Mezei Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mezei Ottó (Békés, 1925. november 28.Budapest, 2004. július 18.) magyar művészettörténész. A Képzőművészek Batthyány Körének tagja volt.[1]

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

1951 és 1968 között általános iskolai, és középiskolai tanárként tevékenykedett. Közvetlenül ezt követően 1986-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola művészettörténész tanára, majd a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet tudományos főmunkatársa volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Magyar Iparművészeti Főiskolán a XX. századi művészetről adott elő, tanfolyamokat szervezett és vezetett.

Tanulmányai [szerkesztés]

19471951 Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–francia szakon végezte tanulmányait. 1960 és 1965 között ugyanitt elvégezte a művészettörténet szakot is. 1975-ben lett egyetemi doktor. 1960-, 1962-ben egyéni tanulmányúton, majd 1966-, 1967-, 1992-ben ösztöndíjjal járt Franciaországban.

Kutatási területe [szerkesztés]

A XX. századi magyar és egyetemes művészet és ezek összefüggései. Ezen belül a művész- és tervezőoktatás és a művésztelepi mozgalom. Érdeklődési körébe tartozott az 1956 után eszmélő független fiatal művészek pályakezdése, munkássága, valamint egy-egy jelentősebb magyar művész pályaképe.

Családja [szerkesztés]

Özvegye Mezei Ottóné született Legéndi Klára (1931-), a magyar biodinamikus gazdálkodás és a hazai Waldorf-pedagógia úttörője. Gyermekei Krisztina (1952, Kristina Mezei, Svédországban élő és alkotó művészettörténész), Anna (1954-1986), Mezei Balázs (1960, filozófus, egyetemi tanár), Mezei Mihály (1961, biodinamikus mezőgazdász, üzletember), és Mezei Dániel (1970, sportriporter, televíziós szakember).

Publikációi [szerkesztés]

Az 1980-as, 1990-es években számos írása, tanulmánya jelent meg a Művészet, Új Művészet, Magyar Építőművészet, Alföld, Életünk, Kortárs, Limes, Március 15-e, Nagyvilág, Napjaink, Új Forrás és más folyóiratokban, lapokban.

Írásai (válogatás) [szerkesztés]

  • Bor Pál művészeti írásai, 1986
  • Modern művészet és transztendencia, Új Művészet, 1990/2.
  • A szürenon és kisugárzása, Ars Hungarica, 1991/1.
  • Boromisza Tibor emlékkiállítása, Új Művészet, 1995/10.
  • Lossonczy Tamás retrospektív kiállítása, Új Művészet, 1996/1–2.
  • Hamvas Béla és a képzőművészet, avagy a művészi lét színeváltozásai katalógus bevezető tanulmány, 1997
  • Csáji Attila 1997
  • Kortárs magyar művészet, Körmendy–Csák gyűjtemény, 1997
  • A hatvanas évek festészete – madártávlatból, Alföld, 1997/3.
  • Szlávics László, Magyar Nemzet, 1999

Kötetben megjelent művei (válogatás) [szerkesztés]

  • Duchamp 1887–1968, Budapest, 1970
  • Dési Huber István, Budapest, 1972
  • A Bauhaus – Válogatás a mozgalom dokumentumaiból, Budapest, 1975
  • Max Ernst, Budapest
  • Papp Oszkár, Budapest, 1981
  • Szilvitzky Margit, Budapest, 1982
  • Szürrealizmus és szürrealista látásmód a magyar művészetben, René Passeron: A Szürrealizmus Enciklopédiája magyar fejezete, Corvina, 1983
  • Nagybánya – A hazai szabadiskolák múltjából, Budapest, 1983
  • Nemes-Lampérth József, Budapest, 1984
  • Molnár Farkas, Budapest, 1987
  • Régi és/vagy új reneszánsz. Vaszary János összegyűjtött írásai, Tatabánya, 1987
  • Molnár Farkas, Akadémiai Kiadó, Architectura sorozat, 1987
  • Csontváry-dokumentumok I., tanulmány, jegyzetek, Budapest, 1995
  • Prutkay Péter harminc éve, Budapest, 1997
  • Szlávics László, a művész mesterember, Budapest, 1998
  • Lossonczy Tamás, Lossonczy Ibolya, Budapest, 1998
  • Orosz Gellért festészete, Budapest, 1998
  • Schéner Mihály, monográfia, Budapest, 1999
  • Veress Pál 1920–1999, monográfia, Veszprém, 2002
  • Pirk János (1903–1989) emlékkönyv, Budapest, 2003
  • Papp Oszkár, monográfia, Budapest, 2003

Főbb kiállításrendezései [szerkesztés]

Díjai, elismerései [szerkesztés]

Forrás [szerkesztés]

Kapcsolódó információk [szerkesztés]

Írásai a Magyar Elektronikus Könyvtár adatbázisában: