Menyhay Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Menyhay Imre
Menyhayimre.jpg
Menyhay Imre 1985-ben
Életrajzi adatok
Született 1931május 12. (83 éves)
Budafok, Magyarország
Nemzetiség magyar
Házastárs Murányi Ilona (1996–)
Gyermekek Melanie (1998) és Stefan (2004)
Lakhely Magyarország, Ausztria

Menyhay Imre (Budafok, 1931. május 12. –) közgazdász pedagógus, gazdaságszociológus, gazdaságpszichológus, igazságügyi gazdasági szakértő, rovatvezető újságíró, professor emeritus. Kutatási területe a pedagógia, a gazdaságpszichológia és a gazdaságszociológia fejlesztése. A Gazdálkodás, vállalkozás, etika. Társadalomelméleti gazdaságszociológia alapvetése és alkalmazása [1] című könyvével lerakta a társadalomelméleti gazdaságszociológia alapjait (Menyhay Imre társadalomelméleti gazdaságszociológiája), a Homo oeconomikus és a befejezetlen teremtés. Az analitikus gazdaságpszichológia alapvetése és alkalmazása [2] című könyvével pedig az pszichoanalitikus gazdaságpszichológia (Menyhay Imre pszichoanalitikus gazdaságpszichológiája) alapjait.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feleségével, Murányi Ilonával (1967. október 8. –) két gyermekük van: Melanie (1998. február 9. –) és Stefan (2004. szeptember 8. –)

Tanulmányai és tudományos fokozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Budafoki Polgári Iskolát jeles, a budapesti Márványutcai Közgazdasági Középiskolát kitűnő eredménnyel végezte. Az utóbbiban Szentkuthy Miklós Kossuth-díjas író tanítványa volt, aki a magyar irodalomban jeleskedő, az iskolai ünnepi beszédeket tartó diákot barátságába fogadta. Ez a barátság az író haláláig tartott.

A Budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanárszakát Abszolutóriummal zárta, ahol később doktori diplomát is szerzett pedagógiából summa cum laude minősítéssel. 1956. november 6-án újságírói tevékenysége miatt Ausztriába menekült.

Bécsben az egyetemi rangú Világkereskedelmi Főiskolán folytatott előtanulmányai után az Osztrák Állami Vizsgabizottság előtt szerzett közgazdásztanári képesítést és Magiszter-titulust. Ezt követően kezdte el tanulmányait a Grazi Egyetem Társadalom- és Gazdaságtudományi Karán, ahol üzemgazdaság-szakon szerzett magiszteri fokozatot, majd szociológiából PhD. tudományos doktori fokozatot. A Doctor Habilitatus fokozatot száz százalékos minősítéssel érte el.

Fiatal évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diákként tanárai támogatásával, ösztöndíjjal és munkával tartotta fönn magát. Dolgozott a törökbálinti Hutera-téglagyárban segédmunkásként, a Budapesti Szerszám- és Gépgyárban bérelszámolóként, a Lóversenypályán pedig nyereménykifizető pénztárosként. A TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) megbízásából előadásokat tartott budapesti és Budapest környéki üzemekben. Majd fél évszázaddal később tért vissza ehhez a nagy múltú Társulathoz, ahol ennek Valóság című folyóiratában számos tanulmánya jelent meg. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején az 1915-ös Boldog Asztrik Apát Cserkészcsapat rajvezetője és a Budafok negyedik kerületi katolikus egyházközségi ifjúsági szervezet jegyzője volt. Részt vett a Mindszenti bíboros melletti tüntetésekben. Az Államvédelmi Hatóság megfigyelése alatt állt.

1955/56-os tanévben a Soproni Közgazdasági Középiskolában tanított és a városi tanács támogatásával megszervezte a Soproni Napló újraindításának technikai feltételeit és engedélyezését. Annakidején a sajtó a kommunista párt irányítása alatt állt. A győri pártbizottság kihagyta őt az újság szerkesztőbizottságából. Ide a forradalom kitörése után vették be. E tevékenysége miatt 1956-ban a Soproni Egyetem diákjaival és tanáraival egyetemben menekülésre kényszerült. Sopronba – az egyetemre – negyven év elteltével 1996-ban került vissza a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemről, ahol 1991-től kezdve tanított.

