Mecklenburg-Elő-Pomeránia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Mecklenburg-Előpomeránia szócikkből átirányítva)
Mecklenburg-Elő-Pomeránia
Mecklenburg-Elő-Pomeránia zászlaja
Mecklenburg-Elő-Pomeránia zászlaja
Mecklenburg-Elő-Pomeránia címere
Mecklenburg-Elő-Pomeránia címere
Deutschland Lage von Mecklenburg-Vorpommern.svg

Fővárosa Schwerin
é. sz. 53° 37′ 60″, k. h. 11° 25′ 00″
Legnagyobb város Rostock
Államforma szabad állam
Vezetők
Miniszterelnök Erwin Sellering (SPD)
Hatalmon lévő párt SPD/CDU
Hivatalos nyelv német
Beszélt nyelvek német
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Becsült 1 687 107 fő (2007. június 30.)
Népsűrűség 72,7 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23 180,14 km²
Időzóna CET (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem euró
Nemzetközi gépkocsijel D
Internet TLD .de
Villamos hálózat 230 V 50 Hz
Közlekedés iránya jobboldali

Mecklenburg-Elő-Pomeránia (németül: Mecklenburg-Vorpommern) Németország egyik tartománya az ország északkeleti részén, fővárosa Schwerin. Területét észak felől a Keleti-tenger, keletről Lengyelország, délről Brandenburg, nyugatról Alsó-Szászország és Schleswig-Holstein tartományok határolják. Németország egyik legnaposabb vidékét számtalan apró és nagyobb tarkítja.

A tartományt 1945-ben Németország szovjet megszállási övezetében az egykori Mecklenburg és a történelmi Pomeránia még akkor is Németország határain belül fekvő területének összevonásával. 1952-ben a tartományt feloszlatták, de 1990-ben újból elnyerte az egységes Németországon belüli önállóságát. A rendszerváltást követően Mecklenburg-Elő-Pomerániában munkanélküliséggel és a szélsőséges eszmék megerősödésével kísért permanens gazdasági-társadalmi válság bontakozott ki.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schloss Schwerin
Mecklenburg & Pomerania

A Balti-tengernél fekszik, a partvonal erősen tagolt. 1700 kilométernyi tengerpartja a leghosszabb a német tartományok között, de a nyílt tengerrel csak 350 kilométernyi part határos. A part mentén négy nagy (Rügen, Poel, Usedom és Hiddensee) és több apró sziget sorakozik. A tengerpart hosszát jelentősen megnövelik a szárazföldhöz kapcsolódó hosszú, homokos turzás-földnyelvek. A partvonal mentén számos elnyúló öböl, helyi nevén sund fut végig. A partokkal párhuzamos sundok mellett a partvonalra merőlegesen futó mély öblök, fördék is tagolják a tartomány partvidékét, ilyen a nyugati határon fekvő Trawe és a rostocki kikötőt magában foglaló Warnow.

Mecklenburg-Elő-Pomeránia a leglaposabb vidékek közé tartozik Németországban. A táj gerincét a tartomány déli szélén végigfutó morénasor jelenti. Ennek legmagasabb pontja a tartomány délkeleti szegletében elhelyezkedő Helpter Berge (magyarul kb. Helpti hegyek), egy 179 méter magasra emelkedő morénahalom-vonulat. A délnyugati tartományi határ mellett magasodó, 177 méter magas Ruhner Berge morénahalom a második legmagasabb pontja Mecklenburg-Elő-Pomerániának.

Geológia és morfológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Siebenschneiderstein (Hétszabó-kő), vándorkő Rügenen.

Mecklenburg-Elő-Pomeránia a Germán-Lengyel-síkság északi részén fekszik. A síkság egészének kialakulását, felszíni formáit meghatározzák a legutóbbi jégkorszak eseményei. Mecklenburg-Elő-Pomeránia területe a tengertől távolodva enyhén emelkedik. Területét két nagy ősfolyamvölgy fogja közre, délnyugaton az Ős-Elba, míg északkeleten az Ős-Odera által mélyített völgyek fekszenek. Az ősfolyamvölgyek által közrezárt területen fekszik a Pomerániai tóhátság hatalmas morénavidéke. A dimbes-dombos tájat a Skandináviából ideszállított hordalékkal töltötte fel az északról érkező belföldi jég. A homokos-kavicsos talajú vidéken rendre felbukkannak a belföldi jég által hátrahagyott formák: ózok, drumlin, kame-ek. A tartományban több helyen is felbukkannak a vándorkövek, a legnagyobbak Rügen szigetén találhatóak.

Felszíni vizek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mecklenburg-Elő-Pomeránia az ország tavakban egyik leggazdagabb régiója. A jégkorszaki morénahátságokon több nagy tóvidék alakult ki. Mecklenburgi tóháságon számtalan kisebb-nagyobb glaciális eredetű tó búvik meg. Ezek között a legnagyobb a Müritz és a Schwerini-tó, a legkisebbek csupán pár négyzetméteresek. A tartomány 2028 tava összesen 738 km²-t borít. A tartomány területét több kisebb folyó szeli át, amelyek a tóhátság tavaiból erednek, illetve egyes tavakon keresztül is haladnak. Mecklenburg-Elő-Pomeránia délnyugati szeglete az Északi-tenger vízgyűjtőjéhez tartozik, míg az északi és keleti vidékek a Balti-tenger vízgyűjtőjén fekszenek. A fő vízfolyások a Warnow, a Peene és a Havel.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schwerin klímadiagramja

A tartomány az óceáni és a kontinentális közötti átmeneti éghajlatú vidéken fekszik. Területének síksági jellege miatt a domborzat az éghajlatot nem befolyásolja, jelentős éghajlati eltérésekkel nem találkozhatunk. Nyugatról kelet felé haladva csökken a csapadék mennyisége és nő a napos órák száma. Rügen és Usedom szigetei Németország napsütésben leggazdagabb tájai közé tartoznak.[1] Az csapadék átlagos mennyisége 600 milliméter/év körüli, a legcsapadékosabb hónap a július, a legszárazabb a február. A hőmérséklet-ingadozás északnyugatról délkelet felé növekszik. A leghidegebb hónap január, ilyenkor Mecklenburg-Elő-Pomeránia nyugati vidékein 0 °C, a délkeleti vidékeken -1 °C az átlagos hőmérséklet. Az enyhe telet hűvös nyár követi, a hosszú nappalok során is csak átlag 16 fokig emelkedik a hőmérséklet. A tartomány partvidéke az ország szélenergiában leggazdagabb régióinak egyike.[2] Ennek köszönhetően Mecklenburg tengerpartjainak látképét ma már szélerőművek uralják. A téli félévben gyakran fordulnak elő viharok, a belső vidékeken pedig ősszel rendszeres a köd.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mecklenburg-Elő-Pomeránia a második világháború végén jött létre. A győztes szövetséges nagyhatalmak Németországot tartományokra osztották fel. A szovjet megszálló hatóságok az egykori Mecklenburg és Pomeránia tartományok, illetve néhány környező terület összevonásával hozták létre az új tartományt. A közigazgatási egység területe 22893 km²-re rúgott. 1947-ben nevét egyszerűen Mecklenburgra változtatták, majd 1949-től az újonnan kialakított Német Demokratikus Köztársaság része lett. 1952-ben a tartományt az NDK közigazgatási reformjának keretében feloszlatták. Területén három megyét (Neubrandenburg, Rostock és Schwerin) szerveztek, egyes periférikus települések más tartományokból megszervezett megyék fennhatósága alá kerültek.

A német egység megvalósulásával 1990. október 3-án jött újra létre Mecklenburg-Elő-Pomeránia. A tartomány újjászervezésében Hamburg és Schleswig-Holstein nyújtott segítséget. Az első szabad tartományi választásokra 1990. október 14-én került sor, amely után CDU-FDP koalíció alakíthatott kormányt. Heves vitákat követően a Rostock helyett Schwerint választották fővárosnak és a parlament székhelyének.

Társadalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mecklenburg-Elő-Pomerániában a nem német származású csoportok aránya a tartományok közötti legalacsonyabbak közé tartozik, mindössze 2,3%. A területen összesen 39 ezer külföldi él, létszámuk a 2003-as csúcsérték óta lassan csökken.[3] A külföldiek között a vietnamiak vannak a legtöbben.
Az etnikai egyöntetűséggel szemben igen színes a néprajzi összetétel. A tartomány területének lakói a második világháború végéig mecklenburgiak, pomeránok és a délkeleti szegletben brandenburgiak voltak. A háború után részleges népességcsere zajlott le. A szovjet hadsereg elől nyugatra menekülők helyére az egykori Kelet-Poroszországból és Nyugat-Lengyelországból kitelepített poroszok és sziléziaiak érkeztek.

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború előtt a tartomány területén az evangélikus kereszténység volt az uralkodó vallás. Az 1945-öt követően kiépülő államszocialista rendszer nyugatbarát ellenfélként tekintett az egyházi szervezetekre. A kedvezőtlen társadalmi légkörben a vallásukat gyakorlók száma gyors csökkenésnek indult és a többi egykori NDK-területhez hasonlóan megnőtt az ateisták, illetve a vallást nem gyakorló polgárok száma. 2004-ben a Mecklenburg-Elő-Pomeránia lakóinak túlnyomó többsége, 76,5%-a vallástalan volt.[4]

A vallásukat gyakorlók közül az evangélikusoké a legnépesebb csoport. A lakosság 17%-át tömörítő egyház történelmi okok miatt Mecklenburg és Pomerániai evangélikus egyházra válik szét. A reformáció kezdetéig a katolikus rítus volt az uralkodó. Ma katolikusok mindössze a lakosság 3,6%-át alkotják, a tartomány keleti része a berlini érsekség, nyugati része a hamburgi érsekség területéhez tartozik.

A nem keresztény lakosok száma igen alacsony. A korábban is csak jelentéktelen lélekszámú zsidóság a második világháború után majdnem teljesen eltűnt. Napjainkban is csak két apró közösségük létezik Rostockban és Schwerinben, akiknek döntő többsége orosz bevándorló.[5] A tartományban nagyon kevés bevándorló él, ezért a muzulmánok száma sem számottevő.[4]

Politikai élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parlament és választási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990 óta minden negyedik évben kerül sor az általános tartományi parlamenti választásokra. Mecklenburg-Elő-Pomeránia törvényhozásában 1994-ig 66, azóta pedig 71 képviselő foglal helyet. A tartományt 36 egyéni választókörzetre osztották. Az egyéni választókörzetek mellett szavazni lehet az ún. pártlistákra is. A parlamentbe az a párt juthat be, amelyik a pártlistákra leadott szavazatok legalább 5%-át éri el, de nem követelmény, hogy a párt képviselőjelölteket állítson az egyéni választókörzetekben.

A parlament épülete Schwerinben

1900-től '98-ig a konzervatív CDU volt a kormány vezető ereje, azóta azonban megerősödtek a szociáldemokraták. Mecklenburg-Elő-Pomerániában hagyományosan erős a PDS, a volt NDK-állampárt, amely 1998 és 2006 között a szociáldemokraták partnereként a kormány tagja volt. A nyugati tartományokban elérteknél rendre gyengébb eredményeket produkálnak a Zöldek, akik eddig egyetlen ciklusban sem érték el az 5%-os küszöböt. A liberálisok 12 év után 2006-ban térhettek vissza a törvényhozásba.[6] Hatalmas németországi és nemzetközi felháborodást váltott ki, amikor a 2006-os választásokon a szélsőjobboldali NPD 7,3%-ot elérve jutott a parlamentbe.[7][8][9] A tartomány politikailag két elkülönülő régióra válik szét: míg a nyugati Mecklenburgban a baloldal, addig a keleti Elő-Pomerániában a konzervatívok erősek.
Jelenleg a SPD és a CDU ún. nagykoalíciót alkotva 63%-os többséggel kormányozza a tartományt. A parlamenti ellenzéket három egymással élesen szemben álló politikai párt (a baloldali populista PDS, a liberális FDP és a jobboldali radikális NPD) alkotja. A parlament székhelye a Schwerin városában fekvő kastély.

Kormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormányt a miniszterelnök vezeti, akit a tartományi parlament tagjainak többsége választ meg legfeljebb a következő általános választásokig. A kormány tagjait a miniszterelnök nevezi ki, megbízatásuk a miniszterelnök megbízatásával együtt ér véget. A kormány tagjai megbízatásuk alatt nem vállalhatnak másik állást.

A tartomány kormányának jelenleg 10 tagja van. A kormány miniszteri rangú tagja a nőügyi és esélyegyenlőségi államtitkár is. Mecklenburg-Elő-Pomeránia Németország részeként nem folytat önálló diplomáciai tevékenységet, de a nemzetközi kapcsolatokat ápolja. A tartományt külföldön a miniszterelnök képviseli.[11] A kormányban 6 SPD-s és 4 CDU-s miniszter dolgozik:

Jelképek, alkotmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány alkotmányát csak igen hosszú vita után, 1993. május 23-án fogadta el a tartományi parlament. Az alkotmányt egy 1994. június 12-én tartott népszavazáson a tartomány polgárai is megszavazták.[12] Az alaptörvény három fejezetben (Alapvetés, Államszervezet, Állami funkciók) rendelkezik a tartomány működésének elveiről; az állam létezésének céljeként fogalmazza meg Keleti-tenger partján fekvő államokkal való együttműködést, az európai integráció elmélyítését és a természeti környezet és az állatok védelmét.[13]

Az ún "kiscímer"

Az állam jelképeiről a tartomány alkotmánya rendelkezik. A címer két hivatalos változatban is létezik. Az állam által legtöbbször használt nagycímer egy négy részre osztott pajzsán az balról jobbra és fentről lefelé haladva a következő jelképek jelennek meg:

  • Az első és a negyedik (aranyszínű) mezőn egy koronás bikafej. A bikafej eredetileg egy őstulok feje volt. A két bikafej arra emlékeztet, hogy Mecklenburg tartomány valaha két kormányzóság létezett.
  • A második (ezüstszínű) mezőn a griffmadár. A griffmadár eredetileg a mecklenburgi hercegek jelképe, majd a Poroszország fennhatósága alatt álló Pomeránia címerállata lett.
  • A harmadik (ezüstszínű) mezőn a brandenburgi sas látható. A vörös sas az egykor Brandenburghoz tartozó, ám ma már a tartomány területén fekvő Észak-Uckermark miatt került a címerbe.[14]

A tartomány kiscímerében csak a bikafej és a griffmadár jelenik meg. A zászló a régi mecklenburgi (kék-sárga-vörös) és elő-pomerániai (kék-fehér) zászlók konbinációja. A kék szín az eget, az arany a földet, míg a vörös a tartomány legtöbbet használt építőanyagára a téglára emlékeztet.

Fővárosa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schwerin a tavak és az erdők szétterülő városa

