Meritaton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Meritaton
Előd
Egyiptomi királyné
Utód
Nofertiti
XVIII. dinasztia
Anheszenamon
Hieroglifa
it
n
ra		 N36
t		 B1

Meritaton
ApjaEhnaton
AnyjaNofertiti
FérjeSzemenhkaré
GyermekeiMeritaton Ta-serit (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz Meritaton témájú médiaállományokat.

Meritaton (i. e. kb. 1354–1338) egyiptomi hercegnő és királyné a XVIII. dinasztia idején; Ehnaton és Nofertiti elsőszülött lánya, Szemenhkaré felesége.[1] Egyike az Ahet-Atonban, az Ehnaton által építtetett fővárosban leggyakrabban ábrázolt személyeknek; az Amarna-levelek, a kor fontos diplomáciai dokumentumai nagy valószínűséggel őt említik Majati néven. Egyes feltételezések szerint azonos az Ehnaton mellett annak utolsó éveiben társuralkodóként uralkodó Nofernoferuaton fáraóval, akit korábban a másik társuralkodóval, Szemenhkaréval azonosnak hittek.[2]

Élete[szerkesztés]

Meritaton (mrỉỉ.t-ỉtn, nevének jelentése: „Aton kedveltje”) az uralkodópár első gyermekeként született, valószínűleg apja első uralkodási évében, Thébában.[3] Szüleivel együtt szerepel már az apja által itt emelt épületeken is, köztük a 2. uralkodási év körül épült Gempaatonban, és legidősebb húgával együtt a 4. évben épült Hutbenben templomban.[4] Körülbelül hatéves lehetett, amikor a királyi udvar áttette székhelyét az Ehnaton által építtetett új fővárosba, Ahet-Atonba. A város határait kijelölő határkősztélék mindegyikén megjelenik alakja a szüleié mögött; a fáraó városalapító nyilatkozata név szerint említi anyjával együtt. Ahet-Atonban is számtalan helyen előfordul alakja, többek között ábrázolják, amint ott áll az ún. „Megjelenések ablakában”, ahonnan a fáraó kitüntetéseket osztott az arra érdemeseknek, emellett a 12. évben rendezett, „az idegen adók szemléje”-ként ismert ünnepségen testvéreivel együtt, valamint húga, Maketaton sírkamrájában a gyászolók közt még ugyanebben az évben. Több feliraton – például az északi palotában és a Maru-Atonban – is látszik, hogy Meritaton neve egy korábban kivakart nevet vált fel, amelyről egy korábbi elmélet feltételezte, hogy Nofertitié, akinek kegyvesztettsége miatt távoznia kellett az udvarból.[5] Ezekről a feliratokról azonban később kiderült, hogy Ehnaton másik felesége, Kia nevét helyettesítették Meritatonéval – így Nofertitinek az udvartól való száműzetését semmi nem támasztja alá.[6][7][8] Egyes feliratokon vele együtt említenek egy Meritaton Ta-serit („ifjabb Meritaton”) nevű hercegnőt, akit ez alapján a lányának hittek, de az is lehetséges, hogy amikor Kia nevét átírták Meritatonéra, Kia ismeretlen nevű lánya helyére egy fiktív hercegnőt írtak be.[9]

Apja uralkodásának vége felé Meritaton férjhez ment Ehnaton társuralkodójához, Szemenhkaréhoz, akinek koronázási neve előfordul a hímnemű Anhheperuré és a nőnemű Anhetheperuré alakban is. Ez sok tudományos vitára adott okot. Egy időben feltételezték, hogy Nofertiti lépett trónra férfiként ábrázoltatva magát, a nagy királyi hitves szerepét pedig Meritaton vette át apja mellett. Újabb kutatások szerint azonban Anhheperuré és Anhetheperuré két különböző személy – egyikük Szemenhkaré, másikuk egy női uralkodó, Nofernoferuaton, aki őelőtte vagy őutána volt Ehnaton társuralkodója, és aki feltehetőleg Nofertitivel, Meritatonnal[2][10] vagy esetleg Ehnaton egy másik leányával azonos.[11] Amennyiben Meritaton azonos Nofernoferuaton társuralkodóval, még kiderítésre vár, hogy ő vagy Szemenhkaré volt előbb társuralkodó Ehnaton mellett; valószínű, hogy Szemenhkaré volt előbb,[12] mert uralkodása alatt Meritatont csak nagy királyi hitvesként említik, ami visszalépés lett volna korábbi fáraói rangjához képest.[13]

II. Burnaburias babiloni király egy levelében (EA10) említi, hogy egy 1048 lazúrkőből készült nyakéket küld ajándékba Meritatonnak (a hercegnőt az akkád írású levél „Majati” vagy „Majatu” néven említi).[14][15] Következő levelében (EA11) már arra panaszkodik, hogy Meritaton elhanyagolja a diplomáciát és nem érdeklődik az ő egészsége felől, ahogy illendő lenne. A levél Ehnaton házának úrnőjeként említi Meritatont, ami utal arra, hogy ő volt a legmagasabb rangú nő az udvarban, feltehetőleg Nofertiti halála után.[11] Az EA12-es levél, melyet feltételezések szerint egy meg nem nevezett babiloni hercegnő írt Ehnatonnak, egy másik feltételezés szerint valójában Meritaton elnézést kérő levele Burnaburiasnak.[16][17] Az EA155 jelű levél, melyet Türosz királya, Egyiptom vazallusa, Abimilki küldött, szintén említi Meritatont, a küldő saját magát és városát „Mayati szolgájának” hívja.

Ehnaton, Nofertiti és három lányuk. Meritatont Ehnaton tartja a karjában.