Emigrációban 1956 – 1991[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956 novemberében a menekült családok gyermekei gyökértelenül szaladgáltak az alsó ausztriai Traiskirchen község kibombázott kaszárnyájának udvarán, amelyet az osztrák kormány a magyar menekültek befogadására sebtében bocsátott rendelkezésre. Itt felkereste a menekülttábor gondnokát és rámutatott arra, hogy a gyerekek rendszeres foglalkoztatás hiányában veszélyezettekké váltak. Kérte, hogy ebben az ügyben egy kompetens személlyel konzultálhasson. Másnap szolgálati autót küldött érte az akkori osztrák oktatásügyi miniszter, Heinrich Drimmel, aki megbízta egy, a magyar menekült gyerekek számára alkalmas iskola szervezésével. Beszerezte a szülök nyilatkozatait arról, hogy gyermekeiket a megvalósítás alatt álló iskola gondjaira bízzák, elkészítette a szervezési tervet, a tantárgyi tematikát, az órarendet és a diákok és tanárok névsorát. Hitoktatót csak az utolsó pillanatban sikerült találni, közvetlenül az előtt, hogy a gyerekekkel és pedagógusokkal teli Autóbuszok a kaszárnya udvaráról kigördültek az úti cél, a felső ausztriai Obertraun, felé. Ott, az összegyűlt diákok és tanárok előtt a miniszter munkatársa megbízta őt az iskola további vezetésével, ami hamarosan véget is ért. A hittant tanító pap úgy vélte, hogy egy pedagógus, aki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte tudását, nem alkalmas pedagógusi pályára, átvette az iskola vezetését, adott neki 500 Schillinget és feltette egy Bécsbe tartó vonatra.

Hosszú hányattatás után 1957-ben Bécs melletti schwechati sörgyár értelmiségi menekültek számára adaptált öreg kastélyába került, ahol öt évet töltött. Egy évig Rockefeller ösztöndíjjal tanult, majd Kéthly Anna ösztöndíjas lett, közben vállalkozóként is tevékenykedett és igyekezett az akkori osztrák felsőoktatási követelményeknek megfelelően a közgazdász tanári képesítéshez szükséges legalább két éves praxist megszerezni.

A bécsi Öreg-Duna partján egy lepusztult házat (Elidagasse 10) saját munkájával hozott rendbe, ahová 1962-ben költözött be. Csak rövid ideig lakott itt, mert a sikeres tanári képesítő vizsga után megpályázta és elnyerte az osztrák szövetségi állam közgazdász tanári állását a steierországi Leoben egyetemi város kereskedelmi iskolájában, amellyel az állam a városi iskolát kívánta támogatni („Élő szubvenció”). Itt a tanári kar első képviselőjének választották, majd 1976-ban az iskola igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztséget 1991-ig töltötte be.

Az 1980-as évek végén a kommunista rendszer a bukásához közeledett. Magyarországnak különösen a társadalom- és gazdaságtudományok területén volt szüksége segítségre. Úgy próbált segíteni, hogy megteremtette az érdeklődő magyar küldöttségek tanulmányútjainak fogadását Ausztriában. A tanulmányutak szervezését magyar részről a Komunitas-Vállalat és ennek igazgatója, Pálfalvy Zoltán, látta el. A tanulmányutakat Leoben város munkatársainak közreműködésével támogatta. Készségesen betekintést engedtek többek között a városi úthálózat-fenntartás, energia- és vízellátás és temetkezés rendszerébe. Igyekezett a kapcsolatokat a magyar felsőoktatási intézményekre is kiterjeszteni. Ez a kontaktus 1991-ben, Bakos István, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetőjének közreműködésével jött létre. Ennek folytán a Budapesti Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola tanári kara vendégtanárrá választotta. Ezt további felsőoktatási intézmények meghívásai követtek. Horn Miklós, és később Csizmadia László, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola főigazgatóinak vezetésével a tanári testület vezetőtanárai többször jártak tanulmány- és kontaktust teremtő úton Ausztriában, Leobenben, és Bécsben a szakmailag illetékes miniszternél. 1992-ben a magyar közgazdászképző egyetemi és főiskolai rektorkonferencia kihelyezett ülést tartott Leobenben, ahol a résztvevők Leoben város, a Montanegyetem és az ő személyes vendégei voltak. A Montanegyetem vezető tanárainak és a Magyar Rektorkonferencia közös ülésén Andorka Rudolf, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem rektora tartott előadást arról, hogyan érintik felsőoktatást a magyarországi változások.

