Mirnij kutatóállomás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mirnij kutatóállomás
Közigazgatás
Alapítás éve1956
Népesség
Teljes népességismeretlen
Tszf. magasság
  • 37
  • 6,0
m
Elhelyezkedése
Mirnij kutatóállomás (Antarktisz)
Mirnij kutatóállomás
Mirnij kutatóállomás
Pozíció az Antarktisz térképén
d. sz. 66° 33′ 07″, k. h. 93° 00′ 53″Koordináták: d. sz. 66° 33′ 07″, k. h. 93° 00′ 53″
A Wikimédia Commons tartalmaz Mirnij kutatóállomás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
2006-ban, az állomás alapításának 50. évfordulójára kiadott bélyeg

A Mirnij orosz kutatóállomás az Antarktiszon. Az első szovjet antarktiszi expedíció alapította, 1956. január 14-én kezdtek hozzá az építéséhez és február 13-án adták át.[1]

Nevét Fabian Gottlieb von Bellingshausen 1820-ban tett felfedezőútjának egyik hajójáról, a Mirnijről kapta, mely magyarul békéset jelent. Az állomás a kontinens szélén, a Davis-tenger partján foglal helyet. Egész évben lakott, nyáron (októbertől februárig) kb. 150-200, télen (februártól októberig) kb. 50 fős személyzete van, ami kutatókból és az ő munkájukat segítő valamint a kutatóállomás működőképességét biztosító személyekből áll.

Az 1960-as években több magyar meteorológus is dolgozott az állomáson: Titkos Ervin, Hirling György és Baráth József[2], és dokumentumfilmet forgatott Rockenbauer Pál is.[3]

Az állomás elhelyezkedése[szerkesztés]

A Mirnij az Antarktisz Kelet-Antarktika nevű oldalán, Az Indiai-óceán felől megközelíthető Davis-tenger partján fekszik. A partot Pravda-partnak hívják, ennek is az oroszul Hmara-foknak, angol nevén Mabus-foknak nevezett részén helyezkedik el. A part előtt több kisebb-nagyobb sziget található a 92°58' és a 93°2' között[4], ezek közül legnagyobb a legmesszebbre található Haswell-sziget, majd a parthoz közeledve a Tokarev-, Gorev-, Buromszkij-, Zikov-, Poradina-, Fulmar-, Bejárati-, Hmara-sziget következik, ezeket az Ob-átjáró választja el a Hmara-foktól. A 92°57' és a 93°00' között terülnek el a kicsi Fóka-szigetek és az Építőcsoport-szigetek, amiket a Lena-átjáró választ el a parttól.

Az állomás leírása[szerkesztés]

1964-ben Titkos Ervin meteorológus a kilencedik szovjet antarktiszi expedícióval[5] 1 évet töltött a Mirnijen, az állomást ekkor így írta le:

A telepnek egyetlen utcája volt: a Lenin utca. A hóban mindenféle ládák, hordók, gázpalackok, alkatrészek hevertek. Elhaladtunk a zászlós épület mellett - egyébként a rádióállomás volt -, és a saját lakóházunk felé igyekeztünk. Közben különös látványra lettünk figyelmesek: itt is, ott is emberek tűntek el a hó alatt. [...] Akkor derült ki, hogy a hó alatt szabályos ház áll - ez lett az otthonunk antarktiszi tartózkodásunk alatt.[6]

A "lakóházak" mellett több más épület is az állomáshoz tartozott, a rádióállomás épületén túl állt a Komszomol-domb, aminek a tetején az aerológusok háza állt, még távolabb egy másik dombon a rádió-leadóállomás antennái álltak. Az egész település 18-20 épületből állt, egy-egy ház alapterülete 60 m² volt, 6-9 kisebb-nagyobb szobával.[7]

Az épületek összeszerelhető falapokból álltak, a falapok pedig vázból, külső furnérburkolatból, és hőszigetelőanyagokból. Ezen kívül a falak és a tető is 3 cm vastag deszkaburkolatot kaptak, a szelek ellen pedig tungaolajjal átitatott farostlapborítás védte őket. Ezzel a megoldással biztosítani lehetett, hogy –50°-os hideg esetén is 18°-os hőmérséklet legyen az épületekben. A házak bejárata a tetőn volt.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Titkos 15. oldal
  2. Rockenbauer 8. oldal
  3. Rockenbauer 5. oldal
  4. Skeib 149. oldal
  5. Titkos 13. oldal
  6. Titkos 28. oldal
  7. a b Titkos 30. oldal

Források[szerkesztés]

  • Titkos: Titkos Ervin. Egy év az Antarktiszon. Budapest: Móra (1966) 
  • Rockenbauer: Rockenbauer Pál. Csipetnyi Antarktisz. Budapest: Táncsics Könyvkiadó (1970) 
  • Skeib: Günter Skeib. A déli jégvilág. Budapest: Kossuth Könyvkiadó (1967) 

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mirny Station című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.