Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek egy tanítórend, melynek alapítója Boldog Gerhardinger Mária Terézia. A rend magyarországi tartománya 2011-ben felvette a Boldogasszony Iskolanővérek nevet.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rend 1833-ban kapott hivatalos engedélyt a működésre. Első szerzetesiskolájuk Neunburgban nyílt meg. A kongregáció a felvilágosodás utáni évtizedekben jött létre Bajorországban. Innen terjedt el Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, majd szinte az egész világon. Alapítójuk halálakor, 1879. május 9-én, a kongregáció 300 házában csaknem 2500 nővér szolgálta-nevelte a szegény gyermekeket.

Minden letelepüléskor ugyanaz a cél vezette Terézia anyát: „Az óvodák, népiskolák és internátusok átvételével elsősorban buzgó édesanyákat akarok nevelni; főként az alsó és középső társadalmi rétegekből, akik az előkelő intézményekbe nem juthatnak be, s ezért mindeddig nélkülözték az igazi keresztény nevelést.”

Az iskolanővérek jelenleg 35 országban működnek: Európában, Ázsiában, Észak-, Dél-, és Latin-Amerikában, Afrikában és Óceániában.

Az Iskolanővérek Kongregációja 1993-ban bekerült az ENSZ-be, mint nem kormányzati képviselettel rendelkező szervezet. (NGO - Nem-kormányzati Szervezet). Jelenlegi képviselőjük Ann Scholz nővér.

A magyar tartomány története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon 1858-tól működnek az Iskolanővérek. Csajághy Sándor temesvári püspök kérésére ekkor hat nővér települt át Münchenből, hogy iskolát nyisson. A főleg német nyelvű vidéken szívesen fogadták őket. Terézia anya is szívén viselte ezt az alapítást, hatszor is ellátogatott Magyarországra.

Temesvárott a belvárosban nyílt meg az anyaház. Eleinte a háromosztályos elemi iskolában tanítottak növendékeket. Bajorországból az idők folyamán több mint száz nővér érkezett Magyarországra. 1922-ben 31 intézményben már 13 000 lányt neveltek. A kongregáció eredeti szellemének megfelelően elsősorban falvakban nyitottak elemi iskolákat, de nagy iskolakomplexumot hoztak létre Temesváron kívül Kolozsvárott, Szegeden és Debrecenben is. A városi iskolákban magasabb képzési formákat is bevezettek: ipariskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt nyitottak.

Az első világháború után magyar területen a 32 házból 10 maradt. A második világháború végére a tartomány már újra 23 házban működött. 1948-ban intézményeiket, két év múlva pedig házaikat is át kellett adniuk az államnak. Az 1950-es megállapodás értelmében az Iskolanővérek két iskolában folytathatták a gimnazista leányok oktatását és nevelését: Debrecenben és Budapesten. 1989 után a közösségen kívül élő nővéreknek lehetőségük nyílott arra, hogy visszatérjenek a közösségbe. Újra indult az iskolanővérek által vezetett oktatás Szegeden és Makón. 1994 óta a Szerbiában élő 14 nővér, akik korábban a Jugoszláv Tartományhoz tartoztak, a Magyar Tartományba integrálódtak. Az iskolanővérek meg vannak győződve arról, hogy a neveléssel, az ember alakításával megváltoztatható a társadalom, jobbá tehető a világ, s ehhez elsősorban jó édesanyákra van szükség.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]