Meritaton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Meritaton
Előd
Egyiptomi királyné
Utód
Nofertiti
XVIII. dinasztia
Anheszenamon

UnfinishedStatueOfAmarnaPrincess.png

Hieroglifa
i t
n
ra
N36
t
B1

Meritaton
Apja Ehnaton
Anyja Nofertiti
Férje Szemenhkaré
Gyermekei Meritaton Ta-serit

Meritaton (i. e. kb. 1354–1338) egyiptomi hercegnő és királyné a XVIII. dinasztia idején; Ehnaton és Nofertiti elsőszülött lánya, Szemenhkaré felesége.[1] Egyike az Ahet-Atonban, az Ehnaton által építtetett fővárosban leggyakrabban ábrázolt személyeknek; az Amarna-levelek, a kor fontos diplomáciai dokumentumai nagy valószínűséggel őt említik Majati néven. Egyes feltételezések szerint azonos az Ehnaton mellett annak utolsó éveiben társuralkodóként uralkodó Nofernoferuaton fáraóval, akit korábban a másik társuralkodóval, Szemenhkaréval azonosnak hittek, de már bebizonyosodott, hogy két különböző személyről van szó.[2]

Élete[szerkesztés]

Meritaton (nevének jelentése: „Aton kedveltje”) az uralkodópár első gyermekeként született, valószínűleg apja első uralkodási évében, Thébában.[3] Körülbelül hatéves lehetett, amikor a királyi udvar áttette székhelyét az Ehnaton által építtetett új fővárosba, Ahet-Atonba. A város határait kijelölő határkősztélék mindegyikén megjelenik alakja a szüleié mögött; a fáraó városalapító nyilatkozata név szerint említi anyjával együtt.

A korabeli szokásnak megfelelően már tizenévesen férjhez ment. Házasságából egy lánygyermeke született, Meritaton Ta-serit („a kisebbik Meritaton”), a hercegnő férjének és gyermeke apjának kiléte azonban nem tisztázott, és még az is felmerült, hogy a gyermek valójában nem az övé, hanem Kiáé volt, vagy esetleg nem is létezett.[4][5] Feltételezték, hogy maga Ehnaton vette feleségül lányát (efféle házasságok többször is előfordultak az egyiptomi történelem folyamán), miután Nofertiti meghalt vagy kegyvesztett lett[6]

Több feliraton – például az északi palotában és a Maru-Atonban – is látszik, hogy Meritaton neve egy korábban kivakart nevet vált fel, amelyekről korábban feltételezték, hogy Nofertitié, akinek kegyvesztettsége miatt távoznia kellett az udvarból.[7] Ezekről a feliratokról azonban később kiderült, hogy Ehnaton másik felesége, Kia nevét helyettesítették Meritatonéval – így Nofertitinek az udvartól való száműzetését semmi nem támasztja alá.[8][9][10] Hogy Ehnaton volt Meritaton férje, azt alátámasztani látszik még az, hogy az ahet-atoni királyi sír egyik termében egy halott nőt ábrázolnak, akit Ehnaton és Nofertiti gyászol, miközben egy dajka egy királyi gyermeket tart a karjában. Az elhunytról feltételezik, hogy ő a 14. évben elhunyt második hercegnő, Maketaton, aki, ha gyermekágyban halt meg, feltehetőleg Ehnatontól esett teherbe, és nincs ok azt feltételezni, hogy Ehnaton a második lányt vette volna feleségül először.[11] Az azonban kétséges, valóban Maketatont ábrázolja-e a sírkamrabeli kép, mert a neveket kivakarták.[12]

Ehnaton, Nofertiti és három lányuk. Meritatont Ehnaton tartja a karjában.

Ehnaton uralkodásának vége felé társuralkodóval osztotta meg trónját. A társuralkodó, Szemenhkaré koronázási neve előfordul a hímnemű Anhheperuré és a nőnemű Anhetheperuré alakban is, ami sok tudományos vitára adott okot. Feltételezték, hogy Nofertiti lépett trónra férfiként ábrázoltatva magát, a nagy királyi hitves szerepét pedig Meritaton vette át apja mellett. A legújabb kutatások szerint azonban Anhheperuré és Anhetheperuré két különböző személy – Szemenhkaré, valamint egy női uralkodó, Nofernoferuaton, aki őelőtte vagy őutána volt Ehnaton társuralkodója, és aki feltehetőleg Nofertitivel, Meritatonnal[2][13] vagy esetleg Ehnaton egy másik leányával azonos.[14] Az biztos, hogy Meritaton magas pozíciót töltött be; még a külföldi uralkodók levelei (az ún. Amarna-levelek) is említik, „Majati” vagy „Majatu” néven.[15][16]

Meritaton feleségül ment Szemenhkaréhoz, aki valószínűleg Ehnaton öccse (esetleg egy mellékfeleségtől született fia) volt. Amennyiben Meritaton azonos Nofernoferuaton társuralkodóval, még kiderítésre vár, hogy ő vagy Szemenhkaré volt előbb társuralkodó Ehnaton mellett; valószínű, hogy Szemenhkaré volt előbb,[17] mert uralkodása alatt Meritatont csak nagy királyi hitvesként említik, ami visszalépés lett volna korábbi fáraói rangjához képest.[18]

