Millner Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Millner Tivadar
Millner Tivadar-1930s.jpg
Millner Tivadar
Született 1899. március 7.
Pécs
Elhunyt 1988. október 28. (89 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása vegyészmérnök
Fontosabb munkái alaktartó volfrámszál kifejlesztése
Díjak lásd elismerései
Kitüntetései Kossuth-díj (1954)
Állami Díj (1970)
Millner Tivadar és Tury Pál GK (grosskristal) volfrámra vonatkozó szabadalma
Értesítés. A javaslatot dr. Bartucz Lajos a Néprajzi Múzeum igazgatója, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára tette.

Millner Tivadar (Pécs, 1899. március 7.Budapest, 1988. október 28.) magyar vegyészmérnök, az MTA tagja. Nevéhez fűződik az alaktartó volfrámszál kifejlesztése.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pécsi Cisztercita Gimnáziumban 1917-ben letett jeles érettségi után Budapesten a Királyi József Műegyetemen folytatta tanulmányait, és 1923-ban kitűnő minősítésű vegyészmérnök oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt már az egyetem Szerves Kémia Tanszékén 1920-ban gyakornok. 1922-1923 éveiben a Pázmány Péter Tudományegyetem Rádium Intézetében tanársegéd. A diploma megszerzése után az Egyesült Izzó Pfeifer Ignác vezette laboratóriumában helyezkedett el, mint laboratóriumi mérnök. Rövid időre visszament a Műegyetemre, ahol 1925-1927 között tanársegéd a Szarvassy Imre professzor vezette Elektrokémiai Tanszéken.

Az Egyesült Izzóban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesült Izzós műszakiak egy csoportja. Első sorban jobbról a második Millner Tivadar, harmadik Tury Pál.

1927-ben visszatért az Izzó Kutatójába. Az ott folyó tudományos munka jelentős részben az izzólámpa tökéletesítésére irányult. A feladat: legolcsóbban a lehető legtöbb fényhez jutni. Az optimális izzó a legkisebb energiafogyasztás mellett a legtöbb fényt adja, a leghosszabb élettartam alatt. Mivel az Egyesült Izzó kartellben működött, a szerződés szerint az izzók élettartamát 850-1150 órában állapították meg. Az élettartam tehát nem volt számottevően növelhető. Így a fejlesztés adott élettartam és fogyasztás mellett minél több fényt adó lámpa előállítására irányulhatott. Ezt egyrészt az izzószál tökéletesítésével, másrészt a töltőgáz minőségének javításával lehetett csak elérni. 1929-ben Bródy Imrével közösen kaptak szabadalmat volfrámszálas, kriptontöltésű izzólámpára. A kriptontöltés lehetővé tette az izzószál hőmérsékletének emelését, a hőveszteség csökkentésére célszerűnek látszott a volfrámszálat kis térfogatban helyezni el, de ugyanezt kívánta a drága kriptongázzal való takarékoskodás szempontja is. Ekkor már argontöltésű, húzott volfrámszálas lámpákat gyártottak. A General Electricnél működő Pácz Aladár kísérletei nyomán készítették 1917-1918-ban a magas hőmérsékleten spiralizált volfrámszálat. Az Egyesült Izzóban is ezen az úton folytak a kutatások. A rideg volfrámból nehéz volt szálat készíteni, továbbá a szál nem volt kellően formatartó: melegen megnyúlt. Tury Pál és Tarján Szabolcs már 1924-ben szabadalmat dolgoztak ki a volfrámanyag javítására. A kísérleteikbe bekapcsolódott Millner Tivadar is. Tury Pállal közösen 1931-ben fogalmazta meg a GK (Grosskristal) volfrámszálra vonatkozó szabadalmát. A változtatás lényege, hogy a kis mennyiségben már korábban a volfrámhoz adagolt ezreléknyi kálium, nátrium és szilicium mellett alumíniumot is adagoltak adalékanyagként. Az adalékanyagokat oxid formájában adták a volfrámporhoz, ez a porkohászati eljárás során elpárolgott ugyan, de 0,01%-ban visszamaradt, és ez elég volt ahhoz, hogy a szál kiváló tulajdonságokkal rendelkezzen. A találmányra azonnal felfigyeltek a világ izzólámpa gyárai, és a nemzetközi izzólámpakartell tagjai azonnal megvásárolták a találmányt. Mind a mai napig, kisebb-nagyobb eltéréssel ennek alapján gyártják az egész világon a volfrám izzólámpákat. Ez a szál nem törékeny, és 1000 órán át is megtartja alakját, nem nyúlik meg. Millner a volfrámszál tökéletesítése mellett részt vett Bródy kísérleti programjában is.

A második világháború kezdetén az Izzót hadiüzemmé nyilvánították és az izzólámpa kutatások háttérbe szorultak. Millner továbbra is vezető beosztásban maradt. 1945-ben az Izzóban működő igazoló bizottság vezetésre alkalmatlannak ítélte.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1936. A Magyar Néprajzi Társaság tagjává választják
  • 1942. A Deutsche Bunsen Gesellschaft tagjává választják
  • 1948. Műszaki doktori cím
  • 1954. Kossuth-díj
  • 1955. MTA levelező tagja
  • 1956. Munka Érdemrend
  • 1958. MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese
  • 1961. MTA rendes tagja
  • 1963. Miskolci Nehézipari Egyetem címzetes egyetemi tanár
  • 1969. A Munka érdemrend arany fokozatával tüntetik ki.
  • 70. születésnapjára megjelenik válogatott műveinek kiadása
  • 1970. Állami Díj I. fokozat – A wolframfém-izzószál fontos alapkutatási problémáinak megoldásáért és az eredmények gyakorlatba való átültetése terén végzett életművéért.
  • 1970. Nemzetközi Porkohászati Unió Plansee Plakettje
  • 1975. Arany oklevél (BME)
  • 1979. Munka Érdemrend (arany fokozat)
  • 1981. Nemzetközi Porkohászati Plansee Plakett
  • 1983. Gyémánt oklevél (BME)
  • 1984. Szocialista Magyarországért Érdemrend

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó kht. 2005)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]