Maximilian Duncker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maximilian Duncker
Duncker.jpg
Született
1811. október 15.
Berlin
Elhunyt
1886. július 21. (74 évesen)
Ansbach
Foglalkozása történész

Maximilian Wolfgang Duncker (Berlin, 1811. október 15.Ansbach, 1886. július 31.) német történetíró.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonnban és Berlinben tanult. Mint egyetemi hallgató tagja lett egy Burschenschaftnak, amiért hat havi várfogságra itélték. 1839-ben magántanár lett a hallei egyetemen és 1842-ben rendkívüli tanárnak nevezték ki. Egy évvel később szerkesztőtársa lett a szabadelvű irányú hallei Allgemeine Litteraturzeitungnak. 1848-ban a frankfurti parlamentbe választatta magát, 1850-ben a schleswig-holsteini testvérnemzet érdekében folytatott agitációt. Ebben az időben irta: Heinrich Gagern (Lipcse, 1850) és Vier Monate auswärtiger Politik (Berlin, 1850) című műveit. Bár a szabadelvű iránynak csak feltételesen volt híve, a Mannteufel-minisztérium gyanakvó szemmel kísérte lépéseit és ahol tehette, mellőzte a nagytehetségű férfiút. Ez a bánásmód arra birta Dunckert, hogy a tübingeni egyetemre távozzék, ahonnan azonban már 1859-ben Berlinbe visszahívták, ahol előbb titkos tanácsosi címmel magában a minisztériumban alkalmazták, mely állásban a hivatalos sajtóra befolyt, később pedig az állami levéltár igazgatójává nevezték ki. 1861-ben Frigyes trónörökösnek előadó tanácsosává tették az ezen év óta ő szerkesztette a mérsékelt alkotmányos szellemtől áthatott trónbeszédeket. Ebben az állásban Duncker a trónörökös és angol származású nejének légkörében maga is melegebb barátja lett a liberalizmusnak és az alkotmányos konfliktus napjaiban Otto von Bismarck eljárását rosszalta. Később azonban Duncker helyzete a trónörökös környezetében tarthatatlanná vált és midőn a schleswig-holsteini kérdésben a trónörökössel meghasonlott, 1875 elején - elkésve - nyugdíjba vonult. A levéltári igazgatóságról már 1874-ben lemondott. Ezen idő óta a katonai akadémiában tartott felolvasásokat és mint a berlini és müncheni akadémia tagja fejtett ki buzgó tevékenységet. Duncker életét megírta Brode (Berlin, 1887) és érdekes, nagybecsű korrajz alakjában hű barátja, Haym R.: Das Leben F. D.-s (Berlin 2 köt. 1891).

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Origines germanicae (Berlin, 1840);
  • Die Krisis der Reformation (Lipcse, 1845);
  • Zur Geschichte der deutsch. Reichsversammlung (Berlin, 1849);
  • Feudalität und Aristokratie (u. o. 1858).

1852-57-ig jelent meg főmunkájának I. kiadása, a Geschichte des Alterthums 4 kötetben, mely munka összesen 6 kiadást ért 7 kötetben (1878-83), amihez 1884-86-ban Droysen sürgetésére még 2 kötet járult. (Az ókor története. 4 köt. Fordította Jónás János.) Apróbb dolgozatai leginkább az újabb porosz történet, avagy a régi görög történet keretébe tartoznak. Egy részük egybegyűjtve is megjelent e cimen: Aus der Zeit Friedrichs d. Grossen und Friedrich Wilhelms III. (1876); Abhandlungen aus der griech. Geschichte (1887) és Abhandlungen aus d. neueren Geschichte (1887).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]