Me (mitológia)
A me (ékírással: 𒈨; akkád: paršu) a sumer mitológiában szereplő hatalmas titokzatos erők, amelyek a világot, a földet és az eget irányítják. Megtestesülhetnek tárgyakban, cselekvésekben, fogalmakban, miközben megőrzik láthatatlan tulajdonságaikat. Megtestesítik a papi és királyi funkciókat, hatalmi jelvényeket, a művészeteket és mesterségeket, a morális intézményeket, a szexuális fogalmakat. Eredetüket talán a totemizmusban kell keresni.
Eredetileg az Eriduban székelő Enki őrizte és osztotta szét őket a világnak – Enki hatalmát és szerepét az Enki és a világrend eposz mutatja be –, a városoknak és templomoknak, de lánya, Innin egy lakomán ellopta azokat apjától (Innin és Enki eposz), és vitte saját városába, Urukba. A történet gyökrei talán az i. e. 6. évezredig, az Ubaid-korig is visszanyúlhatnak, amelynek elején – az ún. Eridu-korban – Eridu jelentős kor volt. Később az Uruk-korban – amelynek valószínűleg a végén vándoroltak be a sumerek Sumer területére – Uruk lett a legjelentősebb település.
A me erők minden isten tartozékai, mágikus ruhák és díszek hordozzák őket. Amikor Innin lemegy az alvilágba (Innin alvilágjárása), és mind a hét kapunál leveti egy-egy ruhadarabját, akkor a végére védtelen marad, elveszítve isteni erejét, és Ereskigal megölheti őt.
Sorstáblák[szerkesztés]
Az akkád mitológiában a me erőkkel rokon, de nem teljesen azonos képzet volt a sorstábláké. Ezeket ott először Tiamat, majd Kingu, végül Marduk volt a birtokosa. A sorstáblák megszabták a világ folyását és eseményeit, az egyének sorsát, azaz simtuját. Mítosz szól arról is, hogy Enliltől a sorstáblákat az Anzú madár lopja el, és Ninurta (Ninhurszag) szerzi vissza.
A me erők listája[szerkesztés]
Töredékes táblákon fennmaradt a me erők több, mint százelemű listája, de a táblák állapota miatt csak mintegy hatvanat sikerült rekonstruálni, amelyek az eredeti sorrendet megtartva:
- En-ség
- Istenség
- A szent és örök korona
- A királyság trónusa
- A szent jogar
- A királyi jelvények
- A szent sír
- Pásztorság
- Királyság
- Tartós „asszony”-ság (termékenység?)
- „Isteni hölgy” (papi hivatal)
- Isib (papi hivatal)
- Lumah (papi hivatal) – „fenséges ember”
- Guda (papi hivatal)
- Igazság
- Az alvilágba való lemenetel
- Az alvilágból való feljövetel
- Kurgarra (egy eunuch)
- Girbadara (egy eunuch)
- Szagurszag (egy eunuch)
- A csatazászló
- Az áradás
- Fegyverek (?)
- Szexuális érintkezés
- Prostitúció
- Törvény (?)
- Rágalmazás (?)
- Művészet
- A szentély
- Szent prostitúció
- Guszlim (hangszer)
- Zene
- Öregség
- Hősiesség
- Hatalom
- Gyűlölködés
- Becsületesség
- A városok lerombolása
- Siránkozás
- A szív megörvendeztetése
- Hazugság
- Fémművesség
- Írnokság
- Kovácsmesterség
- Bőrművesség
- Építőmesterség
- Kosárművesség
- Bölcsesség
- Figyelmesség
- Szent megtisztulás
- Aggodalom
- Rettegés
- Harc
- Béke
- Fáradtság
- Győzelem
- Tanács
- A nyugtalan szív
- Ítélőképesség
- Elhatározás
- Lilisz (hangszer]
- Ub (hangszer)
- Meszi (hangszer)
- Ala (hangszer)
Források[szerkesztés]
- Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Me (mythology) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
