Millenáris Park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a kulturális központról szól. Hasonló címmel lásd még: Millenáris Sporttelep.
Millenáris Park
A Millenáris kulturális központ a levegőből
A Millenáris kulturális központ a levegőből
TelepülésBudapest
Cím1024 Budapest, Millenáris Park
Építési adatok
Építés éve1884–1885 (Ganz gyártelep)
Megnyitás1885 (gyártelep)
2001 (mai jellege)
Rekonstrukciók évei2000–2001 (kulturális központ és közpark)
Építész(ek)2000-ben:

Benczúr László
Teátrum és D épület
Takács Ákos
Fogadó és Torony
Wéber József
B és C épület

Bozsó Annamária
Mélygarázs
KivitelezőKisrókus 2000 Kft.
Céh Rt.
Céh Projekt Kft.
Consultant Kft.
Új Irány Kkt.
Hasznosítása
Felhasználási területkulturális központ, közpark
Elhelyezkedése
Millenáris Park (Budapest belső részének)
Millenáris Park
Millenáris Park
Pozíció Budapest belső részének térképén
é. sz. 47° 30′ 40″, k. h. 19° 01′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 40″, k. h. 19° 01′ 28″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Millenáris Park témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Millenáris Park a magyar főváros és Európa jelentős kulturális és életmódbeli értékeit bemutató – közérdekű és üzleti rendezvényekre is alkalmas – hat hektáros parkja és kulturális központja. Az eredetileg a múlt században Ganz Ábrahám által a Pesti Hengermalom területén alapított vasöntödéből fejlesztették ki a későbbiekben a magyar ipartörténet nemzetközi hírű gyáregységét a Ganz Villamossági Műveket. A műemléki gyárcsarnokok újraformálásáért a Millenáris Park építészeti kialakítása 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott. 2001-es megnyitása óta, 2019 nyaráig a Millenáris Park közel 10 millió vendéget fogadott, és 1500 rendezvény helyszíne volt.

Története[szerkesztés]

A Ganz-gyár[szerkesztés]

Bővebben: Ganz Villamossági Művek
Az A épület, az egykori Ganz Villamossági Művek központi irodaháza

Ganz Ábrahám 1844-ben alapította meg öntőműhelyét Budán, ott, ahol ma az Öntödei Múzeum áll. A kis üzem alig egy emberöltő alatt jelentős gépipari vállalattá növekedett. A gyár Ganz halála után a kiemelkedő tudású gépészmérnök, Mechwart András fejlesztő tevékenysége révén emelkedett rövidesen a hazai üzemek élére. Mechwart 1878-ban hozta létre a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. keretein belül az erősáramú villamosipar alapjait megteremtő villamossági osztályt, amelynek vezetését az elektrotechnika legújabb eredményeivel foglalkozó fiatal és agilis Zipernowsky Károlyra bízta. A kis műhely előbb a második kerületi Kacsa utca egyik udvari épületében, majd a volt Király-malom Fő utcai épületében fejlődött igazi üzemmé, a kontinens egyik legjelentősebb villamossági gyárává.

A kezdeti sikereket az 1884–85-ben Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz és Déri Miksa által kidolgozott transzformátorrendszer, és 1885-ben az első transzformátor megalkotása (amely először tette lehetővé a villamosenergia nagyobb távolságra történő szállítását) koronázta meg. A Ganz-gyár az elektromos rendszerek gyártásával rövidesen világszerte ismertté, elektrotechnikai gyártmányai és berendezései két évtizeden át a világpiac egyik vezetőjévé váltak. Világszerte felhasznált találmányok sora is jellemzi a korszakot, köztük például a Bláthy által megszerkesztett és szabadalmaztatott elektromos fogyasztásmérő, a „villanyóra”, de ide sorolhatók a Kandó Kálmán nevéhez fűződő villamos vontatási rendszer fejlesztései is.

1897-ben épült fel az akkor világszínvonalon álló elektrotechnikai gyár Lövőház utcai épülete, ahol akkor már kétezernél is többen dolgoztak. 1906-ban a gyár önállósította magát, és Ganz-féle Villamossági Rt. néven működött 1929-ig, amikor is – a nemzetközi vetélytársaktól erősen megszorongatva és szakmai tekintélyében megtépázva – visszaolvadt az anyagyárba. Közben 1911–12-ben felépült az a nagyszerelde, amely napjainkra felkerülve az ipari műemlékek sorába, a nemzeti ipar- és kultúrtörténeti örökség emlékeként őrzi a jövő számára a hely szellemét.

