendszere oly módon működik, hogy a legnagyobb kereskedelmi TV-k kisebb, helyi adóknak adják el saját tulajdonukat képező filmsorozataikat. Amennyiben a sorozatok nem kerülnek a nagy adókhoz, s egyből egy kisebb csatornán kezdenek futni, csatornafüggetlen műsorszámokról beszélhetünk.[29] A nyolcvanas években számos csatornafüggetlen rajzfilmsorozat indult el, többek között a He-Man and the Masters of the Universe, a Rambo: The Force of Freedom, a ThunderCats, a Dennis the Menace, a My Little Pony, a The Transformers, a G.I. Joe: A Real American Hero, Gógyi felügyelő, vagy a Voltron, s elindult a a régi Scooby Doo, a Garfield és Barátai, a Rózsaszín párduc és egyéb sorozatok ismétlése. Az első csatornafüggetlen Disney-sorozat a Kacsamesék volt, majd ezt követte a Csipet-csapat.[30]

A szombat reggeli műsorsáv vége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hanna-Barberától a Cartoon Networkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Foster's: egy modern Cartoon Networkös rajzfilmsorozat

A nyolcvanas évek végén a szombat reggeli műsorsáv sikere megtört. A Hanna-Barbera Productions-t problémák gyötörték: más stúdiók műsorai rendre legyőzték nézettségben, s mikor az NBC megszüntette a Hupikék törpikék -et 1990-ben, a stúdiónak nem maradt más bejáratott címe. Végül a klasszikus karakterek visszahozása mellett döntöttek mint Frédi és Béni vagy Scooby Doo; az 1990-es Jetsons: The Movie húsz milliót hozott a cégnek.[31] 1987-ben a Great American Insurance Company tulajdonosa, Carl Lindner Jr. vette meg a H-B részvényeinek döntő többségét, míg 1989-ben Tom Ruegger vezetésével egy sor animátor hagyta el a vállalatot, hogy megalapítsák a Warner Bros. Animationt. A Great American kiszállt az üzletből és eladta a H-B-t a Turner Broadcasting Systemnek 1991-ben, akik így megszerezték a teljes archívumot, és 1992-től sugározni kezdték a Cartoon Networkön. Legelőször bezárásra ítélték a stúdiót [32], de a Fred Seibert vezette Hanna-Barbera új csapata (Seth MacFarlane, Butch Hartman és Genndy Tartakovsky) új, rendkívül sikeres sorozatokat indított, mint például a Dexter laboratóriuma, a Johnny Bravo, a Boci és Pipi, az Én vagyok Menyus, a Pindúr pandúrok vagy a Bátor, a gyáva kutya. Ezek a műsorok egyszerre szólították meg a felnőtt és a gyermek közönséget popkulturális utalásaikkal és szexuális kikacsintgatásaikkal. A Cartoon Network később a régi Hanna-Barbera-rajzfilmeket a Boomerang csatornára küldte.

A Time Warner megvásárolta a Turnert 1996-ban, s így a H-B rajzfilmek jogait is. Ezidőtájt hagyta el a céget Fred Seibert, hogy megalapítsa saját stúdióját, a Frederator Studios-t [33]. 1998-ban a H-B beköltözött a Warner Bros. Animation épületébe, és William Hanna 2001-es halálával a Hanna-Barbera cégnév többé nem létezett. Ezután minden animációs munkálat a Cartoon Network Studios-nál készült.

A kábeltévé korszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kilencvenes évek elejére a három nagy TV-adó (az ABC, az NBC és a CBS) már nem voltak monopolhelyzetben. A fiatalabb Fox Network televízió elindította a Fox Kids-et, ami minden hétköznapon és szombaton sugárzott. A The WB is a Fox nyomvonalát követte a Kids’ WB-vel 1995-től. Olyan kábeltelevíziós csatornák, mint a Nickelodeon, a Disney Channel és a Cartoon Network is sikeresen vették fel a harcot a nagy tv-társaságokkal. A videojátékok és a videokazetták szintén segítették a piac változását. A klasszikus sugárzás ezzel véget ért. Az NBC sikert aratott az élőszereplős Saved By The Bellel, s így az animációs projekteket törölték, és ezután csak az élőszereplős tiniműsorokra koncentráltak a Teen NBC blokkban. Az ABC-t 1995-ben felvásárolta a Disney, s a szombat reggeli műsorsávba Disney-rajzfilmeket tett, és a blokkot One Saturday Morningra keresztelték. A CBS a Muppet Babies, a Tini Nindzsa Teknőcök és a Garfield és barátai után egyszerűen nem vágott bele új animációs projektekbe. Amikor a céget felvásárolta a Viacom, akik egyben a Nickelodeon tulajdonosai is voltak, a CBS-en megjelent a Nick Jr. blokk, ami az akkor már negyven éve futó The Early Show szombat reggeli kiadása lett.

