Mikronézia az első világháborúban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikronézia szigeteinek japán megszállása
A mikronéziai régió térképe (a rózsaszín körben van maga a régió).
A mikronéziai régió térképe (a rózsaszín körben van maga a régió).

KonfliktusElső világháború
Időpont1914. október 6.
HelyszínMikronézia (Marshall-szigetek, Karolina-szigetek, Mariana-szigetek, Palau)
EredményAntant győzelem
Szemben álló felek
Japán Japán Birodalom Német Birodalom

Az első világháború idején, 1914-ben Európával párhuzamosan megkezdődtek a harcok Mikronézia szigetein is.

A német gyarmatok elfoglalása[szerkesztés]

A távoli tengereken cirkáló német hadihajókhoz hasonlóan alakultak a különböző német gyarmatok sorsai is. A csendes-óceáni német gyarmatokon néhány kivétellel nem tartózkodott jelentősebb katonai erő, ezért könnyen meg lehetett szállni őket. Minden német távol-keleti gyarmat gyakorlatilag már a háború első hónapjaiban elveszett. Elsőnek augusztus 29-én Szamoa esett el, ahol a jelenlevő néhány német katona tűzharcot kezdeményezett a bevonuló új-zélandi katonákkal szemben, de azok gyorsan elfoglalták a szigetet. Azután Német Új-Guinea következett, aminek a 300 fős helyőrségével is gyorsan elbántak az ausztrál katonák (kivétel néhány katona, akik a dzsungel belsejébe menekültek és 1918-ig kitartottak). Az ausztrálok még ugyanazon a napon elfoglalták a Bismarck-szigeteket és a Salamon-szigeteket.

Mikronézia elvesztése[szerkesztés]

Mikronézia német szigeteinek megszállására október 6-án került sor, mikor is japán csapatok érkeztek a térségbe és partra szálltak a németek uralta szigeteken. Nem ütköztek ellenállásba és elfoglalták a Marshall-szigeteket, a Karolina-szigeteket, a Mariana-szigeteket és Palaut. A németek elvesztették még Naurut.

A szigetek sorsa[szerkesztés]

A háború után a Német Birodalom elvesztette az összes gyarmatát és azok a Népszövetség tulajdonába kerültek. A békekötés után Nauru kivételével (ami ausztrál gyarmat lett) minden más mikronéziai gyarmat a Japán Birodalom részévé vált. Ezek a területek a Dél-tengeri mandátumterület (南洋庁, nanjó csó) nevet kapták, ami 1919 és 1947 között állt fenn.

Források[szerkesztés]