Schwerin a legkisebb népességű tartományi főváros. A középváros erdők és kisebb-nagyobb tavak által tagolt területén mindössze 100 ezer ember él. A város a 14. századtól kezdve a mecklenburgi hercegi állam székvárosa volt. A város jelképe az 1837-ben felépült Schwerini Kastély. A háború idején a várost számos angolszász bombatámadás érte, majd 1945 novemberében a szovjet megszállási zónába került. 1947-ben a szovjetek az újonnan szervezett Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány fővárosául jelölték ki, majd 1952-ben a tartományok feloszlatása után a róla elnevezett megye székhelye lett. Németország 1990-es egyesítése után újból tartományi székhelyül választották, hogy a tartomány központjában fekvő, Schwerinnél minden tekintetben jelentősebb Rostock károsan nagyra nőtt központi szerepkörét ne erősítsék tovább.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mecklenburg-Vorpommern Kreise (nummeriert).svg
A Mecklenburg-Elő-Pomerániai körzetek 1994-tól 2011-ig
Körzet neve Szám Székhely Ter.
(km²)
Népesség Kód Közösségek
száma
Bad Doberan 1 Bad Doberan 1362 119 486 DBR 64
Demmin 2 Demmin 1921 85 241 DM 70
Güstrow 3 Güstrow 2058 104 294 62
Ludwigslust 4 Ludwigslust 2517 127 310 LWL 89
Mecklenburg-Strelitz 5 Neustrelitz 2090 82 365 MST 54
Müritz 6 Waren 1713 67 002 MÜR 67
Nordvorpommern 7 Grimmen 2172 110 906 NVP 70
Nordwestmecklenburg 8 Grevesmühlen 2076 119 362 NWM 94
Ostvorpommern 9 Anklam 1910 109 219 OVP 96
Parchim 10 Parchim 2233 101 279 PCH 81
Rügen 11 Bergen auf Rügen 973,92 70 459 RÜG 42
Uecker-Randow 12 Pasewalk 1624 76 262 UER 54
Mecklenburg-Elő-Pomeránia
körzeti jogú városai
Város neve
Jele Ter.
(km²)
Népesség
Rostock HRO 181 169 868
Schwerin SN 130 96 280
Neubrandenburg NB 147 67 517
Stralsund HST 39 58 288
Wismar HWI 41 45 182
Greifswald HGW 50 53 434

Közigazgatási reform[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mecklenburg-Elő-Pomeránia körzetei (elválasztott terv)

2003-ban a tartományi parlament úgy rendelkezett, hogy átszabja a tartomány belső közigazgatási határait. A reformok során a jelenlegi 12 körzetet és 6 körzeti jogú várost 5 nagymegyévé vonják össze. A reform célja, hogy a területi adminisztrációt hatékonyabbá tegyék. A tartomány a reform során számos feladatot és jogot átruház az új nagykörzetekre, miközben a megszűnő kiskörzetek feladatainak egy része a települési közösségek szintjére kerül. Az új nagykörzeteknek legkésőbb 2009. október 1-jéig meg kell alakulniuk. A reform során lehetőség nyílik arra, hogy a kialakítandó nagykörzetek határain fekvő települési közösségek más nagykörzetekbe lépjenek át. A reform után a következő Nagykörzetek jönnek létre:

A 2009-től tervezett Mecklenburg-Elő-Pomerániai nagykörzetek
Körzet neve Székhely Terület
(km²)
Népesség (2006. január 1.)
Mecklenburgi Tóhátság Neubrandenburg 5809 234 608
Középső-Mecklenburg -
Rostock
Rostock 3601 423 648
Nyugat-Mecklenburg Schwerin 6997 489 413
Észak-Elő-Pomeránia -
Rügen
Stralsund 3182 239 653
Dél-Elő-Pomeránia Greifswald 3584 238 .915