A Gyermekek Televíziójáért folyó mozgalom munkásságának köszönhetően 1990-ben törvénybe iktatták, hogy minden csatornán heti három órában, mindenképpen olyan müsoridőben, mikor a gyerekek ébren vannak tanítójellegű műsorok fussanak. Mivel ezt a három órát nem határozták meg, a csatornák a szombat reggeli műsorsávot választották. Emiatt szinte minden műsor tartalmazott bizonyos mértékű tanító-nevelő tartalmat is. A Fox és a The WB hétköznapokon rövid, 1 órás gyermekblokkokat indított, ám ezek mára eltűntek (a PBS csatornától eltérően, ahol még 2010-ben is futnak). Ez a szabályozás a kábelcsatornákra nem vonatkozott. Emellett néhány játékokon alapuló sorozat is készült a kilencvenes években, mint a Power Rangers és a Pokémon.

A legnagyobb tv-társaságok műsoraira kevés figyelem irányult, ellenben a Nickelodeon virágkorát élte olyan műsorokkal, mint a Doug, a Fecsegő Tipegők, a Ren és Stimpy Show, a Rocko Modern Élete, a Hé Arnold! , a Hódító Hódok, a MacsEb, a Spongyabob Kockanadrág vagy a The Fairly OddParents. Több műsorhoz mozifilm is készült. A Disney Channel kódolt kábelről normál kábelsugárzásra váltott az évtized végén és sok sikeres új sorozatot indított, mint a The Proud Family és a Kim Possible. Ugyanekkor indult el a Toon Disney csatorna, ami kifejezetten animációs filmeket sugárzott. A csatornát ma Disney XD-nek hívják.

Feltűnik a számítógépes animáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dobby a Harry Potterből. A figura teljesen CGI-animációval készült

A számítógépes animáció hőskora a kilencvenes évek legeleje volt. Mind az animációs projektek, mint a vizuális effektusok robbanása ekkorra datálható. A Terminátor 2 és a Jurassic Park adta meg a kezdő löketet az animáció ezen új formájának, aminek hatása abban is jól lemérhető, hogy egy új Oscar-kategóriát termelt ki, a legjobb vizuális effektusoknak járó díjat. Miután az animáció és a speciális effektusok iparága évtizedeken keresztül elkülönült egymástól, olyan Oscar-nyertes filmek, mint az 1994-es Forrest Gump (ahol számítógépes technikával oldották meg, hogy Tom Hanks kezet rázhasson John F. Kennedy és Lyndon B. Johnson elnökökkel, illetve Gary Sinise amputált lábait) segítették a két médium közeledését. Az 1997-es, 11 Oscar-díjas Titanic szinte minden jelenetében tartalmaz számítógépes effekteket.

A műfaj első forradalmára ezúttal is a Disney cég volt. Az 1982-es Tron-ban az élőszereplős jelenetek vegyültek a CGI-animációval, majd feltalálták a CAPS-technológiát, hogy a számítógép a hagyományos animációt segíthesse (az első ilyen film a Mentőcsapat a kenguruk földjén volt). 1995-ben a Disney, összefogva a Pixarral forgalomba hozta a Toy Story-t, az első teljesen CGI-filmet. A mű sikere a rivális stúdiókat is arra ösztönözte, hogy saját CGI-projektekbe invesztáljanak.

A számítógépes animáció a televíziót is meghódította. A ReBoot című szombat reggeli sorozatot a Beast Wars, a War Planets és a Roughnecks követte. A kompjúteranimáció sorozatról sorozatra fejlődött. Több élőszereplős TV-sorozat (mint a Babylon 5) is CGI-effekteket kezdett használni.

Pixar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kép a Szörny Rt.-ből

A CGI-verseny legnépszerűbb és legsikeresebb játékosa a Pixar stúdió. A Pixart a LucasFilm egy divíziójának alapították 1979-ben, majd eladták az Apple Computer-alapító Steve Jobs-nak 1986-ban George Lucas anyagi problémái miatt, amik a Howard a Kacsa bukásának voltak köszönhetőek. A cég alapvetően CGI-animációs technológiák kifejlesztésére alapult, de hamar nevet szereztek maguknak a CGI-rövidfilmek világában olyan műveknek köszönhetően, mint az Oscar-díjas Tin Toy. Mikor a vállalat büdzséje megcsappant, a tévéreklám bizniszbe invesztáltak, és egy szerződést kötöttek a Walt Disney Company-vel, hogy egész estés CGI-filmeket csináljanak neki. Az első film, a Toy Story óriási siker lett, s kikövezte az utat az Egy Bogár Élete és a Toy Story 2 előtt. A Disney a Pixar sikerein felbuzdulva elkészítette első, teljesen saját CGI-filmjét, a Dínót. A film vegyes fogadtatásban részesült, de pénzügyileg beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A Pixar-sikersorozat olyan filmekkel folytatódott, mint a Szörny Rt., a Némó nyomában, a Hihetetlen család, a Verdák, a L’Ecsó, a WALL-E és a Fel!. Az összes film kitűnő kiritákat és díjak tucatjait gyűjtötte be (kasszasikerek is lettek), ezzel elhomályosítva a Disney saját projektjeit. A Michael Eisner vezette cég és a Pixar összezörrenései odáig vezettek, hogy a Pixar fontolóra vette egy esetleges új partner keresését [34]. Eisner leköszönt 2005-ben, s a következő Disney-vezető, Robert Iger megvásárolta a Pixart 7.4 milliárd dollárért, ezzel Steve Jobs-ot a Disney legnagyobb részvényesévé téve.[35] Az animációs divízió vezetője a Pixaros John Lasseter lett.

Dreamworks[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután Jeffrey Katzenberg elhagyta a Disney-t, Steven Spielberggel és David Geffennel összefogva megalapította a DreamWorks-öt, s természetesen az új stúdió érdekelt lett a rajzfilmiparban is. Bár az első film, a Z, a hangya nem szerepelt olyan sikeresen a kasszáknál, mint a Disney-Pixar-művek, de miután a vállalat összefogott a brit, stop-motion animációra szakosodott Aardman Animations-el zöldutat kaphatott a Csibefutam 2000-ben és az Oscar-díjas Wallace és Gromit: The Curse of the Were-Rabbit 2006-ban. A Dreamworks végre megtalálta számítását a 2001-es Shrekkel, egy gigászi kasszasikerrel, ami kenterbeverte a Disney szintén 2001 nyarán bemutatott filmjét, az Atlantiszt, s ezzel a Dreamworks lett a Disney legfőbb konkurenciája az egész estés animációs filmek terepén. A Dreamworks kasszasiker-sorozata folytatódott három Shrek-folytatással, a Madagaszkár szériával, a Túl a sövényennel, a Mézengúzzal, a Kung Fu Pandával, a Szörnyek az űrlények ellennel és az Így neveld a sárkányodattal.

Független és egyéb stúdiók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A CGI-versenybe más stúdiók is beszálltak. Miután véget ért együttműködésük Don Bluth-szal, a 20th Century Fox forgalomba hozta a rendkívül sikeres Jégkorszakot 2002-ben, a Paramount Pictures a Jimmy Neutron: Boy Genius-t, a The Weinsten Company a Hoodwinked!-et, a Columbia pedig az Open Seasont. A Warner Brothers-nek 2006-ban Oscart hozott a Táncoló talpak, míg a Universal Studios, miután több kísérletet is tett a piacon, 2010-ben végül megtalálta a számítását a Despicable Me-vel.

A független animáció is invesztált az új, digitális technológiákba. Egy művész megfelelő technikai adottságokkal új stílusokat hozhat létre korábban elképzelhetetlen szabadsággal. A hagyományos animáció a rajzolással és a festéssel együtt pepecs munka volt, míg a digitális technológia új dimenziókat nyitott az animációban.

