| MiG–9 |
 |
| A monyinói repülőmúzeumban kiállított MiG-9 |
|
| Funkció |
vadászrepülőgép |
| Gyártó |
Kujbisevi repülőgépgyár |
| Tervező |
OKB–155 (Mikojan–Gurevics) |
| Sorozatgyártás |
1946–1948 |
| Gyártási darabszám |
602 |
| Fő üzemeltetők |
Szovjetunió, Kína |
|
| Személyzet |
1 fő |
| Első felszállás |
1946. április 24. |
| Szolgálatba állítás |
1946 |
| Szolgálatból kivonva |
1950-es évek |
| Háromnézeti rajz |
 |
| A MiG–9 oldalnézeti és felülnézeti rajza |
A MiG–9 (NATO-kódja: kezdetben Type 1, később Fargo) a Szovjetunióban a Mikojan–Gurevics-tervezőirodában (OKB–155) közvetlenül a második világháború után kifejlesztett sugárhajtású vadászrepülőgép. A fejlesztés során I–300 volt a típusjele, a tervezőirodában az F gyártmányjelzést is használták. Az első szovjet sugárhajtású vadászrepülőgépek közül a MiG–9 emelkedett elsőként a levegőbe 1946. április 24-én. Sorozatgyártása 1946–1948 között folyt Kujbisevben az 1. sz. repülőgépgyárban, ez idő alatt 602 darab készült. 1946-ban rendszeresítették és az 1950-es évekig állt szolgálatban. Átmeneti típusnak számított a második világháborús légcsavaros vadászrepülőgépek és az 1950-es években megjelent, nagy sorozatban gyártott sugárhajtású vadászrepülőgépek – pl. a MiG–15 – között.
Harcászati és műszaki jellemzői [szerkesztés]
- Yefim Gordon: Early Soviet Jet Fighters, Midland Publishing, Hinkley, ISBN 1-85780-139-3, pp. 8–46.
