Mi–10

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mi–10

Funkciólégidaru
GyártóRosztovi Helikoptergyár
TervezőOKB–329 tervezőiroda
Gyártási darabszám55+
Fő üzemeltetőkSzovjetunió, Oroszország, Románia

Első felszállás1960. június 15.
Szolgálatba állítás1963.
Szolgálatból kivonvaszolgálatban
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Mi–10 témájú médiaállományokat.

A Mil Mi–10 (NATO-kódja: Harke) egy szovjet katonai szállító helikopter, melyet 1962-ben fejlesztettek ki a Mi–6 helikopterből.

Történet[szerkesztés]

A Mi–10 helikopter a Mi–6 típusú szállító helikopter speciális légidaru változata. Az eredeti elképzelés szerint a helikopter fő feladata robotrepülőgépek és ballisztikus rakéták szállítása lett volna. A V–10 gyári jelzésű prototípus első repülését 1960. június 15-én hajtotta végre. Az első prototípus azonban műszaki hiba miatt 1961 májusában a földön kigyulladt és kiégett. A repülési tesztek a második prototípussal folytatódtak, amely 1961. szeptember 23-án 15 103 kg teherrel 2200 m-re emelkedve repülési rekordot állított fel. Az 1960-as évek közepére a hadsereg érdeklődése csökkent a terv iránt, így a fejlesztési projekt a felfüggesztés közeli állapotba került. 1964-ben azonban mégis elkezdődött a sorozatgyártása a Rosztovi Helikoptergyárban, de akkor csak egy 24 darabos sorozat készült. A sorozatgyártású Mi–10 (Harke–A) helikopterek hajtóműve, közlőműrendszere és rotorja megegyezik a Mi–6 típuséval, azonban a törzse lényegesen keskenyebb.

A törzs nagyon magas és széles (elöl 6,01 méter, hátul 6,92 méter), négypontos futóműrendszerre támaszkodik, amelynek köszönhetően a helikopter szinte bármilyen, a futóművek között a törzs alá felfüggesztett teherrel képes gurulni (a talaj és a törzs közötti szabad magasság 3,75 méter). A kerekekkel felszerelt raklapok begördíthetők a helikopter alá, így a teher egyszerűen felcsatolható a helikopter alján elhelyezkedő rögzítőkre. A kabinban huszonnyolc utas, vagy teheráru szállítására van lehetőség. A berakodás a jobb oldali teherajtón keresztül végezhető el.

A gépnek új funkciót keresve 1965-re kifejlesztették a légidaru változatát, mely júniusban repült először Mi–10K (Harke–B) jelzéssel. A gépet 1967-ben a párizsi légiszalonon is bemutatták, de a sorozatgyártása csak 1975-ben kezdődött el. A Rosztovi Helikoptergyár 1975–1976-ban 17 darab Mi–10K-t gyártott, valamint négy alapváltozatú gépet is átépítettek Mi–10K változatúvá. A Mi–10K futóművének a tengely- és nyomtávja kisebb, viszont a pilótafülke alatti részen egy hátranéző kabin található. Az itt helyet foglaló másodpilóta pontosan a kívánt hely fölött tarthatja a helikoptert, és vezérelheti a csörlőt.

Változatok[szerkesztés]

Mil Mi–10K
  • V–10 – Prototípus
  • Mi–10K (NATO-kódja: Harke–B) – Rövidebb és kisebb tengely- és nyomtávú futóművel készült változat, a gép alján kialakított hátranéző kabinnal.
  • Mi–10R (NATO-kódja: Harke–A) – Alap sorozatgyártott típus.
  • Mi–10PP (Posztanovscsik Pomeh) – Rádióelektronikai zavarókonténerrel felszerelt változat.

Üzemeltetők[szerkesztés]

Katonai Üzemeltetők[szerkesztés]

Polgári üzemeltetők[szerkesztés]

Korábbi üzemeltetők[szerkesztés]

Műszaki adatok (Mi–10K)[szerkesztés]

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés]

  • Hossz: 32,86 m
  • Főrotor átmérő: 35 m
  • Farokrotor átmérő: 6,3 m
  • Főrotor forgásterülete: 962,11 m²
  • Farokrotor forgásterülete: 31,17 m²
  • Magasság: 7,8 m
  • Üres tömeg: 24 680 kg
  • Normál felszállótömeg: 38 000 kg
  • Hasznos terhelés: 14 000 kg

Hajtóművek[szerkesztés]

  • Hajtóművek száma: 2 darab
  • Típusa: Szolovjov D–25VF tengelyteljesítményt szolgáltató gázturbina
  • Teljesítmény: 4847 kW (6500 LE) egyenként

Repülési jellemzők[szerkesztés]

  • Maximális sebesség: 250 km/h
  • Normál utazósebesség: 200 km/h
  • Maximális hatótávolság: 795 km kiegészítő üzemanyaggal
  • Szolgálati csúcsmagasság: 3000 m

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Kapcsolódó fejlesztés[szerkesztés]

Hasonló helikopterek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]