Milica montenegrói királyi hercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Milica Nyikolajevna nagyhercegné
Milica Nyikolajevna of Montenegro.jpg
Milica Nyikolajevna
Született 1866. július 14.
Cetinje; Montenegró
Elhunyt 1951. szeptember 5. (85 évesen)
Alexandria; Egyiptom
Házastársa Pjotr Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg
Gyermekei Nagyezsda Petrovna Romanova orosz hercegnő
Marina Petrovna Romanova orosz hercegnő
Roman Petrovics Romanov orosz herceg
Szülei I. Miklós montenegrói király

Milica montenegrói királyi hercegnő, férjezett Milica Nyikolajevna orosz nagyhercegné (szerbül: Кнегиња Милица Николајевна Петровић-Његош / Kneginja Milica Nikolajevna Petrović-Njegoš, oroszul: Великая княгиня Милица Николаевна Романова; Cetinje, 1866. július 14.Alexandria, 1951. szeptember 5.) montenegrói királyi hercegnő, házassága révén orosz nagyhercegné.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coat of arms of Montenegro.svg

Milica királyi hercegnő 1866 decemberében látott napvilágot a montenegrói királyi család egyik tagjaként, I. Miklós montenegrói király és Milena Vukotić királyné második leányaként.

A hercegnőt és húgát, Anasztázia hercegnőt hamar elszakították családjuktól, amikor II. Sándor orosz cár uralkodása alatt politikai okból Szentpétervárra kerültek a cári család gyámsága alá. Az orosz uralkodócsalád a Szmolnij Intézetben, egy jó nevű, nemes kisasszonyok számára fenntartott iskolában neveltette a két hercegnőt. A család kedvesen, örömmel fogadta a testvéreket, a családi összejövetelekre is meghívta őket; ellenben a szentpétervári arisztokrácia gúnyosan figyelte a montenegrói hercegnőket, nem tartván őket „jó partinak”. A hátuk mögött a „fekete hercegnőknek” hívták őket, ezzel utalva a nővérek sötét bőrére és hajára. A testvérek tanulmányaik befejezése után is az orosz fővárosban maradtak; nénjük, Ljubica Zorka szerb királyné korai halálát követően az ő gondjaikra bízták unokahúgukat, Ilona szerb királyi hercegnőt, aki ugyancsak a Szmolnijba került.

Házassága és gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1889. július 26-án Peterhofban Milica hercegnő feleségül ment Pjotr Nyikolajevics orosz nagyherceghez, pár hónappal azelőtt, hogy Anasztázia hercegnő nőül ment volna a cári család egyik alágának, a Romanovszkij-ház egyik hercegéhez. Milica hercegnő nagyhercegnéként is megtarthatta eredeti nevét, de felvette mellé az apai nevét is, így lett belőle „Milica Nyikolajevna”; mivel ortodox keresztény volt, nem kellett átkeresztelkednie. Pjotr Nyikolajevics és Milica Nyikolajevna kapcsolatát harmónia és boldogság jellemezte, mely a kettejük közötti erős vonzalomból fakadt. Összesen négy gyermekük született, akik közül az utolsó két leány ikerpárként jött világra, ám az egyikük születése napján elhalálozott:

Milica Nyikolajevna nagyhercegné gyermekeivel 1900 körül

Szofja Petrovnát, Nagyezsda hercegnő ikerhúgát nagyanyjuk, Alekszandra Petrovna nagyhercegné temette el kijevi kolostorának udvarán. A gyermekek III. Sándor cár rendelkezése mind hercegni rangot viseltek, annak ellenére, hogy egy nagyherceg utódjai voltak.

Milica nagyhercegné húga, Anasztázia hercegnő 1906-ban elvált első férjétől, majd hozzáment Pjotr Nyikolajevics bátyjához, ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceghez. A montenegrói hercegnők így amellett, hogy testvérek, egyben sógornők is voltak. A nagyhercegnék az okkultizmus és a miszticizmus hívei voltak. Eleinte egy Philippe nevű sarlatán követői közé tartoztak, de amikor Grigorij Raszputyin kezdett hírnévre szert tenni a szentpétervári arisztokrácia körében, a nővérek Raszputyin társaságába szegődtek. A Raszputyint gyűlölő oroszok Milica nagyhercegné és a családja ellen fordultak; Feliksz Felikszovics Juszupov herceg például egyenesen az „Ördög erőinek középpontja” nevet adta a pár znamenkai otthonának.

Raszputyin egy magát „sztarecnek” nevező paraszti származású szemfényvesztő volt, aki azt állította, képes meggyógyítani a vérzékenységben szenvedő Alekszej cárevicset. A legtöbb Romanovnak (így például Marija Fjodorovna anyacárnénak) szilárd meggyőződése volt, hogy Anasztázia és Milica egyengették Raszputyin útját a cári családig. Raszputyin nagy befolyásra tett szert Alekszandra Fjodorovna cárné és II. Miklós cár felett, ami végül ahhoz vezetett, hogy a Romanovok elvesztették tekintélyüket a nép szemében.

Száműzetésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor 1917-ben összeomlott a monarchia, a Nyikolajevicsek – id. Nyikolaj Nyikolajevics, Anasztaszija nagyhercegné apósának leszármazottjai – a Kaukázusban voltak, mivel 1915-ben ifjabb Nyikolaj Nyikolajevics lett a terület alkirálya. A bolsevikok hatalomátvételének hírére a Nyikolajevicsek a Krím félszigetre utaztak, ahol több Romanov is gyülekezett a bolsevikok elől menekülve. 1918 novemberében egy brit hadihajó érkezett a Krímre, hogy elszállítsa az életben maradt családtagokat. Az ajánlattal azonban csak néhányan éltek; a Nyikolajevicsek ottmaradtak Marija Fjodorovna anyacárnéval. 1919 elején a HMS Marlborough angol hajó újból menekülési lehetőséget kínált nekik, és ezúttal már nem utasították vissza azt.

A Nyikolajevicsek Isztambulban átszálltak a HMS Nelsonra, mely Olaszországba, Genovába vitte őket. Ilona olasz királyné, Milica Nyikolajevna nővére menedéket ajánlott fel a família számára. A család később Franciaországba települt át, akárcsak a legtöbb orosz emigráns. Pjotr Nyikolajevics nagyherceg 1931. június 17-én hunyt el. Az özvegy Milica Nyikolajevna nővére, Anasztázia hercegnő halálát, majd a második világháborút követően Egyiptomba költözött. Itt élte le élete hátralevő részét a száműzetésben lévő olasz királyi család társaságában. 1951. szeptember 3-án érte a halála Alexandria városában.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Milica montenegrói királyi hercegnő témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]