Mignon (opera)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mignon Ambroise Thomas operája három felvonásban, öt képben. A szerző legismertebb műve a Hamlet mellett.

Szövegét Goethe Wilhelm Meister tanulóévei című műve nyomán Jules Barbier és Michel Carré írta.

Az ősbemutató plakátja. (Jules Chéret terve.)

Ősbemutatója a párizsi Opéra Comique-ban volt, 1866. november 17-én, 1894-ben már az 1000. előadást tartották itt. Első külföldi előadása a következő évben, Antwerpenben volt. Gyorsan eljutott az egész (operai) világba. 1868: Bécs, Genf, Weimar; 1869: Baden-Baden, Berlin, Prága. Londonban a Drury Lane mutatta be olaszul, 1870. július 5-én (angolul: 1880). Európán kívül először New Yorkban, az ottani Zeneakadémián játszották 1871. november 22-én (itt is olaszul), a Metropolitan Operában 1883. október 21-én kezdték játszani. Buenos Airesben 1881-ben volt a bemutató. Kelet-Európa: Szentpétervár: 1871, Varsó: 1873, Szófia: 1921, Bukarest: 1929. A 20. század közepéig az egyik legnépszerűbb francia opera volt világszerte.

Magyarországon Ormai Ferenc fordításában a Nemzeti Színház mutatta be 1873. szeptember 20-án, az Operaház 1886. október 10-én játszotta először, utolsó hazai előadása is itt volt, 1933. május 6-án. A Népopera egy héttel megnyitása után, 1911. december 15-én mutatta be és fennállása alatt gyakran játszotta.

Cselekménye a 18. század végén zajlik, az I. és II. felvonásban Németországban, a III. felvonásban Itáliában.

Személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ehnn Berta a címszerepben (Bécs, 1885)
Név Hangfekvés
MIGNON, akit gyermekkorában elraboltak egy olasz kastélyból mezzoszoprán
PHILINE, szinésznő szoprán
FREDERICK, fiatal nemes buffotenor vagy kontraalt
WILHELM, utazó diák tenor
LAERTES, szinész tenor
LOTHARIO basszus
JARNO, cigány basszus
ANTONIO, szolga a kastélyban basszus
Városiak, cigányok, színészek, szolgák. vegyeskar

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marilyn Horne (Mignon), Alain Vanzo (Wilheim Meister), Ruth Welting (Philine), Nical Zaccaria (Lothario), Frederica von Stade (Frédéric) stb.; Ambrosian Operakórus, Philharmonia Zenekar, vez. Antonio de Almeida (1977) Sony Classical 88697527332 [CD-kiadás]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eősze László: Az opera útja. 3. bőv. kiad. Budapest, 1972. Zeneműkiadó.
  • Molnár Klára: A Népopera – Városi Színház. 1911–1951. Budapest, 1998. Orsz. Színháztört. Múzeum és Intézet ISBN 963 900 051
  • Seeger, Horst: Opernlexikon. 3. ... überarb. ... Aufl. Berlin, 1978. Henschelverlag. ISBN 3362000142
  • Till Géza: Opera. 2. kiad. Budapest, 1985. Zeneműkiadó. ISBN 9633306469
  • A hetvenötéves Magyar Állami Operaház. 1884–1959. Budapest, 1959. Magyar Áll. Operaház