Meritaton valószínűleg túlélte Ehnatont; együtt ábrázolják Szemenhkaréval, annak feleségeként többek közt Meriré amarnai sírjában (TA2).[2][18][19] Nem sokkal később azonban valószínűleg meghalt, és Szemenhkaré egyeduralma sem tartott tovább egy évnél.[20] Meritatont valószínűleg a királyi sírbolt egyik, felirat nélküli kamrájába temették el, de sírhelye pontosan nem ismert. Lehetséges, hogy az ő számára készült az a koporsó, amelyet később a Királyok völgye KV55-ös számú sírjában találtak, és amelyben egy férfi (talán Szemenhkaré) múmiája feküdt.[21]

Meritaton neve is felmerült az I. Suppiluliuma hettita királynak küldött levelek esetleges írójaként. A hettita évkönyvekben szereplő történet szerint Egyiptom özvegy királynéja, „Dahamunzu” Suppiluliuma egyik fiát kérte férjéül. Más elméletek Dahamunzut Nofertitivel vagy Anheszenamonnal azonosítják.

Ábrázolásai[szerkesztés]

A hat lány közül Meritaton szerepel a legtöbb Amarna-kori ábrázoláson és őt említi a legtöbb felirat is. Már a legkorábbi, még Thébában készült ábrázolásokon feltűnik, és az ő alakja kíséri Nofertitit a királyné karnaki, mára elpusztított Hut-Benben templomában.[22][23] Az Ahet-Aton határait kijelölő határkősztélék mindegyikén szerepel szüleivel, több sztélén húga, Maketaton, némelyiken pedig már a harmadik hercegnő, Anheszenpaaton is csatlakozik hozzájuk.[24] Ahet-Atonban alakja rendszeresen megjelenik a királyi családot ábrázoló hétköznapias jelenetekben – apja karjában, míg a velük szemben ülő Nofertiti két kisebb lányát tartja az ölében;[25] kocsin, ahogy szüleivel áthajt a városon[26] –, az állami ünnepségek és a templomi szertartások ábrázolásain, valamint az előkelők sírjaiban.[27]

Ahogy húgait, őt is nyújtott, tojásdad koponyával ábrázolják a legtöbb képen és szobron. Mivel a koponyatorzítás Egyiptomban nem volt szokásban, felmerült, hogy valamilyen örökletes hibáról van szó, de valószínűbb, hogy az ábrázolásoknak inkább vallási magyarázata van: Ehnaton a tojást teremtésszimbólumnak tekintette; ő és Nofertiti is megjelenik ábrázolásokon tojásdad fejjel, Tutanhamonnak pedig valóban kicsit hosszúkásabb volt a feje az átlagosnál, de még a normális határon belül. Hogy az ábrázolásnak inkább vallási, mint fiziológiai okai lehettek, azt az is alátámasztja, hogy Meritaton húgát, Anheszenamont később, Tutanhamon uralkodása alatt már normális fejformával ábrázolják.[28]

  • Valamelyik amarnai hercegnő, talán Meritaton. Louvre
    Valamelyik amarnai hercegnő, talán Meritaton. Louvre
  • Családias jelenet: Ehnaton és Nofertiti gyermekeikkel
    Családias jelenet: Ehnaton és Nofertiti gyermekeikkel
  • Amarnai királyi pár, leggyakrabban Szemenhkaréval és Meritatonnal azonosítják őket
    Amarnai királyi pár, leggyakrabban Szemenhkaréval és Meritatonnal azonosítják őket
  • Meritaton szobra profilból a jellegzetes „családi vonással”, a nagy és hátranyúló koponyával
    Meritaton szobra profilból a jellegzetes „családi vonással”, a nagy és hátranyúló koponyával

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.155
  2. ↑ a b c Dodson–Hilton, op.cit., pp.150,155
  3. ↑ Joyce Tyldesley: Nefertiti – Egyiptom Napkirálynője (Debrecen, Gold Book, 2000) ISBN 963-9437-01-8, p.78
  4. ↑ Nicholas Reeves: Akhenaten – Egypt’s False Prophet. London: Thames & Hudson. 2005. ISBN 0-500-28552-7  , pp.94-95
  5. ↑ Aldred, op.cit., p.62
  6. ↑ Aldred, op.cit., p.204
  7. ↑ Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (Debrecen, GoldBook, 2004) ISBN 963-425-022-X, p.294
  8. ↑ Tyldesley, op.cit., pp.164,190-191
  9. ↑ Dodson–Hilton, op.cit., pp.148,285
  10. ↑ Dominic Montserrat: Akhenaten: History, Fantasy, and Ancient Egypt p.26
  11. ↑ a b James P. Allen: The Amarna Succession (PDF dokumentum) p.15
  12. ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.150
  13. ↑ Allen, op.cit., p.14
  14. ↑ Aldred, op.cit., pp.187, 191-2
  15. ↑ Tyldesley, op.cit., p.216
  16. ↑ Letter of a princess. [2015. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 22.)
  17. ↑ Juan de la Torre Suárez: La Carta de Amarna EA12: Nueva interpretación y sus consecuencias históricas
  18. ↑ Aldred, op.cit., p.291
  19. ↑ Tyldesley, op.cit., pp.204,217
  20. ↑ Aldred, op.cit., p.292
  21. ↑ Aldred, op.cit., pp.201-203
  22. ↑ Aldred, op.cit., p.226
  23. ↑ Tyldesley, op.cit., pp.85-86
  24. ↑ Aldred, op.cit., pp.44-46
  25. ↑ Tyldesley, op.cit., p.177
  26. ↑ Tyldesley, op.cit., p.154
  27. ↑ Tyldesley, op.cit., p.170
  28. ↑ Tyldesley, op.cit., p.143
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Meritaton&oldid=24500747”