Mindezek ellenére a számítógépes animációs filmek továbbra is rajzfilmes stílusúak voltak karikatúra-szerű figurákkal. 2001-ben jelent meg a fotorealisztikus animációs film a Final Fantasy: The Spirits Within képében, ami ugyan közepesen jó kritikákat kapott, a kasszáknál nem bizonyított fényesen.

A CGI-effektek történelmének egy sarokpontjához érkeztünk, mikor George Lucas 2002-es filmjét, a Star Wars: a Klónok Támadását animációs filmnek titulálta, amiben hús-vér emberek szerepelnek. A családi filmek egyre növekvő számában jelentek meg teljesen kompjúteranimált karakterek a színészek mellett. Ilyen volt Jar-Jar Binks a Star Wars: Baljós Árnyakban, Gollum a Gyűrűk urában és a Hulk címszereplője. Míg a kompjúteranimált figurákat jobbára elfogadták a mozilátogatók, egyelőre nem láthattunk még olyan kísérletet, ahol teljesen animált filmben bukkantak fel digitalizált hús-vér színészek.

A hagyományos animáció hanyatlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Disney célja, hogy valamit megőrizzen a tradicionális rajzfilmekből sikertelen volt; bár a Lilo és Stitch sikeres lett, a reményteli Kincses bolygó kolosszális bukása magával hozta az animációs részleg költségeinek megnyírását. A Disney veszteségei tovább nőttek, mikor a 2002-es legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat Hayao Miyazaki vihette haza a Chihiro Szellemországban -ért, ezzel a Disney második elvesztett Oscarját okozva.

2004-ben a Disney bejelentette, hogy az utolsó 2D-s rajzfilmjük a Legelő hősei. A film vegyes kritikákat kapott, és megbukott a kasszáknál. Ugyanebben az évben jelent meg a Sky Kapitány és a Holnap Világa. Ez a film teljes egészében bluebox előtt lett leforgatva, s a háttér végig CGI animáció, mindössze a színészek és néhány kellék valódi. Robert Zemeckis készítette a Polár Expresszt, amiben Tom Hanks öt szerepben is feltűnik, s a film teljes egészében CGI, de úgynevezett „performance capture”-t használ a karakteranimációkhoz. Zemeckis a Polár Expressz után két másik animációs projektbe vágott, a Beowulfba és a Disney’s A Christmas Carolba. Az A hercegnő és a béka és a The Secret of Kells (mindkét filmet Oscarra jelölték) valamelyest javított a tradicionális technológia renoméján. Ugyanebben az évben jelent meg a Coraline és Wes Andersontól a Fantastic Mr. Fox (szintén Oscar-jelölt), amelyek felélesztették a stop-motion iránti érdeklődést.

Az internetes flash-rajzfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kilencvenes évek végén tűntek fel az első Flash-animációk Amerikában és másutt, az Interneten [36]. Ezeket készíthetik akár Flash-programmal, akár bármilyen szoftverrel, ami képes .swf-fájlt létrehozni és módosítani. A Flash-animáció fogalma nem csak a fájlformátumra utal; ez egyben egy vizuális stílus neve is. Ma tucatnyi Flash-animált TV-sorozat létezik, ezer és ezer Flash-animált TV-reklám és díjnyertes internetes rövidfilmek, így elmondható, hogy napjainkban a Flash-animáció aranykorát éljük.

Néhány népszerű Flash-animált rajzfilm: Joe Cartoons, Weebl and Bob, Stickdeath.com, Happy Tree Friends , Homestar Runner, Brackenwood, Making Friends és Salad Fingers.

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legjobb animációs rövidfilm kategóriától eltérően az egész estés rajzfilmek leginkább musical-betétdalaikért kaptak Oscar-díjat. A Disney Szépség és a szörnyetegét a legjobb film aranyszobrára is jelölték öt másik kategóriával együtt (ebből kettőt kapott meg betétdalaiért), s ezzel ez a tendencia megváltozott. A 21. század elejére az animáció annyira elismert lett, hogy az akadémia kénytelen volt létrehozni egy Legjobb Egész estés Animációs Film nevű kategóriát is 2001-ben. Az első jelöltek a DreamWorks Shrekje, a Disney/Pixar Szörny Rt.-je és a Paramount/Nickelodeon Jimmy Neutronja. A szobrot a Shrek kapta. Ebben az évben a felnőtt-tematikájú Waking Life és a fotorealisztikus Final Fantasy nem kaptak jelölést. Hayao Miyazaki Chihiro-ja 2002-ben tarolt papírforma szerint, majd 2003-ben a Disney Némó nyomábanja utasított maga mögé olyan filmeket, mint a Belleville randevú és a Mackótestvér. Mindeddig a Pixar gyűjtötte be a legtöbb Oscart, de a DreamWorks és a Warner Brothers is nyert már.