Az újabb elismerést és sikert az 1920-as években megindult hazai villamosítás vezető vállalataként érte el a Ganz, majd sikeres korszerűsítései eredményeként rövid időre ismét nemzetközi sikereket is elkönyvelhetett. A válságból a vállalat a nagyvasúti villamosítás Kandó-rendszerű mozdonyai, a Ratkovszky-féle feszültségszabályozók, a különféle Jendrassik-motorok és -turbinák révén lábalt ki, de rövidesen mindent romba döntöttek a második világháborús elemi erejű pusztítások.

A sok nehézség árán újjáépült gyár 1949-től Ganz Villamossági Gyár néven ismét önállóvá vált, majd számtalan szervezeti változást átélve neve 1963-tól Ganz Villamossági Művek lett. Egyre inkább beszűkült piacra termelt a nagyvállalat, s az elmaradt érdemi fejlesztések jelentősen vissza is vetették, bár a nemzetközi piacon néhány versenyképes termékkel még őrizte a cég hajdanvolt nevét. A saját fejlesztés visszaszorulása, a világszínvonaltól történő fokozatos elmaradás, majd a hatékonyság csökkenése, és nem utolsósorban a piacok átrendeződése válságos helyzetbe sodorta a nagy múltú vállalatot.

Időleges kiutat jelentett a külföldi tőke bevonásával a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. létrehozása 1991-ben, ám a termelés fokozatosan csökkent, majd megkezdődött a fővárosi gyártelep vidékre költöztetése. A villamossági vállalat 2000-től Ganz Transelektro Rt. néven működött tovább. A hajdani központi gyártelepen ugyanekkor megkezdődtek a Millenáris Park létrehozását célzó munkálatok.

A helyszín[szerkesztés]

A Ganz Villamossági Művek területe több évszázada kiemelkedő szerepet játszik Budapest fejlődésében. 2000-től a megtartott és felújított épületek kulturális funkciót kaptak, az épületek környezete pedig igényes közparkká alakult át. A közelben, a mai Margit híd budai hídfőjében már a római korban is katonai tábor működött, de a Budai Vártól északra fekvő térség gazdasági hasznosítása a 13. század végén indult el. A mai Margit körút beépítése döntő mértékben az 1809–1850 közötti időszakban történt meg. E virágzó időszakban indította meg termelését az egykori Kórház (ma Ganz) utcában a Ganz Vasöntöde. A Ganz Ábrahám által 1844-ben alapított kis öntőműhely alig egy emberöltő alatt Európa-szerte jelentős gépipari vállalattá növekedett.

A gyár előbb Ganz Ábrahám világszínvonalú szabadalma alapján kéregöntésű vasúti kerék, majd a kéregöntéses technológiából – immár Mechwart András irányítása alatt – továbbfejlesztett malomipari hengerszék gyártásával foglalkozott. Mechwart András meghatározó szerepet játszott abban is, hogy a mai Lövőház utca–Margit körút–Kisrókus utca–Marczibányi tér által határolt területen megalakult a villamossági gyár, amihez mások mellett olyan nemzetközi hírű mérnökök, tudósok kötődtek, mint Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa vagy Jendrassik György.

A gyár egyik első épülete a D jelű szerelőcsarnok (ma az Üvegcsarnok) volt. Ezt alig több mint egy évtizeddel később, 1911–12-ben a gyár fejlődése nyomán szükségessé vált bővítésként a B jelű (ma a Nagycsarnok), 1997-ben műemléki védettség alá helyezett nagyszerelde követte.

A gyár területe a városrész fejlődése nyomán felértékelődött, így már a két világháború között felmerült kiköltöztetése, azonban a háborús konjunktúra következtében az erre irányuló tárgyalások megszakadtak. A második világháború befejeztével az épületállomány és a géppark több mint fele megsemmisült vagy használhatatlanná vált. Az újjáépítést követően rohamtempóban épült meg a két, C és F jelű, 5 csarnokszint egymás fölé helyezésével kialakított vasbeton épület az IPARTERV tervezésében.

