Miháltz Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Miháltz Pál (Magyarvalkó, 1899. április 1.Budapest, 1988. november 25.) festőművész, művészetpedagógus

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képzőművészeti tanulmányait 1918-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre növendékeként, majd 1922-ben Vaszary Jánost választotta mesteréül. Ekkor színesedik ki addigi mélytónusú, sötét színezetű palettája. Vaszary hatására témavilága is megváltozik: szimbolikus értelmű bibliai jeleneteket fest. 1929-ben Olaszországban jár. Képei átmenetileg az olasz novecentoval is rokonságba kerül. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozik, 1946-ban választották a Régi Művésztelep tagjává. A KUT és az UME tárlatain 1926-tól vesz részt. 1927-től Barcsay Jenővel együtt rajzot tanít a fővárosi iparostanonc iskolában. 1928-1946 között a Műegyetem Szabadkézi Rajz tanszékén tanít. 1946-1959 között az Iparművészeti Főiskola professzora. 1933-ban jelenik meg Egy élet regénye című 41 lapos linómetszet sorozata Lyka Károly előszavával. Az 1930-as években Szentendre vonzáskörébe kerülve alakította ki önálló stílusát. Mind a posztimpresszionizmus, mind a szimbolizmus hatott rá. Festészetét a kifinomult magas színkultúra, a konstruktivizmus fegyelme jellemzi. Meghatározó témája az ember és környezete, meditatív, melankolikus, kissé révedező átírással. A nyolcvanas években művészete még bensőségesebb, drámaibb színezetű és monumentalitással telítődik. 1981-ben műveinek legjelentősebb részét a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának, a szentendrei Ferenczy Múzeumnak ajándékozta.

Elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentősebb kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Miháltz Pál témájú médiaállományokat.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]