Mikulin AM–42

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
AM–42
Mikulin AM-42 - Deutsches Museum.JPG
AM–42 repülőgépmotor a Deutsches Museumban kiállítva

Fajtája folyadékhűtésű, benzinüzemű motor
Ország  Szovjetunió
Gyártó 24. sz. motorgyár
Tervező OKB–300 (főkonstruktőr: Alekszandr Mikulin)
Első üzemelés 1942. november
Fő alkalmazás Il–10
Gyártási darabszám 10 232

A Mikulin AM–42 V12 hengerelrendezésű, folyadékhűtéses, dugattyús repülőgépmotor, amelyet az 1940-es évek elején fejlesztettek ki a Szovjetunióban. Elsősorban az Il–10 csatarepülőgép motorjaként használták, de több más repülőgépbe is beépítették.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kifejlesztéséhez az Iljusin által elképzelt, a háború tapasztalatai alapján erős péncélzattal felszerelendő nehéz vadászrepüőgéphez szükséges nagy teljesítményű motor iránti igény jelentette az alapot. Tervezésénél az Il–2 csatarepülőgépeken alkalmazott Mikulin AM–38F jelentette az alapot, amelynek a teljesítménye azonban nem felelt meg az új elvárásoknak. A fejlesztési munkálatok 1942 októberében kezdődtek M. R. Filinszkij vezetésével a 24. sz. üzem Alekszandr Mikulin vezette tervezőirodájában.

Az elkészült prototípust 1943 májusától az Il–AM–42 típusnévvel jelölt átalakított Il–2-n tesztelték. 1944-ben a mtor sikeresen szerepelt az állami hatósági vizsgán, ezt követően elkezdődhetett a sorozatgyártása a 24. sz. üzemben. A motort az Il–2 továbbfejlsztett változatába, az Il–10-be építették be. Ezek a csatarepülőgépek 1945 februárjában jelentek meg először a fronton.

Az első sorozatpédányoknál az üzemeltetés során problémák jelentkeztek. A porszűrő hiánya miatt a hengerek tömítűgyűrűinél erős kopás jelentkezett. Emiatt csökkent a hengerekben a kompresszió, csökkent a motorteljesítmény. Szintén meghibásodásokhoz vezetett a hűtővíz beszivárgása a motorházba, ahol kevredett a kenőolajjal. Ezeket a műszaki problémákat a későbbi sorozatoknál megszüntették.

Az AM–42 motornak 1943–1944-ben elkészítették a közvetlen üzemanyag-befecskendezéses, növelt teljesítményű változatát, az AM-43-t. Ezt az Il–16 csatarepülőgéphez szánták. A repülőgép fejlesztését a második világháború befejeződése miatt azonban beszüntették, és a motor megbízhatóságával is gondok voltak. Később felmerült az AM–43 motorok lehetősége az Il–10-en. 1945 decemberében néhány Il–10-zel tesztelték az AM–43-t, de a motor elégtelen megbízhatósága miatt feladták ezt az elkézelést.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

12 hengeres, V-hengerelrendezésű dugattyús benzinmotor. A két hengersor 60°-t zár be. A forgattyús tengelyre a szemben lévő hajtókarok villás megoldással csatlakoznak. A dugattyúk acél hengerperselyben mozognak. Hengerenként 2 szívó és 2 kipufogó szeleppel rendelkezik. A hengerenkénti 4 szelepetet mindkét hengersoron egy-egy vezérműtengely vezérli. A motort reduktorral látták el, ennek fogaskerekei nyílfogazásúak.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műszaki adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hengerűrtartalom: 46,66 l
  • Száraz tömeg: 996 kg
  • Névleges teljesítmény: 1490 kW (2000 LE)
  • Kompresszióviszony: 5,5

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]