Az 1990-es évek közepétől ismét napirendre került a környezetszennyezés problémája, és a felértékelődött térség környezethez illeszkedő hasznosítása érdekében a gyár áttelepítése. Jelentős anyagi vonzatai és a tulajdonosváltások miatt erre csak 2000 közepétől kerülhetett sor, immár az érintett II. kerületi önkormányzat által elfogadott szabályozási tervekkel összhangban.

Az 1999 tavaszán elindult koncepcióalkotás nyomán a megtartott és felújított épületek kulturális funkciót kaptak, az épületek környezete pedig a lakosság számára használható igényes közparkká alakult át.

Az átalakítás[szerkesztés]

Madártávlatból a Park 2019-ben

A Ganz-telep átépítésének alapelve az volt, hogy az értékes és megtartható épületek, épületrészek korszerű térformálással és igényes kialakítással váljanak a kiállítási- és rendezvényközpont méltó környezetévé. A koncepció-alkotás egyik legnehezebb feladata a megtartandó és elbontandó épületek kiválasztása, a vonzó térarányok, téralakítások meghatározása volt. Ennek eredményeként került lerobbantásra a két – a terület „revitalizációja”, újraélesztése szempontjából legkevésbé kívánatos – magasépület.

A megtartott B jelű műemlék épület, (Nagycsarnok) és a D épület (Üvegcsarnok), a közöttük felépült C jelű új bejárati épület (Kerengő), valamint az általuk határolt térségben a vízfelülettel gazdagított park alatt létesült mélygarázs ma az ország egyik legnagyobb kiállítócsarnokának elemeit alkotják.

Ugyancsak megmaradt az E jelű szerelőcsarnok, (az egykori Teátrum), ma a Nemzeti Táncszínház épülete.

A Fény utcai főbejáratnál található a G jelű Fogadó épület, mely többféle kiszolgáló- és vendéglátó funkciót lát el, és egyben alkalmas a kiállítási- és rendezvényprogramhoz kapcsolódó szakmai és más események befogadására is.

A bontási munkák 2000. augusztus 12-én kezdődtek meg, és szeptember 25-ig hat robbantással került elbontásra a két 37 m magas, 126 m hosszú ipari épület és a gyárkémény. A bontási munkákat megelőzően több tízezer liter olajat kellett elszállíttatni a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően. A bontások során összesen kb. 120 000 köbméternyi bontási törmelék keletkezett, amivel együtt 2,5–3 ezer tonna acélszerkezetet is elszállítottak.

A Millenáris egykori létesítményei / kiállításai[szerkesztés]

Álmok Álmodói[szerkesztés]

A magyar tudomány, ipar, technika, művészet és kultúra kiemelkedő személyiségeit és találmányait mutatta be 2001 és 2002 között az "Álmok álmodói – világraszóló magyarok" című tárlat, amely célja nemcsak az volt, hogy tematikusan felvonultassa a magyarok találmányait, kezdeményezéseit, hanem az is, hogy kedvet csináljon a felnövekvő nemzedékeknek a kulturális, tudományos, technikai, művészeti, ipari életben való kreatív részvételhez. A kiállítás 2002 májusában zárt be, addig több mint 370 ezer látogatója volt.

Jövő Háza kiállítás[szerkesztés]

A 2005 és 2007 között a kiállítás 3000 négyzetméteren, két szinten várta a látogatókat időről időre változó és cserélődő bemutatókkal. A kiállítás tematikája széles spektrumon mozgott: a génkutatástól az űrhajózáson át a csillagászatig, valamint a fogyatékkal élők életét az épeknek bemutató Ability Park.

A Jövő Házában helyet kapott számos kortárs magyar médiaművészeti alkotás is, amelyeket a Nemzeti Kulturális Alap külön e célra kiírt pályázatának nyertesei hoztak létre. A pályázatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 50, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 100 millió forinttal támogatta. A Jövő Házában kiemelt szerepet kaptak a magyar szellemi termékek, ugyanakkor a kiállítás jövőorientált külföldi fejlesztéseknek is helyet adott. A négy űrkutatási bemutató – köztük a magyar Mars-járó – mellett az "Élet a tervezőasztalon", illetve "A szív képei" kiállítások is mind-mind egyedi, magyar, kifejezetten a Jövő Háza számára készült fejlesztések, csakúgy, mint a repülőgép-szimulátor.