A területi reformmal elégedetlen tartományi képviselők a greifswaldi alkotmánybíróságon kifogást emeltek a tervezet ellen. Az 2007. július 26-án a bíróság alkotmányellenesnek ítélte a nagykörzetek kialakítását, mivel a körzetesítésnek ez a módja sértette a települési közösségek önrendelkezésének elemeit. Az alkotmánybírósági döntés után indult meg a terv átdolgozása, 2008-ban elkezdődik az új körzetek kialakítása.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasutak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közutak, autópályák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány – földrajzi helyzetéből adódóan – a közúti infrastruktúra tekintetében hagyományosan Németország egyik legelmaradottabb térsége. A part menti hajózás a Keleti-tenger beltenger jellege miatt már a középkor elején is biztonságos volt, ezért a kelet-nyugat irányú utakra nem volt szükség. Az autópályák kiépítése csak a 60-as években indult el. Elsőként a Hamburgot az akkori Nyugat-Berlinnel összekötő tranzitautópálya épült meg a tartomány délnyugati csücskében. 1978-ban a Rostockot Berlinnel összekötő útszakasz nyílt meg. A német egység megvalósulása után 14 év alatt épült meg a Keleti-tenger mellett futó és a tartomány közlekedési gerincoszlopát jelentő A20-as autópálya. 2003-ban nyílt meg a Rostockot a Warnow folyó alatti alagúttal északról tehermentesítő autópálya.

Autópálya
száma
Európai út
száma
Útvonala Hossza a
tartományban
Bundesautobahn 14 number.svg kereszt Schwerin (A 24-sel, Wöbbelin mellett) – SchwerinWismar 59 km
Bundesautobahn 19 number.svg European Road 55 number DE.svg Rostock – Leizen – (Berlin) 110 km
Bundesautobahn 20 number.svg European Road 30 number DE.svg (Hamburg) – Lüdersdorf – WismarGreifswald – (kereszt Uckermark / A 11-sel, Szczecin ellött) 283 km
Bundesautobahn 24 number.svg European Road 26 number DE.svg (Hamburg) – Gallin – Krumbeck – (Berlin) 44 km

Hajózás és kikötők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 294 méter hosszú Maersk Boston a stralsundi hajógyár előtt

A tartomány déli részén az Elbához kapcsolódóan kiépültek a víziutak, de ezek a mai belvízi hajóknak túl sekélyek, rajtuk az áruszállítás mennyisége nagyon lecsökkent. A belvízi utak nem érik el a Keleti-tenger partján lévő kikötőket, s ez komoly versenyhátrányt jelent a nagy nyugatnémet kikötőkkel szemben.

Mecklenburgban 3 nagy, kereskedelmi forgalmat bonyolító tengeri kikötő működik. A Warnow folyó torkollatában épült Rostock kikötője. Az NDK egykori fő kikötője Németország egyesítése után hanyatlani kezdett, 1991-es teljesítménye a két évvel azelőttinek csupán 38%-a volt. A kikötő számára a kiutat a Skandinávia felé irányuló kompforgalomba való bekapcsolódás jelentette. A kikötő forgalmának ma már 55%-át a kompforgalom teszi ki, emellett jelentős az ömlesztett áruk (főként szén és ércek), illetve a kőolaj behozatala. A rostocki kikötő 25,6 millió tonnás forgalmával Németország negyedik legnagyobb kikötője és az AIDA nevű luxus-szállodahajókat üzemeltető vállalat székhelye.[15]

A tartomány másik nagy kikötője Wismar mellett található. 4.3 millió tonnás forgalmát javarészt a Skandináviából érkező ércek, faáruk jelentik.[16] Stralsund kikötőjének vízmélysége túl kicsi, ezért a legnagyobb hajók már nem látogatják. A Stralsundon működő Volkswerft az ország egyik legnagyobb hajógyára.[17] Mindkét kikötőt az elmúlt években felújították és újabb rakpartokat építettek ki.

Repülőterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rostock mellett 1984-ben az NDK légiereje építette és katonai célokra használta a Laage-repülőteret. 1990 után a Luftwaffe vette át a repülőtér üzemeltetését, de a létesítmény javarészt kihasználataln volt, ezért megnyitották a civil légiforgalom előtt is. Rostock városa hamarosan megszereztete az üzemeltető vállalkozás tulajdonjogát és felépítette az első utasokat kiszolgáló létesítményeket. A Keleti-tengernél megélénkülő idegenforgalom miatt 2002-ben az állam a repülőtér bővítése mellett döntött, így három év múlva megnyílt az évi 300 000 utas kiszolgálására alkalmas új terminálépület. Jelenleg Rostock-Laage az idegenforgali főszezonban 18 000 utast fogad.[18] A repülőteret a turisták mellett a Hansa Rostock labdarúgócsapathoz érkező vendégdrukkerek használják.

