Michiel van Kempen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michiel van Kempen
Michiel van Kempen.JPG
Született
1957. április 4. (57 éves)
Foglalkozása író

Michaël Henricus Gertrudis (Michiel) van Kempen (Oirschot, 1957. április 4. –) holland író, irodalomtudós, a suriname-i irodalom és kultúra kutatója. Több regény, elbeszélés, esszé, úti beszámoló és forgatókönyv szerzője. Több szöveggyűjteményre való karib irodalmat válogatott össze, és számtalan suriname-i irodalomról szóló tanulmányt írt, melyek együtt a kétkötetes Een geschiedenis van de Surinaamse literatuur (2003) (A suriname-i irodalom története) című alapműben jelentek meg.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eindhoveni Van der Putt Líceumban eltöltött évek után Van Kempen holland nyelv és irodalom szakosként diplomázott a Nijmegeni Katolikus Egyetemen, és az Universiteit van Amsterdamon 2002. június 5-én doktorált az ötkötetes A suriname-i irodalom története című disszertációjával, melyből 2003-ban jelent meg a kétkötetes kézikönyvkiadás. A könyv 1400 oldalon ad körképet Suriname orális és írott irodalmáról.

Van Kempen egy ideig tanárként is munkálkodott. 1980 és 1982 között Nijmegenben majd, 1983 és 1987 között Paramariboban. Suriname-ban docensként és 'kreatív íróként' dolgozott a Academie voor Hoger Kunst- en Cultuuronderwijs (Művészeti és Művelődési Akadémián), majd a Kultúra és Oktatásügyi Minisztérium általános kulturális ügyekkel foglalkozó osztályának irodalmi szekciójában töltött be koordinátori pozíciót.

1991-től 1995-ig a Universiteit van Amsterdam könyvtárában folyó Suriname-projekt koordinátora volt, amely eredményeképpen egy 8000 címből álló Suriname-katalógus jött létre. 1994-től 1998-ig tudományos kutatómunkatársként dolgozott a Universiteit van Amsterdamon. Szerte a világon tart egyetemi vendégelőadásokat. Kiadóknak, fesztiváloknak és alapítványoknak nyújt segítséget tanácsadóként.

Derek Walcott (Irodalmi Nobel-díj (2008)) és Van Kempen (jobbról)

2006. szeptember 1-jétől az Universiteit van Amsterdam nyugat-indiai irodalommal foglakozó tanszékének egyetemi tanára, mely posztot elsőként tölthet be. 2006 és 2007 között az Oso folyóirat főszerkesztője volt. A leideni Holland Irodalmi Társaság Karib Irodalmi Csoport vezetésének kincstárnoka.

Tudományos cikkek és tanulmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van Kempen számos folyóirat és napilap volt, valamint jelenlegi szerkesztője. Többek között: Uit de Kunst, Tegenspraak, a Suriname-mal foglalkozó tudományok folyóirata az Oso, továbbá Literair Café Nijmegen, és a KNAW (Holland Királyi Tudományos Akadémia) internetes portáljának szerkesztője. Vendégszerkesztőként a következő folyóiratoknál is dolgozott: Deus ex Machina (1987), Preludium (1988), De Gids (1990) en Armada (1999). De Ware Tijd Literair alapítója és főszerkesztője, amely a legnagyobb suriname-i napilap irodalmi melléklete.

Tollából megannyi tanulmány és cikk jelent meg holland napilapokban, úgy mint a Maatstaf, De Gids, Ons Erfdeel, Vrij Nederland, de Volkskrant, NRC Handelsblad, De Groene Amsterdammer, Streven, Restant, Kruispunt, het Kritisch Literatuur Lexicon, de Larousse és Oosthoek Encyclopedie, Dietsche Warande & Belfort, Bzzlletin, Callaloo, Poëziekrant, De Parelduiker. 1984-től 1993-ig hetente megjelenő irodalomkritikákat publikált többek között a De Ware Tijd Literair és a Weekkrant Suriname folyóiratokban. Kritikáit az 1993-ban megjelent De geest van Waraku (Waraku szelleme) kötetben gyűjtötte össze.

