Milo Manara

Milo Manara

Milo Manara (Luson, Olaszország, 1945. szeptember 12. –) képregényrajzoló. Az 1970-es évek végétől politikai és erotikus elemeket is ötvöző munkáival újította meg az olasz kaland-képregényt. Bár képregényei nagy részét saját maga írja, dolgozott együtt Federico Fellinivel, Pedro Almodóvarral, Alejandro Jodorowskyval, Neil Gaimannel és Hugo Prattal is.

Pályafutás

Maurilio (Milo) Manara egy olasz kisvárosban született, az osztrák határ mellett. Művészeti érdeklődése vezette oda, hogy több szobrász asszisztenseként is dolgozott, és az egyikük révén fedezte fel a képregényt, elsősorban Jean-Claude Forest (Barbarella) és Guy Peellaert (Jodelle, Pravda) munkáit. 1968-ban jelentek meg első saját (erotikus) képregényei, ezeknek a jövedelméből tudta fedezni építészi tanulmányait Velencében. 1971-től folyamatosan kap munkát magazinoktól (Genius, Corriere dei Ragazzi).

1976-ban a Linus közölte Lo scimmiotto ('A majom') című első hosszabb munkáját, amit a francia testvérlap, a Charlie is átvett. Ebben az időszakban vállalt munkát a Larousse kiadó történelmi ismeretterjesztő képregényein is, amelyek közül néhány magyarul is megjelent. 1978-ban a francia (A SUIVRE)-ben jelent meg folytatásokban a Giuseppe Bergman-sorozat első része, amelyben főhőse mentorának példaképét és későbbi szerzőtársát, Hugo Prattot tette meg.

A politikai, természetfeletti és erotikus elemekben is bővelkedő izgalmas kalandtörténetek Franciaországban komoly elismerést hoztak Manarának, így az 1980-as években főként francia lapoknak dolgozott. 1982-ben a Pilote közölte először folytatásokban talán legerősebb munkáját, a Kártyaembert, 1983-ban pedig az Echo des Savanes-ban volt először olvasható A játékszer első része, amely leginkább angol címén (Click) vált ismertté az erotikus képregények kedvelői körében.

1986-ban Manara bálványa és barátja, Federico Fellini forgatókönyve alapján készített képregényt, amelyet 1992-ben követett egy másik közös mű. 1990-ben részt vett a berlini fal lebontása alkalmából kiadott képregény-antológiában, majd 1993-ban Pedro Almodóvar „Le feu aux entrailles” című kötetét illusztrálta.

Az 1990-es évek óta szinte kizárólag erotikus képregényeket készít. Saját sorozatainak a folytatásán kívül az erotikus irodalom több klasszikusát is adaptálta képregényre. Jonathan Swift Gulliverét „Gulliverana” címen dolgozta át. Legújabb ambiciózus munkája a Borgia sorozat, Alejandro Jodorowsky forgatókönyve alapján, ennek 2008-ban jelent meg a harmadik fejezete. 2006-ban az olasz motorversenyző, Valentino Rossi számára rajzolt képregényt kitalált kalandjai alapján. 2007-ben a Pandora című, krimiszerű képregény forgatókönyvét Vincenzo Cerami, Roberto Benigni filmjeinek az írója készítette Manarának.

Munkái magyar nyelven

• (cím nélkül) (4 oldalas képregény in Falomlás, Semic Interprint 1990)
• Szex vagy tabu? (in Krampusz 1, 1990, fordította Pásztor István)
• Miele (in Krampusz 2, 1990, fordította Pásztor István)
• Kártyaember (L'uomo di carta, in Krampusz 4-8, 1990, fordította Pásztor István)
• A játékszer (Il gioco, Sombrero 2007, fordította Bayer Antal)
• Karamell (Il profumo dell'invisibile, Sombrero 2007, fordította Bayer Antal)
• Pandora szeme (Pandora, írta Vincenzo Cerami, Sombrero 2008, fordította Bayer Antal)

Több más neves rajzolóval együtt dolgozott a Larousse kiadó ismeretterjesztő képregényein is: Napoléon (Interpress 1989), A világ felfedezése (Interpress 1989).

Külső hivatkozások

• Milo Manara hivatalos honlapja (olasz és angol nyelven)
• Milo Manara adatlapja a Lambiek.net-en (angol nyelven)