Igazgatói tisztsége alatt a Grazi Egyetemen tovább tanult, a Leobeni Montanegyetemen tanított (1983-1991) és igazságügyi gazdasági szakértőként és újságíróként is tevékenykedett. Grazban, a „Wochenpost”-nál saját rovata volt „Reflexionen” címmel. Kb. 600 gazdaság- és társadalomkritikai cikket írt. Ez időszakban három tudományos könyve jelent meg.

1991 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a következő felsőoktatási intézményekben tanított:

  • 1991-2004. Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola (később Budapesti Gazdasági Főiskola). Gazdaságpszichológia magyar és német nyelven.
  • 1991-2004. Deutschsprachige Hochschule für Handel und Fremdenverkehr in Budapest. Einführung in die Psychologie und Soziologie.
  • 1991-1996 Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Gazdaságpszichológia
  • 1991-1994. Veszprémi Egyetem. Vállalatvezetés és Gazdaságtan.
  • 1996-2004. Soproni, illetve Nyugat-Magyarországi Egyetem. Szociológia, gazdaságszociológia, gazdaságpszichológia, társadalmi és gazdasági rendszerek, valamint gazdálkodásetika német nyelven is.
  • 2004-től a Nyugat-Magyarországi Egyetemen Professor Emeritus

Magyar és német nyelvű publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság és Társadalom. Társadalomtudományi folyóirat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eretnekség a közgazdaságtudományokban. Tanulmány a Nyugat-Magyarországi Egyetemen beindult közgazdászképzés tízéves évfordulójára. 2005/1. 93–130.
  • Vállalkozás, gazdálkodás, etika és társadalmi szereptévelygések. Posztumusz Nobel-díjat a szultánnak, avagy leleplezni nem csak szobrokat lehet. 2000/1-2. 5–82.
  • Gazdasági racionalizmus és a szándékolt eredményesség megfordítása. 2000/3-4. 28–81.
  • A piaci vállalkozás buktatói. Homo sapiens a mérlegen. IX. Évfolyam, 3-4. szám, 1998. 45–78.
  • Elfojtás, őselfojtás, archetípus. Tanulmány a tudományok megbízhatóságáról valamint a társadalmi cél-összeférhetőség, erkölcs és gazdasági etika aktuális kérdéseiről. IX. Évfolyam 3-4. szám, 1998. 154–178.
  • Gazdaságpszichológia fejlesztése és képzése Magyarországon. 1993/1-2. 47–66.