Van Kempen társszerkesztőként szintén közreműködött két tanulmánykötet létrejötténél: Tussenfiguren (1988) (Köztes figurák) en Wandelaar onder de palmen (2004) (Sétáló a pálmák alatt).

Kutatások a karib irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van Kempen közösen Michel Szulc-Krzyzanowski fényképésszel két fotóalbumot jelentetett meg: Woorden die diep wortelen (1992) (Mélyen gyökerező szavak), amely suriname-i írók és mesélők portréját festi meg, és Woorden op de westenwind, amely suriname-i emigráns írókat mutat be. Kijk vreesloos in de spiegel (1998) (Félelem nélkül nézz a tükörbe) című művében hat esszét szentel a suriname-i íróóriás Albert Helmannak. Összefoglaló irodalomtörténeti munkáját Suriname irodalmáról számos tanulmány előzte meg: De Surinaamse literatuur 1970–1985 (1987) (Suriname irodalma 1970–1985) és Surinaamse schrijvers en dichters (1989) (Suriname-i írók és költők). Az általa összeállított hatalmas szöveggyűjtemények, mint a de Spiegel van de Surinaamse poëzie (1985) (A suriname-i költészetének tükre), Mama Sranan; 200 jaar Surinaamse verhaalkunst (200 év suriname-i próza) és (Wim Rutgersszel) Noordoostpassanten; 400 jaar Nederlandse verhaalkunst over Suriname (400 év holland próza Suriname-ról), de Holland Antillák és Aruba óriási mennyiségű új irodalmi szövegre hívta fel az olvasóközönség figyelmét.

Díjak és kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987-ben irodalmi munkásságáért elnyeri a suriname-i Rahman-Khan díjat, majd 2004-ben a Flamand Parlamentben vehette át a Holland-Flamand ANV-Visser Nederlandia díjat. Suriname függetlenségének harmincadik évfordulójának előestéjén az Ere-Orde van de Gele Ster tiszti érdemrendjével tüntették ki. 2007-ben a Holland Oranje-Nassau Királyi Ház lovagjává ütötték. 2009-ben irodalmi munkásságáért elnyeri a suriname-i Gaanman Gazon Matodja Award díjat.

Szépirodalmi munkásság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van Kempen szépirodalmi tevékenységének eredménye három regény, két gyermekkönyv és különböző novellás kötetek. Elbeszélő prózája több nézőpontból mutatja be a különböző kultúrából származó emberek egymáshoz való közeledésének minduntalan kudarcát. Az 1997-ben megjelent Plantage Lankmoedigheid (Türelem ültetvény) című regényben is ezt a tematikát dolgozza fel a nyolcvanas évek katonai revolúcióját átélő Suriname-ban. Hasonló díszletek között játszódik több novella is a Landmeten (Földosztás) című kötetből, melyet Winston Leeflang álnév alatt jelentetett meg. A címadó novellában Pakistaanse nacht en andere verhalen (2002) (Pakisztáni éjszaka és más elbeszélések) egy Pakisztánban utazgató nyugati házaspár konfrontálódását mutatja be egy nyugdíjazott katonatiszttel. Het Nirwana is een lege trein (A Nirvána egy üres vonat, 1990) című kötetben Indiai utazásáról szóló leírásokat gyűjtötte össze.

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Próza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vluchtwegen, regény, 2008
  • Windstreken. De Volksboekwinkel, Amsterdam 1992. (kisregény)
  • Bijlmer, oh Bijlmer! Wilfred du Bois & Margriet Walinga, Amsterdam 1993. (kisregény)
  • Ik ben Nalini en ik ben een buitenbeentje. Kennedy Stichting, Paramaribo 1993.(kiregény)
  • Plantage Lankmoedigheid; roman. In de Knipscheer, Haarlem 1997. (regény)
  • Het Nirwana is een lege trein: reisverhalen over India. In de Knipscheer, Amsterdam 2000. (travel story)
  • Pakistaanse nacht en andere verhalen. In de Knipscheer, Haarlem 2002. (ksregény)
  • Vluchtwegen; roman. De Geus, Breda 2006. (regény)

Költészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wat geen teken is maar leeft. In de Knipscheer, Haarlem 2012.

