Michel Chevalier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Michel Chevalier

Michel Chevalier (Limoges, 1806. január 13.Montpellier, 1879. november 28.) francia közgazdász, politikus, mérnök, nemzetgazdasági író.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután iskoláit, köztük a bányászati tanodát is elvégezte, közvetetlenül a júliusi forradalom előtt mérnökké nevezték ki a Nord kerületbe. Kezdetben Saint-Simon tanainak volt híve, s miután megromlott egészsége miatt állásától megvált, ennek az iránynak a két folyóiratába írt cikkeket. Amint a Saint-Simonisták közt szakadás állott be, Chevalier Enfantin-t követte, és 1832-ben vele együtt törvényszék elé állították és mivel ő is részt vett a Livre Nouveau szerkesztésében, egy évi fogságra ítélték. Azonban még büntetésének letelte előtt szabadon bocsátották, sőt Thiers Észak-Amerika csatorna- és útrendezésének tanulmányozásával bízta meg. Ennek az útjának (1833-35) tapasztalatait adta ki, Lettres sur l'Amérique du Nord (1836, 2 kötet; 1842, 4. kiad.) című művében. Ekkorra már szakított a Saint-simonizmussal. 1837-ben a kormány megbízásából Angliában járt és ekkor jelent meg: Des intérędt s matériels en France című dolgozata. (1843, 7. kiadás.) 1838-ban államtanácsossá, 1840-ben a College de France-on a nemzetgazdaságtan tanárává, 1841-ben a bányák főmérnökévé nevezték ki. 1845-ben a konzervatív párt a kamarába küldte. 1848-ban L. Blanc ellen küzdött, s bár ezen évben rövid időre elvesztette tanári állását, III. Napóleon 1851-ben valóságos államtanácsossá nevezte ki. Az 1862. évi londoni és az 1862. évi párizsi világkiállítás munkálataiban tevékeny részt vett, s ez utóbbiról az Introduction aux rapports du jury international-t adta ki (1868), amelyben érdekes nemzetgazdasági fejtegetések találhatók. 1860-ban szenátor lett, 1869-ben pedig a nemzetközi békeligán elnökölt. Chevalier erős híve volt a szabad kereskedelemnek, s mint általában a szabadelvű nemzetgazdasági irány buzgó híve, nagy hatást gyakorolt Franciaország gazdasági politikájára. Különösen nagy része volt a III. Napóleon, illetőleg az 1860-as angol-francia kereskedelmi szerződés által megindított szabadkereskedelmi irány terjesztésében.

Jelentősebb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Histoire et description. des voies de communication aux États-Unis (2 kötet, 1840);
  • De l'industrie manifacturiere en France (1842);
  • Da la question de l'intervention dans les travaux publics des gouvernements dans l'Amérique (1842);
  • Essais de politique industrielle (1843);
  • Cours d'économie politique (3 kötet, 1842-50);
  • L'isthme de Panama (1844);
  • Lettres sur l'organisation du travail (1848);
  • Questions des travailleurs (1848);
  • La liberté aux États-Unis (1849);
  • L'économie politique et le socialisme (1849);
  • Chemins de fer (1852);
  • Examen des principaux arguments des prohibitionistes (1857);
  • Le Méxique ancien et moderne (1863);
  • Le monopole et la liberté (1867);
  • La richesse considerée au point de vue moral et politique (1868);
  • La constitution d'Angleterre (1869);
  • Turgot et la liberté du travail (1873);
  • Étude sur A. Smith (1874).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]