Mitrovits Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mitrovits Miklós
Született 1978. április 2. (36 éves)
Pécs, magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész, polonista, tudományos kutató
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem

Mitrovits Miklós weboldala

Mitrovits Miklós (Pécs, 1978. április 2. –) történész, polonista, tudományos kutató. A Politikatörténeti Intézet főmunkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán történelem szakon szerzett diplomát, közben elvégzi a Történeti ruszisztikai és modern szovjetológia programot is. 2009-ben az ELTE Történelemtudomány doktori iskola 19-20. századi kelet-európai történelem doktori programján summa cum laude minősítéssel PhD fokozatot kapott. Disszertációjában a lengyel Szolidaritás mozgalom és a szovjet politika kapcsolatát mutatta be,[1] amely 2010-ben könyvben is megjelent A remény hónapjai… A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika 1980-1981 címmel.[2] 2004 és 2009 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán lengyel szakos hallgató volt, 2006-ban ösztöndíjasként a Varsói Egyetemen is tanult.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003 óta rendszeresen kutat magyar, lengyel, orosz és cseh levéltárakban. Fő érdeklődési területe Lengyelország 20. századi története, a lengyel-magyar kapcsolatok és a kelet-közép-európai fejlődés sajátosságainak vizsgálata. Összehasonlító kutatásokat végez Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi fejlődése között. Különösen a második világháború utáni „összekapcsolt történelem” de:Histoire croisée iránt érdeklődik, a régió országai közötti kapcsolatok, interakciók, integrációs kísérletek foglalkoztatják. Több publikációja foglalkozik a Kádár-korszak külpolitikájával, különösen a magyar-csehszlovák és a magyar-lengyel viszonnyal. Több tanulmány- és dokumentumkötet szerkesztője, publikációi folyamatosan megjelennek magyar szakfolyóiratokban (Múltunk, Eszmélet) és hetilapokban (Élet és Irodalom, Egyenlítő).

2006-tól a Politikatörténeti Intézet ösztöndíjasa, majd 2012-től főmunkatársa. 2012-ben elnyerte az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) Posztdoktori ösztöndíját és a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János posztdoktori ösztöndíjat. Részt vesz a Politikatörténeti Intézet keretein belül folyó Desztalinizáció és reformok Magyarországon és Kelet-Közép-Európában (1953–1968) című kutatási projektben.[3]

Egyéb tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történészként tagja a Terra Recognita Alapítványnak.[4] Részt vett az alapítvány gondozásában megjelent Europe in Budapest - A Guide to its Many Cultures című kiadvány elkészítésében.[5]

Egyik ötletadója és szervezője a PAREVO - Párhuzamos Forradalmak Kelet-Közép-Európában - Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválnak.[6] A fesztivál a kelet-közép-európai régió 20. századi történelmének legfontosabb pillanatait feldolgozó dokumentumfilmeket mutat be.

2010-ben Nagy Ernő filmrendezővel közösen filmet készített a lengyel Szolidaritás történetéről "Így kiáltok én, lengyel föld fia..." A lengyel Szolidaritás címmel.[7]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A remény hónapjai… A lengyel Szolidaritás és a szovjet politika (1980-1981). Budapest, Napvilág Kiadó, 2010.[1]
  • After Twenty Years – Reasons and Consequences of the Transformation in Central and Eastern Europe. Eds: Krisztián Csaplár-Degovics, Miklós Mitrovis, Csaba Zahorán. Berlin, OEZ Verlag, 2010.[2]
  • Rendszerváltás és történelem. Tanulmányok a kelet-európai átalakulásról. Szerk.: Krausz Tamás, Mitrovits Miklós, Zahorán Csaba. Budapest, L'Harmattan Kiadó, 2009.[3]
  • Kádár János és a 20. századi magyar történelem. Tanulmányok. Szerk.: Földes György, Mitrovits Miklós. Budapest, Napvilág Kiadó, 2012.[4]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]