Esszé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cityscapes + birdmen. Photography Jacquie Maria Wessels. Text Michiel van Kempen. Voetnoot, Antwerpen 2010.

Próza álnév alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mani Sapotille, Het tweede gezicht. De Volksboekwinkel, Paramaribo 1985. (gyermek- és ifjúsági irodalom)
  • Winston Leeflang, Landmeten. In de Knipscheer, Amsterdam 1992. (kiregény)
  • Winston Leeflang, Heer Slaapslurf. Lees Mee, Paramaribo 1993. (gyermek- és ifjúsági irodalom)

Irodalomtörténeti munkák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De knuppel in het doksenhok. De Volksboekwinkel, Paramaribo 1987.
  • De Surinaamse Literatuur 1970–1985, een documentatie. De Volksboekwinkel, Paramaribo 1987.
  • Surinaamse schrijvers en dichters. De Arbeiderspers, Amsterdam 1989.
  • Woorden die diep wortelen. Fotografie: Michel Szulc-Krzyzanowski. Teksten: Michiel van Kempen. Voetnoot, Amsterdam 1992. (English translation: Deep-rooted words. Photography: Michel Szulc-Krzyzanowski. Texts: Michiel van Kempen. Translation: Sam Garrett. Voetnoot, Amsterdam 1992.)
  • De geest van Waraku; kritieken over Surinaamse literatuur. Zuid, Haarlem/Brussel 1993.
  • Woorden op de westenwind. Fotografie: Michel Szulc-Krzyzanowski. Teksten: Michiel van Kempen. In de Knipscheer, Amsterdam 1994.
  • Suriname verbeeld. Amsterdam: Vrienden van de Universiteitsbibliotheek, 1995.
  • Suriname-Catalogus van de Universiteitsbibliotheek van Amsterdam. Samengesteld door Kees van Doorne en Michiel van Kempen. Universiteitsbibliotheek van Amsterdam, Amsterdam 1995.
  • Kijk vreesloos in de spiegel; Albert Helman 1903–1996. In de Knipscheer, Haarlem 1998.
  • Tussenfiguren; schrijvers tussen de culturen. Edited with Elisabeth Leijnse. Het Spinhuis, Amsterdam 1998; aangevulde herdruk 2001.
  • Tussen droom en werkelijkheid: een keuze uit de literaire pagina van de Ware Tijd. Okopipi, Paramaribo 2001.
  • Wandelaar onder de palmen; opstellen over koloniale en postkoloniale literatuur en cultuur; opgedragen aan Bert Paasman. Edited with Piet Verkruijsse and Adrienne Zuiderweg. KITLV, Leiden 2004. (Boekerij 'Oost en West'.)
  • Een geschiedenis van de Surinaamse literatuur. Okopipi, Paramaribo 2002. (Tudományos fokozat; 5 vols.)
  • Een geschiedenis van de Surinaamse literatuur. De Geus, Breda 2003. (Tudományos fokozat, ommercial edition, 2 vols.)
  • Welcome to the Caribbean, darling! De toeristenblik in teksten uit de (voormalige) Nederlandse West. Vossiuspers UvA, Amsterdam 2007. (inaugural lecture)

Szöveggyűjtemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Helias achterna. Dekker & Van de Vegt, Nijmegen 1984. (ed. Michiel van Kempen & Margreet Janssen Reinen)
  • Nieuwe Surinaamse Verhalen. De Volksboekwinkel, Paramaribo 1986.
  • Verhalen van Surinaamse schrijvers. De Arbeiderspers, Amsterdam 1989.
  • Hoor die tori! Surinaamse vertellingen. In de Knipscheer, Amsterdam 1990.
  • Ander geluid. Nederlandstalige literatuur uit Suriname. Ed. Jos de Roo in cooperation with Michiel van Kempen and F. Steegh. Coördinaat Minderheden Studies Rijksuniversiteit Leiden, Leiden 1991.
  • Michaël Slory, Ik zal zingen om de zon te laten opkomen. In de Knipscheer, Amsterdam 1991.
  • Het Verhaal Aarde. Bridges Books/Novib, Den Haag/Amsterdam 1992.
  • Sirito. Vertellingen van Surinaamse bodem. Kennedy-stichting, Paramaribo 1993.
  • Privé Domein van de Surinaamse letteren; Het Surinaamse literatuurbedrijf in egodocumenten en verspreide teksten. Surinaams Museum, Paramaribo 1993.
  • Albert Helman, Adyosi/Afscheid. Stichting IBS, Nijmegen 1994. (text edition)
  • Spiegel van de Surinaamse poëzie. Bijeengebracht, van een inleiding en aantekeningen voorzien door Michiel van Kempen. Meulenhoff, Amsterdam 1995.
  • Eeuwig Eldorado. Boekenweekmagazine 1996. CPNB, Amsterdam 1996. (ed. with others)
  • Vrijpostige kwatrijnen: een huldebundel voor Hugo Pos. In de Knipscheer, Haarlem 1998.
  • Cándani, Zal ik terugkeren als je bruid. Amsterdam 1999.
  • Mama Sranan: twee eeuwen Surinaamse verhaalkunst. Contact, Amsterdam 1999, herdruk 2002.
  • Michaël Slory, In de straten en in de bladeren. Paramaribo 2000.
  • Een geparkeerde kameel: gedichten van Kamil Aydemir e.a. Dunya, Rotterdam 2002.
  • Bernardo Ashetu, Marcel en andere gedichten. Okopipi, Paramaribo 2002.
  • Het dolpension van de hemel. Dunya Poëzieprijs 2002. Bekroonde gedichten en ander werk van de prijswinnaars. Martijn Benders [e.a.]. Bèta Imaginations/Stichting Dunya, Rotterdam 2003. (Dromologya 12.)
  • Septentrion, 33 (2004), no. 1, 1er trimestre. (introduction and texts)
  • Literatuur & maatschappij. [Special issue of] Oso, tijdschrift voor Surinamistiek, 23 (2004), nr. 1, mei. (ed. with Peter Meel)
  • Noordoostpassanten; 400 jaar Nederlandse verhaalkunst over Suriname, de Nederlandse Antillen en Aruba. Samengesteld, ingeleid en van aantekeningen voorzien door Michiel van Kempen en Wim Rutgers. Contact, Amsterdam 2005.
  • Shrinivási 80 Jubileumbundel. Ed. by Michiel van Kempen & Effendi N. Ketwaru. Paramaribo 2006.
  • Voor mij ben je hier; verhalen van de jongste generatie Surinaamse schrijvers. Meulenhoff, Amsterdam 2010.
  • Bernardo Ashetu, Dat ik je liefheb; gedichten. In de Knipscheer, Haarlem 2011.

Fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jit Narain, Waar Ben Je Daar/Báte huwán tu kahán. SSN, Paramaribo 1987. (introduction)
  • Kardi Kartowidjojo, Kèhèng. Afd. Cultuurstudies Ministerie van Onderwijs, Paramaribo 1988. (with Johan Sarmo and Hein Vruggink)
  • Kamala Sukul, Wandana. 's-Gravenhage 1989.
  • Cándani, Ghunghru tut gail/ De rinkelband is gebroken. NBLC/ De Volksboekwinkel, 's-Gravenhage/Paramaribo 1990.

Színház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • De telefoon (1992)
  • Burenruzies (1994)
  • De eer van het lintje (1994)
  • Maatpak (2003)

Forgatókönyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Brokopondo, verhalen van een verdronken land. (dir. by John Albert Jansen, VARA, 1994).
  • En nu de droom over is… De dichter Michaël Slory. (dir. by John Albert Jansen, VARA, 1996).
  • Shrinivási: verlangen niet en eindelijk geen verdriet (dir. by Ram Soekhoe and Elles Tukker, OHM, 2001). (cooperation)
  • Wie Eegie Sanie (dir. by John Albert Jansen, NPS, 2004). (cooperation)

Internetes portálok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Michiel van Kempen témájú médiaállományokat.