Mindenki a hozzájárulása alapján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A mindenki a hozzájárulása alapján egy marxista alapelv, amely a kommunista társadalom kiépítése során, a kapitalizmusból való átmenet során érvényesül. Az alapelv szerint mindenki a (társadalmi célok eléréséhez való) hozzájárulása alapján részesedik a megtermelt javakból.

Kialakulása és meghatározása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A "mindenkinek a hozzájárulása alapján" elvet már Karl Marx előtt megfogalmazták a munkásmozgalom gondolkodói. Első változatai Ferdinand Lassalle és Eugen Dühring írásaiban tűntek fel. Azonban Lenin volt az első, aki "A gothai program kritikája" (Kritik des Gothaer Programms)[1] című vitairatra reagálva állította, hogy a "mindenki hozzájárulása alapján" elv a szocializmus egyik sarokköve.[2]

A libertárius szocialista gondolkodók, mint pl. az amerikai Benjamin Tucker úgy határozták meg a szocializmust, hogy a dolgozó megkapja munkája teljes értékét, ezzel megszüntetve a dolgozók kizsákmányolását, illetve a kapitalisták meg nem érdemelt jövedelmét.

Az elv lényegében azt jelenti, hogy a szocialista társadalom dolgozóinak bére és egyéb juttatásai egyenes arányban állnak majd az általuk végzett munka mennyiségével és minőségével. A hatékonyabb, többet termelő dolgozók többek kapnak, mint az átlagosak és jóval többet, mint azok, akik kevésbé termelékenyek. Az elv kiterjesztésével a bonyolultabb, hosszabb felkészülést, képzést igénylő vagy veszélyes, nehéz környezetben végzett munkák javadalmazása is magasabb. Mint azt Trockij később kifejtette,[3] az elv célja a termelékenység növelése volt azzal, hogy a dolgozókat keményebb és több munkára sarkallják. A kommunista társadalomban erre, a munka automatizálása és a javak bősége miatt, már nem lett volna szükség.

A gothai program kritikájában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marx 1875-ben megírta A gothai program kritikája című vitairatát a Németországi Szociáldemokrata Párt programjáról és ebben Marx részletesen kifejtette a korábban Lassalle által javasolt elvet. Marx elemzése alapján Lassalla azt javasolta, hogy a munka hozadékából a társadalom minden tagja csorbítatlanul részesüljön.. Marx egyetértett azzal, hogy a dolgozók társadalmában mindenki hozzájárulásának megfelelő ellenértéket kapjon, de elutasította azt, hogy az teljes egészében megfeleljen a munka ellenértékének, mivel valamennyit vissza kell tartani a termelőeszközök fenntartására.[4] Később kifejti, hogy a kommunista társadalom előfutára, a szocialista társadalom nem önmagától fejlődik ki, hanem az akkori, kapitalista társadalomból és magán fogja viselni annak jegyeit.[5] Ennek megfelelően a dolgozók juttatása is arányos lesz az általuk végzett munkával.

Például a szocialista munkanap is az egyedi munkaórák összessége, az egyes dolgozó egyéni munkaideje a szocialista munkanap része, az ő hozzájárulása ahhoz. A dolgozó igazolást kap arról, hogy ennyi és ennyi munkát végzett (a közös alapra levont munkamennyiség után) és ezzel az igazolással aztán annyival részesül a fogyasztási javakból, amennyi a munka ellenértéke. Ugyanaz a munkamennyiség, amelyet a társadalomnak biztosított egy formában, visszakerül hozzá egy másik formában.[6]

Marx a következő fejezetben fejti ki, hogyan viszonyul ez az alapelv a kapitalista árucseréhez:

Itt nyilvánvalóan azok az elvek érvényesülnek, mint az árucikkek cseréje esetében, amennyiben egyenlő értékek cseréjéről van szó. A tartalom és a forma megváltozik, mert a megváltozott körülmények miatt senki sem tud mást adni, mint saját munkáját, másrészt, mivel senki sem kaphat mást munkájáért cserébe, mint egyéni fogyasztási javakat. Azonban ami az utóbbiak elosztását illeti az egyes dolgozók között, ugyanaz az alapelv érvényesül, mint az árucikkek cseréje során: egy adott formában biztosított egységnyi munka ellenértéke egy más formában biztosított, egységnyi munka lesz.[7]

