Militia Templi – Christi pauperum Militum Ordo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Militia Templi – Christi pauperum Militum Ordo
Templomos Lovagrend-kereszt
Templomos Lovagrend-kereszt
Megalakulás dátuma1979
Típusszövetség


A Militia Templi – Christi pauperum Militum Ordo (Templomos Lovagrend – Krisztus szegény Lovagjainak Rendje) egy római katolikus laikus lovagrend.

Történet[szerkesztés]

1979-ben Olaszországban gróf Marcello Alberto Cristofani della Magione Clairvaux-i Szent Bernát „De laude novae militiae” című művének szellemiségét követve új szerzetesrendet alapított Templomos Lovagrend (Militia Templi – Christi pauperum Militum Ordo) néven, a jogutódlás követelése nélkül, de az ősi Rend reguláját alapul véve. Ez a Rend még abban az évben állami, 1988-ban pedig egyházi jóváhagyást nyert. 1989-ben II. János Pál pápa örök érvénnyel egy sor teljes búcsút engedélyezett a templomos lovagok életének különböző ünnepeire, e mellett a Vatikánban bíboros patrónust is nyert Őexcellenciája, Edouard Gagnon (+2007) személyében. A Lovagrend egyházi elismerését mutatja még, hogy a „Dizionario degli Istitut di Perfezione” (Edizione Paoline, Roma 1997) című hivatalos egyházi kiadvány a „Templomosok restaurációja” című fejezetben ezt a lovagrendet ismerteti, mint az egyetlen legitim Templomos Lovagrendet.

Az újjáalakult Templomos Lovagrend és annak magyar preceptóriája, méltó módon az ősi templomosokhoz, egyházi lovagrendként kíván itthon is működni. A működését Magyarországon 1999-ben Dr. Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnöke engedélyezte az ország területére. E mellett területi működési engedélyekkel rendelkezik Gyulay Endre szeged-csanádi püspök atyától (1998, 1999), Dr. Dankó László (+1999) kalocsa-kecskeméti érsek atyától (1998), Dr. Várszegi Asztrik OSB főapát-püspöktől (1999) is. A Rend hazai lovagjai tetteikkel és lelkiségükkel, amely a katolikus szenthagyományban és XVI. Benedek pápa 2007-es Summorum Pontificum motu proprio-jában foglalt szabályozásának megfelelően, a liturgikus ünneplés rendkívüli formájában (forma extraordinaria) nyugszik, igazolják elkötelezettségüket, lelki és szellemi rátermettségüket, valamint teljes és feltétlen hűségét a katolikus Anyaszentegyház iránt.

A magisztràlis szèk cìme: Castello della Magione, Poggibonsi (Siena) Olaszország.

Lásd még[szerkesztés]

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Ordine della Milizia del Tempio, Regola dei poveri Cavalieri di Cristo, Cancelleria Magistrale della Milizia del Tempio, Poggibonsi (Siena) 1992;
  • Ordine della Milizia del Tempio, Sviluppo e Criteri di Sviluppo, Cancelleria Magistrale della Milizia del Tempio, Poggibonsi (Siena) 2006;
  • AA.VV., I Templari: Mito e Storia. Atti del Convegno internazionale di studi della Magione Templare di Poggibonsi - Siena, 29-31 maggio 1987, Viti-Riccucci, Sinalunga (Siena) 1989;
  • Giuseppe Mantelli, La Magione casa templare sulla via Francigena, La Magione dei Templari, Poggibonsi (Siena) 1990;
  • Giancarlo Rocca, La restaurazione dei templari, in Guerrino Pelliccia e G. Rocca (diretto da), Dizionario degli Istituti di Perfezione, vol. IX, Paoline, Roma 1997, coll. 903-905;
  • AA.VV., Kèter èv szerzetessège, vol. II, Dinasztia, Budapest 1998, pp. 1279–1282;
  • Isidoro Palumbo (a cura di), La Milizia del Tempio, p.i.p., Bologna, 1990.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Militia_Templi_–_Christi_pauperum_Militum_Ordo&oldid=25353361”