Memmert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 53° 37′ 58″, k. h. 6° 52′ 40″

Memmert
Memmert view.JPG
Adatok
Tartomány Alsó-Szászország
Terület 5,17 km²
Tszf. magasság 3 méter
Lakosságszám
1 fő (kutató)
Memmert (Németország)
Memmert
Memmert
Pozíció Németország térképén

Memmert egy német sziget az Északi-tengerben. A szárazulat 400 éve még nem létezett, 1950-ig csak Memmertsand (Memmert-homokpad) néven emlegették, de napjainkra a dűnéken már megjelent a növényzet is. Páratlanul gazdag madárvilága miatt az Alsó-Szász Watt-tenger Nemzeti Park egyik legjobban védett területe. Tavasztól őszig a szigetre lépni tilos, a téli időszakban pedig csak írásos engedély birtokában szabad rövid látogatásokat tenni.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Memmert nem a Keleti Fríz-szigetek láncától délre, a szárazföld és Juist sziget között helyezkedik el. A szigetcsoport többi tagjától ellentétben a strandok nem a sziget északkeleti, hanem a délnyugati partszakaszokat foglalják el. Memmert legidősebb területe a nyugati part, ettől kelet felé haladva egyre fiatalodó homokterületekkel találkozunk. A nyugati dűnesort keletről sós víz járta terület övezi, amely fokozatosan wattba megy át. A sziget folyamatosan kelet felé vándorol. A vándorlás irama gyors, évente akár több métert is kitehet.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének jelentése bizonytalan. Régi térképeken „de Meem” néven jelent meg. Először 1650-ben említették, ekkor még csak mint homokpadot, amelyet egy megszokott áradat már nem borít el és rajta néhol növényzet látszik. Az 1950-es évekig megszokásból Memmersandnak (Memmer-homokpadnak) hívták. A névadásból következik, hogy a helyiek nem pusztán homokpadként kezelték, hanem ármentes felszínként tartották számon. A sziget kutatása a 19. század végén kezdődött, az első kunyhót 1908-ban építették. Az első világháború idején egy partvédő üteget telepítettek a nyugati partra, ennek a maradványai ma már a sziget nyugati partjain kívül a tengerben láthatóak. A század eleje óta folyamatosan madármegfigyelő-állomás működik Memmerten. 1986-ban a legszigorúbb védelem alá helyezték, azóta a területre csak írásos engedély birtokában léphetnek idegenek.

Természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Memmertet már a 19. század végén megkísérelte védelem alá helyeztetni néhány elszánt természetvédő. Otto Leege, a közeli Juist sziget tanítója kezdeményezésére jött létre a sziget madárrezervátuma. Már 1906-ban tilos volt a nyári időszakban a szigetre való belépés. 1921 óta folyamatosan a természetvédelmi őrszolgálat, 1924-ben a német állam is természetvédelmi területnek ismerte el a területet.

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Memmert – a kutatóállomás egyetlen dolgozójától eltekintve – lakatlan sziget. A zavartalanságot és a ragadozóktól való távolságát kihasználva számos madárfaj választotta költőhelyül a földdarabot. A madárvilág gazdagságának oka a sziget körül elterülő árapálysíkságon tenyésző apró rákok, kagylókés wattférgek páratlan sokasága. A kutatók a Memmertkörüli watt egyetlen négyzetméterén 4000 férget számláltak meg.[1] A sziget 600 hektáros területéből 150 hektárt használnak a madarak költőhelyként. Összesen 40 madárfaj költ állandó jelleggel a szigeten.[2] A legveszélyeztetettebbek közé tartozik a kis csér, a gulipán és a csigaforgató. Nagy költőkolóniákba tömörülnek a heringsirályok, az ezüstsirályok, a kárókatonák és a pehelyrécék. 1996-ban költöttek először Memmerten a kanalasgémek, a sziget egyike a fej kevés németországi költőhelyének. A nyulak elhagyott üregeiben bütykös ásólúd az fészkel. A nagyobb ragadozómadarak közé tartozik a réti fülesbagoly és a vörös vércse. Dagály idején 80 000 madár gyűlik össze pihenni Memmert szárazulatán.[1] Nem csak a költőmadarak, de az átvonulók száma is nagy.

Memmerti remeték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Memmert a 19. század végén a „sportvadászok” és a tojásgyűjtők egyik kedvenc helyévé vált. A Német Madárvédelmi Egyesület (Deutschen Vereins zum Schutze der Vogelwelt) kezdeményezésére a porosz mezőgazdasági miniszter Memmertet madárrezervátummá minősítette. Az egyesület egy madármegfigyelőt küldött a szigetre, aki 1908-tól kezdve a nyári időszakban, 1921-től kezdve pedig állandó jelleggel a szigeten tartózkodott. Az első madármegfigyelő ifjabb Otto Leege volt, aki 1946-os haláláig élt Memmerten. Munkáját felesége, Therese Leege folytatta. Therese Leege 1956-ban távozott a szigetről, a madárvédelmi feladatokat lányának férje, Gerhard Pundt vitte tovább egészen 1973-ig. Gerhard magányosan dolgozott a sziget partjának védelmén, a homok mozgását megakadályozó vesszőfonatokkal erősítette meg a strandot. Munkája azonban nem járt eredménnyel, a sziget területe csökkent.
1973 -ban érkezett Memmertre Reiner Schopf, aki 30 évig dolgozott magányosan a szigeten. Jelentős érdemei vannak abban, hogy sikerült Memmertet a vadászok, tojásgyűjtögető turisták és vízisportot űzők háborgatásától megóvni.[3] Reiner Schopf 2003-ban hagyta el Memmertet, jelenleg Enno Janssen dolgozik a szigeten. A kutatómunka mellett a turisták és vadászok távol tartása, illetve a szemét összegyűjtése is a feladatai közé tartozik.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Memmert című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Martin Schulze Dieckhoff: Die Vogelinsel Memmert (német nyelven). niedersachsen.de. (Hozzáférés: 2008. október 4.)
  2. Die achte Insel (német nyelven). Wattenrat. (Hozzáférés: 2008. október 4.)
  3. Die verbotene Insel (A tiltott sziget) (német nyelven). Die Nordsee. (Hozzáférés: 2008. október 4.)
  4. Allein mit 100 000 Vögeln”. Berliner Zeitung 2008-08-30. ISSN 0947-174x.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]