Marx szerint ez a társadalmi fejlődés következő lépcsőjén szükséges és ésszerű, és a termelőerők magas fejlettségi szintjén, a kommunista társadalomban erre már nem lesz szükség, mivel akkor már a Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint elv fog érvényesülni, azaz a kommunizmusban mindenki a képességeinek megfelelő tevékenységet végez, és a tömegtermelésnek köszönhetően mindenki a szükségleteinek megfelelően részesül az anyagi javakban.[8]

Lenini alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lenin 1917-ben a sikertelen bolsevik puccskísérlet után írta Állam és Forradalom című könyvét, amiben – részben Marxnak a francia kommünről írt írásaira, részben a gothai program kritikájára támaszkodva - a kapitalista társadalomból a kommunista társadalomba való átmenetet írta le. A műben a kommunista társadalom első lépéseként osztályozta a szocialista társadalmat és annak gazdasági vonatkozásait Marx alapján elemezte. Lenin megismételte Marx kijelentését, miszerint a szocialista társadalom nem lesz, nem is lehet tökéletes, mivel magán viseli születései jegyeit, a kapitalista társadalom jellegzetességeit. A szocializmus még nem lesz képes teljes egyenlőséget biztosítani, éppen azért, meg még magán viseli a kapitalizmus jegyeit.

„A termelési eszközök már nem lesznek egyéni tulajdonban. A társadalom egésze fogja birtokolni a termelési eszközöket. A társadalom minden tagja, aki társadalmilag szükséges munkát végez, egy tanusítványt kap a társadalomtól az általa elvégzett munka ellenértékeként. Ezzel a tanusítvánnyal majd megkaphatja munkája ellenértékét a fogyasztási javakból. Miután levonták a közösség javára végzett munka mennyiségét, minden munkás annyit kap a társadalomtól, amennyit ő adott a társadalomnak.[9]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók A gothai program kritikája témában.
Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Állam és Forradalom témában.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a To each according to his contribution című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Gothai program kritikája bemutatója a Korunk 1932 áprilisi számában.
  2. Vladimir Lenin, The State and Revloution Chapter 5, Section 3
  3. Leon Trotsky, The Revolution Betrayed Chapter 3, Part 1
  4. Karl Marx: 'The Critique of the Gotha Programme'. (Hozzáférés: 2012. április 16.) „If useful labor is possible only in society and through society, the proceeds of labor belong to society -- and only so much therefrom accrues to the individual worker as is not required to maintain the "condition" of labor, society.
  5. Marx, A gothai program kritikája: but, on the contrary, just as it emerges from capitalist society; which is thus in every respect, economically, morally, and intellectually, still stamped with the birthmarks of the old society from whose womb it emerges.
  6. Marx, A gothai program kritikája: For example, the social working day consists of the sum of the individual hours of work; the individual labor time of the individual producer is the part of the social working day contributed by him, his share in it. He receives a certificate from society that he has furnished such-and-such an amount of labor (after deducting his labor for the common funds); and with this certificate, he draws from the social stock of means of consumption as much as the same amount of labor cost. The same amount of labor which he has given to society in one form, he receives back in another.
  7. Marx, A gothai program kritikája: Here, obviously, the same principle prevails as that which regulates the exchange of commodities, as far as this is exchange of equal values. Content and form are changed, because under the altered circumstances no one can give anything except his labor, and because, on the other hand, nothing can pass to the ownership of individuals, except individual means of consumption. But as far as the distribution of the latter among the individual producers is concerned, the same principle prevails as in the exchange of commodity equivalents: a given amount of labor in one form is exchanged for an equal amount of labor in another form.
  8. Marx, A gothai program kritikája: In a higher phase of communist society, after the enslaving subordination of the individual to the division of labor, and therewith also the antithesis between mental and physical labor, has vanished; after labor has become not only a means of life but life's prime want; after the productive forces have also increased with the all-around development of the individual, and all the springs of co-operative wealth flow more abundantly -- only then then can the narrow horizon of bourgeois right be crossed in its entirety and society inscribe on its banners: From each according to his ability, to each according to his needs!
  9. Lenin, Állam és Forradalom: The means of production are no longer the private property of individuals. The means of production belong to the whole of society. Every member of society, performing a certain part of the socially-necessary work, receives a certificate from society to the effect that he has done a certain amount of work. And with this certificate he receives from the public store of consumer goods a corresponding quantity of products. After a deduction is made of the amount of labor which goes to the public fund, every worker, therefore, receives from society as much as he has given to it.'

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]