Medici-Venus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Medici-Venus
Sommer, Giorgio (1834-1914) - n. 2935 - Venere dei Medici, Firenze.jpg
Készítés ideje i. e. 50-es évek
Felhasznált anyagok Márvány
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Medici-Venus témájú médiaállományokat.
A Medici-Venus

A Medici-Venus a Szemérmes Aphrodité néven ismert görög szobor másolata (Venus Pucida), mely a római ásatások nyomán került elő, s vásárlás útján a Medici-család birtokába jutott.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ferdinánd toszkánai nagyherceg vásárolta meg még trónra lépése előtt, római tartózkodása idején. Sokáig a római Medici villa kertjét díszítette, majd a Mediciek firenzei palotáiba került, végül az Uffizi Tribuna termében lett kiállítva, ma is ott látható.

A Medici-Venus Praxitelész knidoszi Aphrodité-szobrának egyik változata után (Kr. e. III. század), Kr. e. I. századi athéni szobrász által készített római másolat, márványból készült, magassága 1,53 méter. A szobor a Kr. e. III. századi hellenisztikus görög szobrászat egyik fontos emléke.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szobor hatással volt számos művészre, köztük Giorgione Alvó Vénusz c. festményének születésére, s Tiziano Vecellio Urbinói Vénusz c. alkotására, s ezeken keresztül Édouard Manet Olympiájának létrejöttében is szerepet játszott. Ma a Medici Vénuszt, s az Urbinói Vénuszt is a firenzei Uffiziben őrzik.

A szobor sorsa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kalandos sorsa volt a szobornak. Napóleon császár megbízottjai elrekvirálták Palermóból, ahova az Uffizi igazgatója menekítette, s a Louvre gyűjteményét gyarapította. Franciaország majd csak 1815-ben, a Bourbon-restauráció után adta vissza Itáliának. Míg 1820-ban meg nem jelent a Louvre-ban a Méloszi Aphrodité, addig Európában a Medici-Venus volt a leghíresebb Venus-szobor.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Medici-Venus témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 277. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]