Elő-Pomeránia regionális légikikötője a Neubrandenburg-Trollhagen repülőtér. A szovjetek által elhagyott repülőteret a város próbálta meg gazdaságosan üzemeltetni. A 2000-es évek elején rendszeresen indultak innen belföldi és nemzetközi járatok, de a rostocki repülőtér megerősödése elszívta az utasokat. Napjainkban főként a nyaralókat szállító charterjáratok érintik, rendszeres forgalom nincs.[19]

A tengermelléki szigeteken több apró helyi, füves kifutópályás repülőtér is működik, amelyet a tengerjelző szolgálat és a meterológusok üzemeltetnek.

A tartomány híres polgárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mecklenburg-Elő-Pomeránia témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Insel Usedom: Urlaub in der sonnenreichsten Region Deutschlands (német nyelven). reisen.excite.de, 2008. április 30. (Hozzáférés: 2008. október 20.)
  2. Geologie und Metereologie (német nyelven). orchideen-kartierung.de. (Hozzáférés: 2008. október 20.)
  3. Bevölkerung am 31.12. nach Kreisen (német nyelven). Statistisches Amt Mecklenburg-Vorpommern. (Hozzáférés: 2008. október 22.)
  4. ^ a b Religionszugehörigkeiten in Deutschland, 2004 (német nyelven) (pdf) pp. 3. Forschungsgruppe Weltansschauungen in Deutschland., 2005. szeptember 27. (Hozzáférés: 2008. október 21.)
  5. Juden in Mecklenburg-Vorpommern (német nyelven). Ursula Homann, 2005. szeptember 27. (Hozzáférés: 2008. október 21.)
  6. A tartományi választások eredményei; Elérés: 2007. október 31.
  7. Elutasítja a szélsőjobboldali NPD betiltását a német parlament elnöke; A Népszabadság cikke; 2006. szeptember 26.; Elérés: 2007. október 30.
  8. Aggasztó férfivilág Pomerániában; A Népszabadság cikke; 2006. szeptember 22.; Elérés: 2007. október 30.
  9. Betiltanák a neonáci pártot; A Magyar Nemzet cikke, 2006. szeptember 26.; Elérés: 2007. október 30.
  10. A tartományi választások eredményei; elérés: 2008. október 21.
  11. Mecklenburg-Elő-Pomeránia alkotmánya; Elérés: 2007. november 4.
  12. Az alkotmányról rendezett népszavazás eredményei; Az alaptörvény tervezete éles politikai vitákat váltott ki, ezért a keleti tartományok közül Mecklenburg-Elő-Pomerániának az utolsóként készült ez az alkotmánya. Míg más tartományokban alacsony részvétel mellett és viszonylag zökkenőmentes volt az alkotmány elfogadása, addig Mecklenburgban 65%-os részvétel mellett csak a lakosság 60%-a támogatta az alkotmányt. Elérés: 2007. november 4.
  13. Mecklenburg-Elő-Pomeránia alkotmánya; Elérés: 2007. november 4.
  14. A www.flaggen-server.de írása; Elérés: 2007. november 4.
  15. A rostocki kikötő forgalmi statisztikái; Elérés: 2007. október 31.
  16. A wismari kikötő honlapja; Elérés: 2007. október 31.
  17. A stalsundi kikötő honlapja; Elérés: 2007. október 30.
  18. [tt_news]=19&tx_ttnews[backPid]=15&cHash=eaae6d14fb Rostock-Laage forgalmi adatai; A Rostock-Laage repülőtér honlapja; Elérés: 2007. november 14.
  19. A Neubrandenburg - Trollhagen repülőtér honlapja; Elérés: 2007. november 14.