Annie Awards[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Annie-díjat az International Animated Film Association adja át minden februárban a legjobb mozis és televíziós produkcióért. A díjat 1972-ben alapították, még mint életműdíjat. Az Annie 2008-ban Don Hertzfeldté lett az Everything Will Be OK című rövidfilmért [37], 2009-ben pedig a DreamWorks Kung Fu Pandája tarolt a Pixar WALL-E-ja ellenében[38].

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Modern animation in the United States című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Link[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Potts, Mark. „Tron Fails to Dazzle Wall Street”, Washington Post, 1982. július 8., C1. oldal 
  2. Tron (1982). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  3. Ebert, Roger. „Tron”, Chicago Sun-Times, 1982. január 1. (Hozzáférés ideje: 2008. július 9.) 
  4. The Black Cauldron (1985). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  5. 1986 Yearly Box Office Results. Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  6. Oliver & Company (1988). Box Office Mojo
  7. 1990 Yearly Box Office Results. Box Office Mojo
  8. The Rescuers (1977). Box Office Mojo
  9. All Time Domestic Box Office Results. Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  10. Fonda, Daren, Sean Gregory; Julie Rawe; Jeffrey Ressner; Chris Taylor. „Eisner's Wild, Wild Ride”, Time Magazine, 2003. december 15. 
  11. Save Disney
  12. Walt Disney Animation Studios: History. Walt Disney Animation Studios
  13. Von Busack, Richard: In Walt's Vaults. Metroactive, 2006. május 24
  14. Cinderella II: Dreams Come True. Rotten Tomatoes
  15. Disney To Halt DVD Sequels. The Internet Movie Database, 2007. június 21
  16. Fritz, Ben; Dade Hayes: Disney unveils animation slate. Variety, 2008. április 8
  17. An American Tail (1986). Box Office Mojo
  18. The Land Before Time (1988). Box Office Mojo
  19. Lenburg, Jeff. Who's Who in Animated Cartoons: An International Guide to Film and Television's Award-Winning and Legendary Animators. Applause Books (2006. June). ISBN 1-557-83671-X 
  20. Rock-a-Doodle (1992). Box Office Mojo
  21. A Troll in Central Park (1994). Box Office Mojo
  22. Anastasia (1997). Box Office Mojo
  23. Osmosis Jones (2001). Box Office Mojo
  24. Space Jam (1996). Box Office Mojo
  25. Looney Tunes: Back In Action (2003). Box Office Mojo
  26. Cool World (1992). Box Office Mojo
  27. The Simpsons Movie (2007). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. június 22.)
  28. Fox renews 'The Simpsons'. USA Today, 2009. február 26
  29. [1] Az angol Wikipédia szócikke #1
  30. http://en.wikipedia.org/wiki/Broadcast_syndication#Animated_series
  31. Jetsons: The Movie (1990). Box Office Mojo
  32. Strike, Joe: The Fred Seibert Interview, Part 1. Animation World Magazine, 2003. július 15
  33. Strike, Joe: The Fred Seibert Interview, Part 2. Animation World Magazine, 2003. augusztus 4
  34. Pixar Dumps Disney”, Money, money.cnn.com, 2004. január 29. 
  35. Holson, Laura M.. „Disney Agrees to Acquire Pixar in a $7.4 Billion Deal”, The New York Times, 2006. január 25. 
  36. Waldron, Rick: The Flash History. Flash Magazine, 2000. november 20
  37. Amidi, Amid: Why Don Hertzfeldt Probably Won't Win an Annie. Cartoon Brew, 2008. február 7
  38. Carr, David. „The Contenders, the Show and the Spectacle”, The New York Times, 2009. február 20.