Mesterjegy
Névváltozatok:
kereskedőjegy (Bertényi Új m. 16.), házjegy, ötvösjel (Bertényi Új m. 39.), tulajdonjel
Rövidítések:
A mesterjegy egyszerű, leggyakrabban egyenes vonalakból álló jelkép. Könnyen ábrázolható jelek és az írástudatlanok is felismerhetik. Hasonlóak a kőfaragójegyekhez és kalmárok által használt tulajdonjegyekhez, akik az általuk faragott köveket, illetve az áruikat jelölték meg így. Ehhez hasonlók a lábasjószágok égetett tulajdonjegyei is, de a mesterjegyeknél jóval változatosabbak és rendszerbe foglalásuk is nehezebb.
A középkorban a házakat (téglákat), az árucikkeket tulajdonosaik vagy előállítóik gyakran jelölték meg egyszerű jelekkel (házjegyek, mesterjegyek, ötvösjegyek, kovácsjegyek), melyek egyfajta védjegyekké váltak. A 14. századtól a kőműves és kőfaragó jegyek a többi polgárt, elsősorban a kereskedőket, arra ösztönözték, hogy ők is létrehozzák a saját jelképeiket. Ezeket általában házjegyeknek nevezték, mert gyakran a polgári ház homlokzatára helyezték, mely szóösszetételben a ház- a család szinonímája volt. Általában az apáról a mesterséget öröklő fiúra szállt át és főleg a 15. századtól gyakran pajzson ábrázolt címerré lett, és ezzel állandósult, nem változtattak rajta. Ha a többi fiú is ugyanazt a mesterséget folytatta, a jelképén többnyire kisebb változtatásokat hajtott végre. Noha ezen jegyek általában színtelenek vagy a színük nem lényeges, mégis heraldikai jelképeknek számítanak, mert a használatuk állandó jellegű és öröklődő volt.
A jelképek között gyakoriak a négyesfők, kereszttel vagy más mesteralakkal kiegészítve, néha megfordított helyzetben, ami a tulajdonosuk kereskedői foglalkozására utal. A fordított szarufára helyezett szár (kereszt) gyakran építészi foglalkozást jelöl. A kőfaragók és ácsok bizonyos jelcsaládokhoz kapcsolódó mesterjegy- és illesztésijegy-rendszere segítségünkre van az épületek építőmestereinek az azonosításában.
A mesterjegyes címerek nevezéktanának kidolgozására Tompos Ernő tett kísérletet. Ez a német nómenklatúrán alapul, de nem egyszerű fordításról van szó, mert az túl hosszú elnevezésekre vezetett volna.
1. a szár többnyire egyenes és függőleges vonal, a mesterjegy többi részének a hordozója, 2. a szarufa hasonló a heraldikai mesteralakhoz. A vonalak végét általában a vonal irányára merőlegesen vágják le. 3. a fordított szarufa általában függőlegesen levágott végekkel fordul elő, 4. a négyesfő szárral. 5. a kettős szarufa a szarufa megkettőzésével jön létre és függőlegesen végződik. 6. ha a fordított szarufát kettőzik, kettős fordított szarufa lesz belőle. 7. a szelemen a függőleges száron mindkét oldalon túlnyúló vízszintes vonal. A vonalak (pl. a szelemen) helyzetük szerint lehetnek a.) fej- vagy felső- (pl. fejszelemen), b.) emelt-, c.) közép-, d.) süllyesztett és e.) talp- vagy alsó- helyzetűek (pl. alsószelemen). 8. a fok a szár egyik oldalához csatlakozó vízszintes vonal (lehet a.) első, azaz a heraldikai jobb oldalról csatlakozó, illetve b.) hátsó fok; ez érvényes a dúcokra és a támaszokra is). A helyzetük szerint lehetnek ugyanolyanok, mint a szelemennél tárgyaltak. 9. a támasz a szár felé emelkedő ferde vonal. 10. a dúc ezzel ellentétes, azaz a szár érintkezési pontjától kifelé emelkedő ferde vonal. 11. az András-kereszt két egymást metsző ferde vonal. A szelemenek és fokok végein lefelé csüngő vagy felfelé irányuló orrok, a támaszok, dúcok és András-keresztek végzıdéseinél pedig ezek vonalára merőleges toldalékok helyezkedhetnek el. 12. az ágas egy középpontból azonos szög alatt kiinduló három vonal vagy elem. 12/a.) horgony alakú végződés. 13. a daruláb alul mindkét oldalról (első és hátsó) támasszal ellátott szár. 14. a tulipán alakú végződés vonalai általában egyenesen végződnek, de van kiszélesedő, ékszerűen bevágott és ívesen bevágott végződés is. A középkor vége felé az írni-olvasni tudás terjedésével megjelennek a betűk vagy a tulajdonos monogramja vált címerképpé.
-
Mesterjegy szimbólum, mely gyakran vonatkozik az építőmesterekre
Irodalom [szerkesztés]
Tompos Ernő: Soproniak középkori pecsétei. Soproni Szemle, XXVI. (1973) 289-306. l. [1]