Valóság folyóirat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Európa kilátásai és a baloldali tőkés paradoxon ideológiák kereszttüzéban. 2014/9. 1-19.
  • Ambivalencia, személyiség és társadalmi változások. 2014/5. 1-11.
  • Libidóblokád és az életminőség a pszichoanalítikus gazdaságpszichológia tükrében. 2014/1. 1-12.
  • A kultúra, az animális társadalom és a parlagfű-kultúra. 2012/3. 1-12.
  • A humánum válsága a jó és a rossz között. „Olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és rosszat”. 2011/12. 14–33.
  • A posztmodern társadalom dilemmái – Az ellentmondásos szükségletpárosok. 2010/4. 13–23.
  • A Nobel-díj, a tanárverés és a pénzügyi válság. 2. rész. 2009/2. 27–48.
  • A Nobel-díj, a tanárverés és a pénzügyi válság. 1. rész. 2009/1. 1–23.
  • Neoliberalizmus és a dzsungel törvényei. 3. rész: Autoritás és személyiség. 2008/8. 22–46.
  • Neoliberalizmus és a dzsungel törvényei. 2. rész: A szellemi vakság következményei. 2008/7. 11–42.
  • Neoliberalizmus és a dzsungel törvényei. 1. rész: A tekintély válsága Európában és Magyarországon. 2008/6. 10–49.
  • Pszichoanalízis és az „istent-tudó” ateista. 2. rész. A tudományos redukcionalizmus, Freud és a metapszichológia. 2007/9. 22-38.
  • Pszichoanalízis és az „istent-tudó” ateista. 1. rész. A mélylélektan metafizika-jellege és az autoritások lejáratása. 2007/8. 1–25.
  • Fukuyama és az igazmondás leértékelése. 2007/3. 1–9.
  • A méltányosság szerepe a társadalmi folyamatokban. 2006/2. 1–7.
  • Eretnekség a közgazdaságtudományokban. 2005/12. 13–33.
  • Elfojtás, őselfojtás, archetípus. Tanulmány a tudományok megbízhatóságáról, valamint a társadalmi cél-összeférhetőség, az erkölcs és a gazdasági etika aktuális kérdéseiről. 2005/3. 1–13.
  • Kozmológiai állandótól az öntudatig. 2004/12. 1–7.
  • A boldogtalanság forrása. 2003/9. 1–8.
  • A szálka, a gerenda meg a háború. Csokorba szedett illetlenségek. 2003/7. 1–15.
  • Adalékok az önmegsemmisítés programjához. 2003/4. 1–10.
  • Háttérszervezetek és hatalom. 2003/2. 41–48.
  • Zsákutcák a gazdálkodásban. Fragmentum az igazak púderozott szeplőiről. 2002/12. 1–8. o.
  • Pszichoanalízis a védekezésről. Elmélet, alkalmazás, tanulságok. 2002/10. 1-17.
  • Az Es, az abszolútum és a “babystiling”. 2002/7. 1–13.
  • Gazdasági racionalizmus és a szándékolt eredményesség megfordítása. 2. rész 2002/3. 1–14.
  • Gazdasági racionalizmus és a szándékolt eredményesség megfordítása. 1. rész 2002/2. 1–15.
  • A pozitív önkép szükséglete. 2001/11. 1–17.
  • Asszimiláció, cégadó és szellemi termékek védelme. Intellektuális csemegék haladóknak. 2001/7. 22–30.
  • Vállalkozás, gazdálkodás, etika és társadalmi szereptévelygések. Posztumusz Nobel-díjat a szultánnak, avagy leleplezni nem csak szobrokat lehet. 2. rész. 2001/4. 18–40.
  • Vállalkozás, gazdálkodás, etika és társadalmi szereptévelygések. Posztumusz Nobel-díjat a szultánnak, avagy leleplezni nem csak szobrokat lehet. 1. rész. 2001/3. 1-30.
  • Üzenet a jövőkutatóknak. Monológ a befejezetlen teremtés tragédiájáról a vállalkozásetika tükrében. 2000/2. 29–46.

Kapu – az értelmiség magyar folyóirata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pszichikus higiénia és a posztmodern társadalom. XXXIII. évf. 2010/1 10–15.

Magyar felsőoktatás – Művelődési és Közoktatási Minisztérium folyóirata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az eltérő fokozati rendszer és az ekvivalencia a magyar és osztrák felsőoktatásban. 1991, 6/7, 38–39.

A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola (KVIF) tudományos közleményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A gazdasági és kulturális átalakulás hatása az ifjúságra. 1996. 142–147.

Alma mater. A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola (KVIF) folyóirata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elidegenedés, elidegenítés, pénz-elidegenítés. 2001/5. 93–111.
  • A piaci vállalkozás buktatói. Homo sapiens a mérlegen. 2000/4. 41–64.
  • Elfojtás, őselfojtás, archetípus. Tanulmány a tudományok megbízhatóságáról valamint a társadalmi cél-összeférhetőség, erkölcs és gazdasági etika aktuális kérdéseiről. (I. évfolyam. 1. szám.) 1998/1/1. 91–108.

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Studium zur Orientierung über sequenzierten und didaktischen Aufbau der Lehrgegenstände an der Universität für Bildungswissenschaften in Klagenfurt.

Könyvrészletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ISBN 963 00 8852 5. Elidegenedés, elidegenítés, pénz-elidegenítés Marx és Weber elméletében. In.: Dr. Lentner Csaba (Szerk.): Tudományos értékeink. 285–299.
  • ISBN 963 508 150 2. A piaci vállalkozás buktatói. Homo sapiens a mérlegen. In: Gidai Erzsébet, Nováky Erzsébet, Tóth Attiláné (szerk.): Magyarország az ezredforduló után. A Magyar Tudományos Akadémia kötete. Budapest, 1999. 233–255.
  • ISSN 0 930 0848, ISBN 3 8204 1546 2. Transzendente soziale Dimension und pädagogische Autorität. In: Elmar Lechner Johannes Zilienski (Red.): Wirkungssysteme und Reformsätze in der Pädagogik. Verlag Peter Lang, Frankfurt am Main – Bern – NewYork – Paris, 1988, 256–262.

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ISBN 978 963 9592 82 7. Autoritásvákuum, pénzügyi válság és a dzsungel törvényei. Az etika aktuális kérdéseinek elemzése. Püski Kiadó, 2009.
  • ISBN 963 05 8075 6. Homo oeconomikus és a befejezetlen teremtés. Az analitikus gazdaságpszichológia alapvetése és alkalmazása. Akadémiai Kiadó, 2004.
  • ISBN 963 05 7868 9. Gazdálkodás, vállalkozás, etika. Társadalomelméleti gazdaságszociológia alapvetése és alkalmazása. Akadémiai Kiadó, 2002.
  • ISBN 963 7180 75 3. Bevezetés az általános szociológiába. A társadalomelmélet alapvető kérdései. Kiadó: (Phare támogatással) Nyugat-Magyarországi Egyetem 2000. Második kiadás: 2001.
  • ISBN 963 05 7458 6. Adalékok Káin “esti meséjéhez”. Gazdaság és szocializáció a jelenkori liberális társadalomban. Akadémiai Kiadó, 1998.
  • ISBN 963 8256 88 5. Voltunk, megvolnánk – leszünk? Nevelés ideológiák kereszttüzében. Püski Kiadó 1996.
  • ISBN 963 503 015 0. Vezetés, nevelés, neurózis. Társadalmi valóságok, szükségletek és szükséglet-kielégítés. A Führung, Erziehung, Neurose magyarnyelvű átdolgozott kiadása. Aula Kiadó, 1995,
  • ISBN 95-000-20. Ich erzähle meine Sorgen. Kindergedanken für Kinder und Erwachsene. Graz, 1991.
  • ISSN 0930-0848. ISBN 3-8204-1524-6. Gibt es die ideale Pädagogik? Kritik der pädagogischen Praxis unter beson¬derer Berücksichtigung der Leistungsbeurteilung und der Kunsterziehung. 16. Band der wissenschaftlichen Reihe „Aspekte pädagogischer Innovation“ . Herausgeber: Rektor der Universität für Bildungswissenschaften in Klagenfurt, Prof. Dr. Walter Schöler, Frankfurt am Main – Bern – New York – Paris, 1990.
  • ISSN 0930-0848, ISBN 3-631-41755-1. Kreativ-innovatives Denken und pädagogische Einsichten. 12. Band der wissenschaftlichen Reihe „Aspekte pädagogischer Innovation“. Herausgeber: Rektor der Universität für Bildungswissenschaften in Klagenfurt, Prof. Dr. Walter Schöler. Frankfurt am Main – Bern – New York – Paris, 1989.
  • ISBN 385 175 413 1. Führung, Erziehung, Neurose. Verlag für medizinische Wissenschaften Wilhelm Maudrich, Wien – München – Bern, 1985.

Kiadásra váró németnyelvű munkája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Europäische Union aus Sicht psychischer Hygiene und der Sozialmechanismen. Auf dem Weg zu Vereinigten Staaten von Europa.

Elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Széchenyi Emlékérem – A Közgazdaságtudományi Kar alapításában végzett munkásságáért. Nyugat-Magyarországi Egyetem, 2001.
  • „A magyar Felsőoktatásért Plakett” Művelődési és Közoktatási Minisztérium, 1993.
  • „Große Ehrenzeichen für besondere Verdienste um das Land Steiermark” – Ausztria, Landesregierung Steiermark, 1989.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyugat-Magyarországi Egyetem honlapja. Közgazdaságtudományi Kar, Munkatársak.
  • A Nyugat-Magyarországi Egyetemen található bolognai és akkreditációs életrajzok.
  • Lexikon „Pedagógiai Ki Kicsoda 1997” (Kereban Kiadó)
  • Lexikon „Ki Kicsoda a magyar gazdasági életben 2001” (Humexin-kiadó)
  • Lexikon „Who’s Who in the World”, USA. Marquis Who’s Who 2008-
  • Tompa Mária (Szerk): Égő katedra. Visszaemlékezések Szentkuthy Miklósra. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet 2001. 153-159.
  • Történelmi Hivatal: Titkos belügyminisztériumi dosszié O_1383. Diákszervezkedés.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]