Csodák Palotája[szerkesztés]

Bővebben: Csodák Palotája

A Csodák Palotája egy 1994-ben indult kiállítássorozat, melyet 2005 és 2012 között a Millenáris D épületében, az egykori nagyforgácsoló üzem csarnokában üzemelt. Az intézmény Öveges József álma volt, aki a természet és a fizika törvényeit a tévéműsora (100 kérdés) szabta kereteken túl, de ahhoz hasonlóan játékos formában kívánta bemutatni az érdeklődőknek, fiataloknak, gyermekeknek egy arra alkalmas helyen. A kiállítás a 2012. év folyamán Budafokra, a Campona bevásárlóközpontba majd 2017-ben Óbudára, a Bécsi útra költözött..

A Millenáris jelenlegi létesítményei[szerkesztés]

Park[szerkesztés]

Az épületkomplexum egy füves területekkel és tavakkal tarkított zöldövezeti parkban fekszik. A Park lehetőséget biztosít alternatív szabadidős, pihenő tevékenységeknek, illetve programok kültéri fogadására is. A Park egyik előnye – amely miatt a látogatók is különösen kedvelik – a pihenésre szabadon használható füves területek nagysága és kulturált kialakítása. A Park összterülete: 48 200 m², amelyből a zöldterület 16 200 m²-t foglal el.

A Park szabadidős céljait szolgálja az összesen mintegy 850 m² területű játszótér. A Zöld Péter játszótér mellett, amely egy magyar népmese motívumait eleveníti meg és a 3-12 éves korosztály igényeire szabottan készült, 2019 ősze óta egy mozgáskoordinációt fejlesztő akadálypálya-rendszer is működik, amelyet az 5-14 éves korosztály számára terveztek. Az esztétikus, kiváló minőségű és biztonságos moduláris elemek gyártója a német Berliner volt.

2001-es megnyitása óta, 2019. második felében a Park és épületei először estek át egy komolyabb revitalizáción. Az utcabútorokat és a térköveket mindenhol lecserélték, a tó új gépészetet kapott, a gyep és a park teljes növényzete megújult. Elkészült a Fény utca felszín alatti átvezetésétől a Nemzeti Táncszínházig húzódó terület parkosítása is. Mintegy 60 új fát telepítettek,1300 m²-en cserjéket és évelő növényeket ültettek, és 1100 m²-rel nőtt a gyeppel borított terület nagysága. Ezzel egyidejűleg a Millenáris legnagyobb befogadóképességű rendezvénycsarnoka a "B" épület – az 1911-ben megnyílt egykori Nagyszerelde – teljes gépészeti és energetikai felújításon esett át, új a padlóburkolat és a kiszolgáló helyiségeket is korszerűsítették.

Millenáris Széllkapu[szerkesztés]

A Fény utca és a Margit körút között megmaradt Ganz épületeket a Gazdasági Minisztérium 1968-1970 között, a Margit körúti fogház helyére épült Margit körúti irodahazával együtt 2014-2015 között bontották le.[1][2] A "Millenáris Széllkapu" integrált zöldfelület-fejlesztési program eredményeként a korábbi Ganz gyár területén 2017-2019 között egy kortárs közpark jött létre, kiegészítve a Millenáris Park meglévő területét és szervesen összeépülve azzal. A fejlesztés azon túl, hogy hozzájárult a korábban alulhasznosított terület megújításához, számos közvetett hatáson keresztül erősítette a környező városszövet átalakulását, illetve az itt lakók és a környéket használók életminőségének javulását. A 2,5 hektáros zöldfelület jelentősen javítja a környék levegőjét, egyedülálló zöld növényfalával, őshonos, de stressztűrő növényzetével és nagy vízfelületével utat enged a friss dunai szélnek. A tervek szerint ezenkívül az ötszáz férőhelyes mélygarázs és a Fény utcának a park zöldfelületeibe integrált lefedésével a környék felszíni autóforgalmát is csillapítanák. A hírhedt fogház emlékére itt állították fel a Mártíremlékművet, Kiss Nagy András 1979-ben készült alkotását.[3] A Széllkapu 2020. augusztus 20-án nyilt meg.[4]

B épület (Nagycsarnok)[szerkesztés]

Az 1911-ben épült két gyárépület részleges lebontásával és a kettőt összekötő modern épület hozzáadásával alakult ki a rendezvény- és kiállítócsarnokok impozáns együttese, amelyben egész évben jelentős rendezvények és kiállítások kapnak helyett.

