Me (mitológia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A me a sumer mitológiában szereplő hatalmas titokzatos erők, amelyek a világot, a földet és az eget irányítják. Megtestesülhetnek tárgyakban, cselekvésekben, fogalmakban, miközben megőrzik láthatatlan tulajdonságaikat. Megtestesítik a papi és királyi funkciókat, hatalmi jelvényeket, a művészeteket és mesterségeket, a morális intézményeket, a szexuális fogalmakat. Eredetüket talán a totemizmusban kell keresni.

Eredetileg az Eriduban székelő Enki őrizte és osztotta szét őket a világnak – Enki hatalmát és szerepét az Enki és a világrend eposz mutatja be –, a városoknak és templomoknak, de lánya, Innin egy lakomán ellopta azokat apjától (Innin és Enki eposz), és vitte saját városába, Urukba. A történet gyökrei talán az i. e. 6. évezredig, az Ubaid-korig is visszanyúhatnak, amelynek elején – az ún. Eridu-korbanEridu jelentős kor volt. Később az Uruk-korban – amelynek valószínűleg a végén vándoroltak be a sumerek Sumer területére – Uruk lett a legjelentősebb település.

A me erők minden isten tartozékai, mágikus ruhák és díszek hordozzák őket. Amikor Innin lemegy az alvilágba (Innin alvilágjárása), és mind a hét kapunál leveti egy-egy ruhadarabját, akkor a végére védtelen marad, elveszítve isteni erejét, és Ereskigal megölheti őt.

Sorstáblák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkád mitológiában a me erőkkel rokon, de nem teljesen azonos képzet volt a sorstábláké. Ezeket ott először Tiámat, majd Kingu, végül Marduk volt a birtokosa. A sorstáblák megszabták a világ folyását és eseményeit, az egyének sorsát, azaz simtuját. Mítosz szól arról is, hogy Enliltől a sorstáblákat az Anzú madár lopja el, és Ninurta (Ninhurszag) szerzi vissza.

A me erők listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Töredékes táblákon fennmaradt a me erők több, mint százelemű listája, de a táblák állapota miatt csak mintegy hatvanat sikerült rekonstruálni, amelyek az eredeti sorrendet megtartva:

  1. En-ség
  2. Istenség
  3. A szent és örök korona
  4. A királyság trónusa
  5. A szent jogar
  6. A királyi jelvények
  7. A szent sír
  8. Pásztorság
  9. Királyság
  10. Tartós „asszony”-ság (termékenység?)
  11. „Isteni hölgy” (papi hivatal)
  12. Isib (papi hivatal)
  13. Lumah (papi hivatal) – „fenséges ember”
  14. Guda (papi hivatal)
  15. Igazság
  16. Az alvilágba való lemenetel
  17. Az alvilágból való feljövetel
  18. Kurgarra (egy eunuch)
  19. Girbadara (egy eunuch)
  20. Szagurszag (egy eunuch)
  21. A csatazászló
  22. Az áradás
  23. Fegyverek (?)
  24. Szexuális érintkezés
  25. Prostitúció
  26. Törvény (?)
  27. Rágalmazás (?)
  28. Művészet
  29. A szentély
  30. Szent prostitúció
  31. Guszlim (hangszer)
  32. Zene
  33. Öregség
  34. Hősiesség
  35. Hatalom
  36. Gyűlölködés
  37. Becsületesség
  38. A városok lerombolása
  39. Siránkozás
  40. A szív megörvendeztetése
  41. Hazugság
  42. Fémművesség
  43. Írnokság
  44. Kovácsmesterség
  45. Bőrművesség
  46. Építőmesterség
  47. Kosárművesség
  48. Bölcsesség
  49. Figyelmesség
  50. Szent megtisztulás
  51. Aggodalom
  52. Rettegés
  53. Harc
  54. Béke
  55. Fáradtság
  56. Győzelem
  57. Tanács
  58. A nyugtalan szív
  59. Ítélőképesség
  60. Elhatározás
  61. Lilisz (hangszer]
  62. Ub (hangszer]
  63. Meszi (hagszer)
  64. Ala (hangszer)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6

Ez a szócikk részben vagy egészben a Me (mythology) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.