Maximilian Duncker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maximilian Duncker
Duncker.jpg
Született
1811. október 15.
Berlin
Elhunyt
1886. július 21. (74 évesen)
Ansbach

Maximilian Wolfgang Duncker (Berlin, 1811. október 15.Ansbach, 1886. július 31.) német történetíró.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonnban és Berlinben tanult. Mint egyetemi hallgató tagja lett egy Burschenschaftnak, amiért hat havi várfogságra itélték. 1839-ben magántanár lett a hallei egyetemen és 1842-ben rendkívüli tanárnak nevezték ki. Egy évvel később szerkesztőtársa lett a szabadelvű irányú hallei Allgemeine Litteraturzeitungnak. 1848-ban a frankfurti parlamentbe választatta magát, 1850-ben a schleswig-holsteini testvérnemzet érdekében folytatott agitációt. Ebben az időben irta: Heinrich Gagern (Lipcse, 1850) és Vier Monate auswärtiger Politik (Berlin, 1850) című műveit. Bár a szabadelvű iránynak csak feltételesen volt híve, a Mannteufel-minisztérium gyanakvó szemmel kísérte lépéseit és ahol tehette, mellőzte a nagytehetségű férfiút. Ez a bánásmód arra birta Dunckert, hogy a tübingeni egyetemre távozzék, ahonnan azonban már 1859-ben Berlinbe visszahívták, ahol előbb titkos tanácsosi címmel magában a minisztériumban alkalmazták, mely állásban a hivatalos sajtóra befolyt, később pedig az állami levéltár igazgatójává nevezték ki. 1861-ben Frigyes trónörökösnek előadó tanácsosává tették az ezen év óta ő szerkesztette a mérsékelt alkotmányos szellemtől áthatott trónbeszédeket. Ebben az állásban Duncker a trónörökös és angol származású nejének légkörében maga is melegebb barátja lett a liberalizmusnak és az alkotmányos konfliktus napjaiban Otto von Bismarck eljárását rosszalta. Később azonban Duncker helyzete a trónörökös környezetében tarthatatlanná vált és midőn a schleswig-holsteini kérdésben a trónörökössel meghasonlott, 1875 elején - elkésve - nyugdíjba vonult. A levéltári igazgatóságról már 1874-ben lemondott. Ezen idő óta a katonai akadémiában tartott felolvasásokat és mint a berlini és müncheni akadémia tagja fejtett ki buzgó tevékenységet. Duncker életét megírta Brode (Berlin, 1887) és érdekes, nagybecsű korrajz alakjában hű barátja, Haym R.: Das Leben F. D.-s (Berlin 2 köt. 1891).

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Origines germanicae (Berlin, 1840);
  • Die Krisis der Reformation (Lipcse, 1845);
  • Zur Geschichte der deutsch. Reichsversammlung (Berlin, 1849);
  • Feudalität und Aristokratie (u. o. 1858).

1852-57-ig jelent meg főmunkájának I. kiadása, a Geschichte des Alterthums 4 kötetben, mely munka összesen 6 kiadást ért 7 kötetben (1878-83), amihez 1884-86-ban Droysen sürgetésére még 2 kötet járult. (Az ókor története. 4 köt. Fordította Jónás János.) Apróbb dolgozatai leginkább az újabb porosz történet, avagy a régi görög történet keretébe tartoznak. Egy részük egybegyűjtve is megjelent e cimen: Aus der Zeit Friedrichs d. Grossen und Friedrich Wilhelms III. (1876); Abhandlungen aus der griech. Geschichte (1887) és Abhandlungen aus d. neueren Geschichte (1887).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]