A Nagycsarnok (B épület) hatalmas belmagasságával, és az ezt kihasználó több szint kiépítésével impresszív látványt nyújtó műemlék épület. A közel 16 méter belmagasságú B épület engedélyezett befogadóképessége 1500 fő, így tökéletes helyszín nagy létszámú fogadásoknak is. Az ablakokon keresztül természetes fény jut az épületbe. A földszinten 3640 négyzetméter, a galérián további 1880 négyzetméter rendezvényterület áll rendelkezésre.

C épület (Kerengő)[szerkesztés]

A C épület a New York-i Guggenheim Múzeumot idéző spirális elrendezésével, nagyvonalú, lendületes belső terével közös előcsarnoka, fogadótere és több szintű összekötője a B és D csarnoknak, de modern kialakítása miatt rendezvény-helyszínként és önálló kiállítási térként is jól hasznosítható. A Galéria földszinti hasznos területe: 332 m². Kiszolgáló helyiségeihez mosdók, ruhatár, recepciós pult, pénztár és az első emeleten egy büfé tartozik.

D épület (Üvegcsarnok)[szerkesztés]

A D épület a Park legöregebb épülete. Eredeti méretét rossz állapota miatt nem lehetett megtartani. Hatalmas üvegfalával szervesen kapcsolódik a Parkhoz.

Az épület monumentális üveghomlokzatának köszönhetően a rendezvénytér szinte összeér a parkkal. Az 1100 m2 alapterületű, 15 méteres belmagasságú rendezvényteret, a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően természetes fény világítja be. Az Üvegcsarnokban két különterem található. Egy 120 fős moziterem és egy 60 fős különterem.

E épület (Nemzeti Táncszínház)[szerkesztés]

A 2019 februárjában átadott Nemzeti Táncszínház épülete a Millenáris Parkban
A korábbi Millenáris Teátrum a Nemzeti Táncszínház helyén

2019. február 15-én nyitotta meg kapuit Budapest egyedülálló új kulturális színtere: a Nemzeti Táncszínház új épülete, mely a Millenáris Parkban kapott helyet. Az épület a ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján készült el. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és akár a jövőbeli igényeinek is.

A legmodernebb színháztechnikával felszerelt, különleges építészeti megoldásokat felvonultató épületben két színházterem és kamaraterem várja a tánc szerelmeseit, emellett próbatermek segítik a professzionális táncosok felkészülését. Az épület előcsarnoka a park látogatói számára is nyitott közösségi térré válhat, lehetőséget adva arra, hogy a Millenáris még inkább bekerüljön a fővárosi vérkeringésbe.

A 6950 négyzetméteres új Nemzeti Táncszínházat a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek a kétezres évektől stúdióként működő egykori ipari épületéből alakították ki. A beruházás eredményeképpen az épület új főhomlokzatot és előcsarnokot kapott, valamint létrehozták a 368 főt befogadó nagytermet, a 120 fős kistermet, a két próbatermet, a kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, amely a táncprodukciók művészi lehetőségeit bővíti, valamint az új előcsarnokban szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó is az új közösségi tér létrehozásának koncepcióját szolgálja.

A legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális, 16x24 méteres színpadot alakítottak ki. A nagyterem mobil nézőtérének tervezésére egy magyar céget kértek fel, amely többek között a New York-i 9/11 Memorial Museum részére is készített székeket, míg a kisteremben a Peter Zec és Otl Aicher által alapított Red Dot Design-díjas székek fogadják a nézőket.

G épület (Fogadó)[szerkesztés]

A Fogadó (G épület) a harmincas években épült gépjavító, galvanizáló üzem 2001. február 1-jén nyitotta meg kapuit a Millenáris Park első elkészült épületeként. A Fogadó épülete jelen állapotában is megőrizte ipari jellegét. A G épület 2021-ben kezdődő teljes körű felújítás után ismét a családi és gyerekprogramok, kulturális és üzleti rendezvények, koncertek közkedvelt helyszínéül szolgál. A modern külsővel rendelkező műemléki épület korábbi alapterülete rendezvénycsarnokkal és konferenciateremmel bővült. A földszinten beépíthető színpad és rendezvényterület, információs pult, ruhatár, illetve büfétér került kialakításra.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Millenáris_Park&oldid=26825152”