Meritaton valószínűleg túlélte Ehnatont; együtt ábrázolják Szemenhkaréval, annak feleségeként többek közt Meriré amarnai sírjában (TA2).[2][19][20] Nem sokkal később azonban Meritaton meghalt, és Szemenhkaré egyeduralma sem tartott tovább egy évnél.[21] Meritatont valószínűleg a királyi sírbolt egyik, felirat nélküli kamrájába temettek el. Lehetséges, hogy az ő számára készült az a koporsó, amelyet később a Királyok völgye KV55-ös számú sírjában találtak, és amelyben egy férfi (talán Szemenhkaré) múmiája feküdt.[22]

Ábrázolásai[szerkesztés]

Meritaton szobra profilból a jellegzetes „családi vonással”, a nagy és hátranyúló koponyával
Valamelyik amarnai hercegnő, talán Meritaton. Louvre

A hat lány közül Meritaton szerepel a legtöbb Amarna-kori ábrázoláson és őt említi a legtöbb felirat is. Már a legkorábbi ábrázolásokon feltűnik, az ő alakja kíséri Nofertitit a királyné karnaki, mára elpusztított Hut-Benben templomában;[23][24] az Ahet-Aton határait kijelölő határkősztélék mindegyikén szerepel szüleivel, több sztélén húga, Maketaton, némelyiken pedig már a harmadik hercegnő, Anheszenpaaton is csatlakozik hozzájuk.[25] Ahet-Atonban alakja rendszeresen megjelenik a királyi családot ábrázoló hétköznapias jelenetekben – apja karjában, míg a velük szemben ülő Nofertiti két kisebb lányát tartja az ölében;[26] kocsin, ahogy szüleivel áthajt a városon[27] –, az állami ünnepségek és a templomi szertartások ábrázolásain, valamint az előkelők sírjaiban.[28]

Ahogy húgait, őt is nyújtott, tojásdad koponyával ábrázolják a legtöbb képen és szobron. Mivel a koponyatorzítás Egyiptomban nem volt szokásban, felmerült, hogy valamilyen örökletes hibáról van szó, de valószínűbb, hogy az ábrázolásoknak inkább vallási magyarázata van: Ehnaton a tojást teremtésszimbólumnak tekintette; ő és Nofertiti is megjelenik ábrázolásokon tojásdad fejjel, Tutanhamonnak pedig valóban kicsit hosszúkásabb volt a feje az átlagosnál, de még a normális határon belül. Hogy az ábrázolásnak inkább vallási, mint fiziológiai okai lehettek, azt az is alátámasztja, hogy Meritaton húgát, Anheszenamont később, Tutanhamon uralkodása alatt már normális fejformával ábrázolják.[29]

Meritaton neve is felmerült az I. Suppiluliuma hettita királynak küldött levelek esetleges írójaként. A hettita évkönyvekben szereplő történet szerint Egyiptom özvegy királynéja, „Dahamunzu” Suppiluliuma egyik fiát kérte férjéül. Más elméletek Dahamunzut Nofertitivel vagy Anheszenamonnal azonosítják.

Források[szerkesztés]

  1. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. ISBN 0-500-05128-3 (2004) , p.155
  2. ^ a b c Dodson–Hilton, op.cit., pp.150,155
  3. Joyce Tyldesley: Nefertiti – Egyiptom Napkirálynője (Debrecen, Gold Book, 2000) ISBN 963-9437-01-8, p.78
  4. Dodson–Hilton, op.cit., pp.148,285
  5. Tyldesley, op.cit., pp.213-215
  6. Cyril Aldred: Akhenaten, King of Egypt (London, Thames and Hudson, 1991) ISBN 0-500-27621-8, pp.287-289
  7. Aldred, op.cit., p.62
  8. Aldred, op.cit., p.204
  9. Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (Debrecen, GoldBook, 2004) ISBN 963-425-022-X, p.294
  10. Tyldesley, op.cit., pp.164,190-191
  11. Tyldesley, op.cit., pp.208-213
  12. Tyldesley, op.cit., p.202
  13. Dominic Montserrat: Akhenaten: History, Fantasy, and Ancient Egypt p.26
  14. James P. Allen: The Amarna Succession (PDF dokumentum) p.15
  15. Aldred, op.cit., pp.187, 191-2
  16. Tyldesley, op.cit., p.216
  17. Dodson–Hilton, op.cit., p.150
  18. Allen, op.cit., p.14
  19. Aldred, op.cit., p.291
  20. Tyldesley, op.cit., pp.204,217
  21. Aldred, op.cit., p.292
  22. Aldred, op.cit., pp.201-203
  23. Aldred, op.cit., p.226
  24. Tyldesley, op.cit., pp.85-86
  25. Aldred, op.cit., pp.44-46
  26. Tyldesley, op.cit., p.177
  27. Tyldesley, op.cit., p.154
  28. Tyldesley, op.cit., p.170
  29. Tyldesley, op.cit., p.143
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap